Isteni önátadás gyakorlása idős szülők iránt
„[A gyermekek és unokák] tanulják meg, hogy elsősorban saját házuk népe között gyakorolják az isteni önátadást és viszonozzák, amivel szüleiknek tartoznak, mert ez az elfogadható Isten előtt” (1TIMÓTHEUS 5:4).
1., 2. a) Kit tart felelősnek a Biblia az idős szülők gondozásáért? b) Miért súlyos dolog, ha egy keresztény elhanyagolja ezt a kötelességét?
GYERMEKKORODBAN ők tápláltak és oltalmaztak téged. Még felnőtt korodban is kikérted tanácsukat s támogatásukat. De most már megöregedtek és ők szorulnak másvalakinek a támogatására. Pál apostol azt mondja: „Ha pedig egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban saját házuk népe között gyakorolják az isteni önátadást és viszonozzák, amivel szüleiknek tartoznak, mert ez az elfogadható Isten előtt. Ha pedig valaki az övéiről, főként tulajdon háznépéről nem gondoskodik, a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1Timótheus 5:4, 8).
2 Ma Jehova Tanúinak ezrei gondoskodnak idős szüleikről. Nem csupán ’kedvességből’ (The Living Bible) vagy ’kötelességből’ (Jeruzsálemi Biblia), hanem „isteni önátadásból”, azaz Isten iránti tiszteletből. Felismerik, hogy a szülő elhagyása a szükség idején egyenértékű a keresztényi ’hit megtagadásával’. (Vö. Titus 1:16.)
’Hordozzátok’ a gondoskodás ’terhét’ !
3. Miért igazi kihívás az ember számára a szüleiről való gondoskodás?
3 Az idős szülőkről való gondoskodás igazi kihívás, különösen a nyugati országokban. A családok gyakran szétszóródnak. A költségek emelkedése már kicsúszott az irányítás alól. Az asszonyoknak gyakran világi munkát kell végezniük. Idős szülők gondozása hatalmas feladat, különösen, ha az, akinek vállalnia kell, maga sem fiatal már. „Már mi is az 50-es éveinkben vagyunk, felnőtt gyermekeink és unokáink vannak, akik szintén segítségre szorulnak” — mondja egy testvérnő, aki szülei gondozásán fáradozik.
4., 5. a) A Biblia indítványa szerint, kikkel lehet gyakran megosztani ezt a terhet? b) Hogyan bújtak ki egyesek ez alól a felelősség alól Jézus idejében?
4 Pál azt javasolja, hogy ezt a felelősséget meg lehet osztani a „gyermekek és unokák” között. (1Timótheus 5:4.) Néha a vértestvérek nem akarják ’viselni terhüket’; a gondozást. (Vö. Galata 6:5.) „A nővérem mossa a kezeit ebben a dologban” — panaszolja egy vén. De vajon tetszésére lehet-e ez a magatartás Jehovának? Emlékezzünk, mit mondott egyszer Jézus a farizeusoknak: „Mózes megmondta: ’tiszteld atyádat és anyádat’ . . . Ti pedig azt mondjátok: ’Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: Mindenem, amim van és amiből hasznot meríthetnétek a részemről: korbán (azaz Istennek odaszánt ajándék)’ nem hagyjátok, hogy bármit tegyen atyjáért vagy anyjáért, és ezzel hatálytalanná teszitek az Isten szavát a hagyományotokkal” (Márk 7:10–13).
5 Ha egy zsidó nem akarta segíteni nyomorgó szüleit, csak azt kellett mondania, hogy a vagyona „korbán”, azaz templomi használatra félretett ajándék. (Vö. 3Mózes 27:1–24.) Ő pedig nyilván nem volt köteles nyomban átadni ezt az odaszánt adományt. Így ragaszkodhatott hozzá, illetve megtarthatta, sőt használhatta a javait meghatározatlan ideig. De ha szülei anyagi segítségre szorultak, kegyesen azt mondhatta, hogy az ő vagyona „korbán” és így kibújhatott a kötelesség alól. Jézus elítélte ezt a csalást.
6. Mi indíthat ma egyeseket arra, hogy kibújjanak szüleik iránti kötelezettségeik alól, és vajon tetszik-e ez Istennek?
6 Az a keresztény, aki üres kifogást használ, hogy ne kelljen teljesítenie kötelességét, ezzel nem csapja be Istent. (Jeremiás 17:9, 10.) Igaz, hogy anyagi nehézségek, megrendült egészségi állapot vagy egyéb körülmények nagyban korlátozhatják azt, amit tehet az ember a szüleiért. De sokan egyszerűen többre értékelik vagyonukat, idejüket és magánéletüket, mint szüleik jólétét. Mily képmutatás lenne azonban prédikálni Isten Szavát és „hatálytalanná” tenni azzal, hogy nem teszünk semmit szüleinkért!
Családi együttműködés
7. Hogyan működhet együtt a család egy idős szülő gondozásában?
7 Néhány szakember azt ajánlja, hogy válságos helyzetben, amelybe az idős szülő került, össze kell hívni a családi tanácsot. Egy családtag vállalhatja a felelősség zömét. De nyugodtan és tárgyilagosan „bizalmas beszélgetést” folytatva, családok gyakran megtalálják a módját, hogy megosszák a terhes munkát. (Példabeszédek 15:22.) Azok, akik messze laknak, anyagilag járulhatnak hozzá és időszakonkénti látogatásukkal. Mások elvégezhetik a mindennapi házi munkát és gondoskodhatnak elszállításukról. Sőt az egyszerű vállalásuk, hogy rendszeresen meglátogatják a szülőket, értékes hozzájárulás lehet. Egy 80 éves testvérnő azt mondja gyermekei látogatásáról, hogy ’az olyan felfrissítő, mint a tonic’!
8. a) Vajon mentesülnek-e a teljes idejű szolgálatban állók a szüleik gondozásában való részvétel alól? b) Milyen messzire mentek el egyesek a teljes idejű szolgálatban állók közül, hogy eleget tegyenek szüleik iránti kötelezettségüknek?
8 Kényes problémával nézhet szembe a család, ha egy családtag a teljes idejű szolgálatba szegődött. Teljes idejű szolgák nem mentesíthetik magukat az ilyen kötelezettség alól, és sokan közülük rendszeres erőfeszítéseket tesznek, hogy gondját viseljék szüleiknek. Egy körzetfelvigyázó így nyilatkozik: „Soha nem képzeltük, milyen rendkívülien igénybe vesz mind fizikailag, mind érzelmileg a szüleink gondozása, különösen, amikor egyúttal meg akarunk felelni a teljes idejű szolgálat követelményeinek is. Valóban a tűrőképességünk határáig értünk, és a ’szokásosnál nagyobb erő’ szükségét érezzük” (2Korinthus 4:7). Jehova segítse továbbra is az ilyeneket!
9. Milyen biztatást lehet mondani azoknak, akiknek nincs más választásuk, mint a teljes idejű szolgálat feladása, hogy gondozni tudják szüleiket?
9 Olykor azonban, miután egy családtag megvizsgált minden egyéb lehetőséget, nem tehet mást, mint hogy feladja a teljes idejű szolgálatot. Érthetően vegyes érzelmekkel hagyja el az ilyen személy a szolgálati kiváltságait. ’Mi tudjuk — mondja egy volt misszionárius —, hogy keresztényi kötelességünk gondoskodni beteg és idős anyámról.’ ’De időnként ez nagyon furcsa érzés.’ Emlékezzünk azonban arra, hogy az ’isteni önátadás gyakorlása otthon, kedves Isten előtt’ (1Timótheus 5:4). Azt se felejtsük el, hogy „nem igazságtalan az Isten, hogy megfeledkezzék a ti munkátokról és arról a szeretetről, amelyet az ő neve iránt tanúsítottatok azzal, hogy a szenteknek szolgáltatok és továbbra is szolgáltok” (Zsidók 6:10). Egy házaspár, aki sokéves teljes idejű szolgálatot volt kénytelen abbahagyni, ezt mondta: „Mi úgy látjuk, számunkra éppen olyan fontos most a mieinkről gondoskodni, mint teljes idejű szolgálatot végezni.”
10. a) Miért fordulhat elő, hogy egyesek elhamarkodottan adják fel a teljes idejű szolgálatot? b) Hogyan tekintsék a családok a telejes idejű szolgálatot?
10 Egyesek azonban talán túlságosan hamar hagyták abba a teljes idejű szolgálatot, mivel a rokonaik így érveltek: ’Titeket nem köt le a munka és a család. Miért nem gondozzátok ti papát és mamát?’ Dehát nem a prédikáló-munka a legsürgősebb ma? (Máté 24:14; 28:19, 20). A telejes idejű szolgák tehát életbevágóan fontos munkát végeznek. (1Timótheus 4:16.) Jézus is rámutatott, hogy bizonyos körülmények között az Isten szolgálata elsőbbséget élvezhet a családi ügyek felett.
11., 12. a) Miért mondta Jézus egy férfiúnak, hogy „hadd temessék el a halottak halottaikat” ? b) Milyen intézkedéseket hoztak olyan családok, amelyeknek egyik tagja teljes idejű szolgálaatban áll?
11 Például, amikor egy férfi elutasította azt a meghívást, hogy Jézus tanítványa legyen, ezt mondván: „Engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem atyámat”, Jézus így felelt: „Hadd temessék el a [szellemileg] halottak halottaikat, te pedig menj és széles körben hirdesd az Isten királyságát” (Lukács 9:59, 60). Mivel a zsidók még azon a napon eltemették a halottaikat, amely napon azok meghaltak, nem valószínű, hogy annak a férfinak az apja valóban meghalt. Mindamellett, mivel nyilván voltak rokonai is kéznél, akik elláthatták ezt a feladatot, Jézus arra buzdította ezt a férfit, hogy ’széles körben hirdesse az Isten Királyságát’.
12 Néhány család ehhez hasonlóan úgy látta, hogy ha az összes családtag együttműködik, gyakran el lehet intézni, hogy a teljesidő-szolgálatban lévő kivegye a részét a szülők gondozásából, anélkül, hogy feladná a teljes idejű szolgálatot. Néhány teljes idejű szolga hétvégeken vagy szabadsága idején segít szüleinek. Érdekes módon több idős szülő arra ösztönzi gyermekeit, hogy maradjanak meg a teljes idejű szolgálatban, mégha ez jelentős önfeláldozással jár is a szülők részéről. Jehova pedig gazdagon megáldja azokat, akik első helyre teszik a Királyság-érdekeket. (Máté 6:33.)
„Bölcsesség” és „belátás”, amikor a szülők hozzád költöznek
13. Milyen nehézségek merülhetnek fel, ha egy szülő odaköltözik gyermekeihez?
13 Jézus úgy intézkedett, hogy megözvegyült anyja hívő rokonaival éljen. (János 19:25–27.) Ma is sok tanú hasonlóképpen meghívja a szüleit, hogy költözzenek oda hozzá és ennek eredményeként az ilyenek sok örömteljes tapasztalatot szereztek és áldást nyertek már. Az össze nem egyeztethető életforma, a magánélet korlátozottsága, valamint a mindennapi ellátás gondjainak terhe, gyakran lehetetlenné teszi az összes érintett számára, hogy magukhoz vegyék a szülőket. „A mama gondozása nagyon felidegesít” — mondja Anna, akinek anyósa Alzheimer-kórban szenved. „Néha el is vesztem a türelmemet és durván beszélek mamával, aztán ez bűntudatot vált ki bennem.”
14., 15. Hogyan segít ilyen körülmények között a „bölcsesség” és „belátás” ’építeni’ a családot?
14 Salamon mondta, hogy „bölcsesség által épül a háznép és belátás által bizonyul szilárdan megalapozottnak” (Példabeszédek 24:3). Anna például megpróbált megértőbb lenni anyós problémája iránt. „Arra gondolok, hogy beteg, és nem szándékosan teszi, amit tesz.” Mégis „mindannyian sokszor megbotlunk. Aki szóban nem botlik meg, az tökéletes ember” (Jakab 3:2). De ha összekoccanások merülnek fel, mutass bölcsességet, ne engedd, hogy harag fejlődjön ki benned vagy dühbe gurulj. (Efézus 4:31, 32.) Beszéljétek meg a dolgokat családiasan, keressétek meg a megegyezés módját vagy a kiigazítást.
15 A belátás is segít az embernek az eredményes tárgyalásban. (Példabeszédek 20:5.) A szülő talán nehezen tud alkalmazkodni új otthona napirendjéhez. Vagy a meggyengült ítélőképessége miatt hajlamos arra, hogy ne működjön közre. Ilyen esetben nincs más mód, mint határozottan beszélni. (Vö. 1Mózes 43:6–11.) „Ha nem mondanék nemet az anyámnak — mondja egy testvérnő —, minden pénzt elköltene. ” Egy vén azonban rájött, hogy hivatkozhat az anyja iránta megnyilvánuló ragaszkodására. „Sokszor, ha az érvelés nem használ, egyszerűen azt mondom: ’Anyukám, kérlek, megtennéd ezt a kedvemért?’ — és ő hallgat rám.”
16. Miért köteles egy szerető férj „belátást” tanúsítani felesége iránt? Hogyan teheti meg ezt?
16 Mivel gyakran a feleség viseli a gondozás legtöbb terhét, az értelmes férj ügyel arra, hogy felesége ne merüljön ki érzelmileg, fizikailag vagy szellemileg. A Példabeszédek 24:10 ezt mondja: „Bátortalannak mutatkozol a nyomorúság idején? Szűkös lesz az erőd.” Mit tehet a férj, hogy felújítsa felesége lelkesedését? „Midőn a férjem hazajön — mondja a testvérnő —, megölel és azt mondja, hogy nagyon értékel engem. Nála nélkül nem bírnám megtenni mindezt!” (Efézus 5:25, 28, 29). Tanulmányozhatja feleségével a Bibliát és rendszeresen imádkozhat vele. Igen, még ilyen nehéz körülmények között is „épülhet” a család.
Szanatóriumi gondozás
17., 18. a) Milyen lépést volt kénytelen megtenni néhány család? b) Ilyen esetekben hogyan segíthetnek a felnőtt gyermekek szüleiknek abban, hogy azok alkalmazkodni tudjanak?
17 Egy gerontológus szerint: „Rákerül a sor arra is, hogy a családnak sem szakértelme, sem pénze nincs ahhoz, hogy [a szülőt] otthon gondozza.” Egy férj elmondja: „Oda jutottunk, hogy a feleségem egészsége megrendült abban a próbálkozásban, hogy mamát napi 24 órán át gondozza. Nem volt más választásunk mint elhelyezni mamát egy szanatóriumban. A szívünk majd meghasadt, amiért ezt kellett tennünk.”
18 A szanatóriumi kezelés a lehető legjobb, amit ilyen esetben tenni lehet. Az idősek mégis úgy érezhetnek, hogy elhagyták őket, és ezért gyakran zavartak és izgatottak lesznek. „Mi gondosan megmagyaráztuk mamának, miért tettük ezt” — mondja egy testvérnő, akit Grétának hívnak. Ő megtanult alkalmazkodni és most úgy tekinti ezt a helyet, mint az otthonát.” A rendszeres látogatás is megkönnyíti a szülőknek a beilleszkedést, és bizonyítja a hozzájuk fűződő szeretetük valódiságát. (Vö. 2Korinthus 8:8.) Ahol gondot okoz a távolság, érdeklődjetek telefonon, írjatok levelet, és időszakonként látogassátok meg őket. (Vö. 2János 12.) Mindazonáltal, világiak között élni hátrányokkal jár. Legyetek ’tudatában [a szülők] szellemi szükségleteinek’ (Máté 5:3). „Ellátjuk mamát olvasnivaló anyaggal, és megpróbálunk a lehetőség szerint szellemi dolgokról beszélni” — mondja Gréta.
19. a) Milyen gondosság szükséges a szanatórium kiválasztásánál, valamint a gondozás figyelemmel kísérésében? b) Milyen jó származik a kereszténynek abból, ha minden lehetőt megtesz szülője gondozására?
19 A The Wall Street Journal jelentést közölt az USA 406 szanatóriumában végzett vizsgálatról, amelyek közül átlag minden ötödikben a veszély lehetőségét látták az ott lakók számára és csaknem a feléről megállapították, hogy a színvonal csupán a minimális mértéknek felel meg.” Sajnos, azt kell mondanunk, hogy az ilyen jelentés aggasztóan gyakori. Ha az ilyen intézményben való gondozás szükségessé válik, figyelmesen válasszátok ki a megfelelőt. Személyesen győződjetek meg arról, hogy tiszta-e, jól karbantartott-e, képesített személyzettel rendelkezik-e, családias-e a légköre és elegendő ennivalót adnak-e? Nézzetek utána, amennyire csak lehetséges, hogy milyen gondozást kapnak a szüleitek. Legyetek védelmükre, segítsétek kivédeni a kellemetlen helyzeteket, amelyek előállhatnak, például világi ünnepekkel vagy szórakozásokkal kapcsolatban. Ha minden tőletek telhetőt megtesztek a körülményekhez képest szüleitek gondozására, megszabadultok a bűntudat érzésétől, amely máskülönben gyötörne benneteket. (Vö. 2Korinthus 1:12.)
Jókedvű adakozók, jókedvű elfogadók
20. Miért fontos, hogy a gyermekek jókedvű adakozók legyenek?
20 „Nehéz volt” — mondja egy keresztény asszony a szüleiről való gondoskodásról. „Főznöm kellett nekik, takarítani, sírós időszakokkal megbírkózni, lepedőt cserélni, midőn nem tudták visszatartani vizeletüket.” „De bármit tettünk értük — mondja a férje —, örömmel tettük, jókedvvel. Nagyon vigyáztunk, hogy szüleink ne érezzenek soha neheztelést a részünkről, amiért gondoznunk kell őket.” (2Korinthus 9:7.) Idősek gyakran vonakodnak elfogadni a segítséget, nem akarnak terhére lenni másoknak. Éppen ezért nagyon kényes dolog, hogy milyen a ti magatartásotok.
21. a) Hogyan lehetnek a szülők jókedvű elfogadók? b) Miért bölcs eljárás a szülő részéről, ha előre gondol idős korára?
21 Ugyanakkor az is nagyon lényeges, hogy milyen magatartást tanúsítanak a szülők. Egy testvérnő így emlékezik vissza: „Bármit tettem a mama érdekében, soha nem elégedett meg vele.” Éppen ezért, ti szülők, ne legyetek ésszerűtlenek, vagy túlságosan követelődzők. Elvégre a Biblia is azt mondja: „nem a gyermekek tartoznak gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek” (2Korinthus 12:14). Némely szülő elherdálja anyagi javait és szükségtelen teherré válik gyermekei részére. A Példabeszédek 13:22 azonban ezt mondja: „A jó ember örökséget hagy a fiai fiainak is.” A szülők tehát lehetőleg előre gondoljanak öregkorukra, tegyenek félre bizonyos összeget és intézkedjenek gondozásukról. (Példabeszédek 21:5.)
22. Hogyan tekintse valaki az idős szüleinek gondozására tett erőfeszítéseit?
22 Pál tehát helyesen állapítja meg, hogy a szülők gondozása „köteles hála”. (1Timótheus 5:4.) Ahogyan egy testvér megfogalmazta: „Mama 20 évig gondoskodott rólam. Mit tettem én ehhez képest?” Bárcsak minden keresztény hasonlóan indíttatva érezné magát idős szülei irányában ’isteni önátadást gyakorolni otthon’, annak tudatában, hogy gazdagon megjutalmazza őket az az Isten, aki megígérte a szüleit tisztelő gyermeknek: ’Hosszú életű [leszel] a földön’ (Efézus 6:3).
Pontok, amelyekre emlékezni kell
◻ Hogyan kerestek kibúvót egyesek a szüleik iránti kötelezettség alól Jézus idejében?
◻ Kinek kell gondozni az idős szülőket és miért?
◻ Milyen nehézségeket tapasztaltak olyan családok, ahova a szülők beköltöztek, és hogyan küzdötték le azokat a nehézségeket?
◻ Miért válhat szükségessé a szanatóriumi gondozás, és hogyan lehet segíteni a szülőknek, hogy alkalmazkodjanak hozzá?
[Kép a 17. oldalon]
Családi megbeszélést lehet tartani annak megvitatására, hogy milyen módon vehetnek részt az egyes családtagok a szülők megsegítésében
[Kép a 19. oldalon]
Ha idősek otthonában való elhelyezés válik szükségessé, a rendszeres látogatás igen lényeges ahhoz, hogy az idősek érzelmi és szellemi jóléte fennmaradjon