Ahogyan Krisztus átváltozása érint téged

Négy férfi ment fel egy magas hegyre. S a magasban valami csodálatos történt. A három ijedt tanítvány szeme láttára Jézus Krisztus valamilyen változáson ment át. Figyeljük meg, az evangéliumíró Márk hogyan számol be erről az izgalmas eseményről:

„JÉZUS magához vette Pétert, Jakabot és Jánost és felvitte őket egy magas hegyre, külön magukban. És átváltozott előttük, és a felső ruhái ragyogni kezdtek, sokkal fehérebben, mint ahogy a föld bármely ruhatisztítója ki tudta volna azokat fehéríteni. Akkor megjelent nekik Illés és Mózes és Jézussal beszélgettek. És megszólalván Péter ezt mondta Jézusnak: ’Rabbi, jó nekünk itt lenni; állítsunk hát fel három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.’ Valójában nem tudta, milyen választ adjon, mivel nagy félelem fogta el őket. És egy felhő alakult, amely befedte őket árnyékával és egy hang hallatszott a felhőből: ’Ez az én Fiam, a szeretett, őt hallgassátok.’ És hirtelen körülnéztek, és senkit se láttak már maguk mellett, csak Jézust egyedül” (Márk 9:2–8).

Gondold csak el! Jézus arca pontosan úgy ragyogott, mint a nap (Máté 17:2). Felső ruhái sokkal fehérebben ragyogtak, „mint ahogy a föld bármely ruhatisztítója ki tudta volna azokat fehéríteni”. S maga Isten tett erőteljes hangon kijelentést a Fiáról. Milyen csodálatos esemény!

Az „átváltozott”-nak fordított görög szó jelentése: „átalakulni más formává”. Ugyanez a szó fordul elő a Róma 12:2-ben, ahol a keresztények azt a tanácsot kapják: ’alakuljanak át a gondolkodásmódjuk megújulása által’ (W. E. Vine: An Expository Dictionary of New Testament Words, IV. kötet, 148. oldal).

Igen, Jézus átváltozása i. sz. 32-ben, nem sokkal a pászkaünnep után, drámai esemény volt. Mi előzte meg ezt a csodát? S volt-e valami különleges célja? Miért volt belevonva Mózes és Illés? És hogyan érint téged Krisztus átváltozása?

A megelőző események

Mielőtt felmentek a hegyre, Jézus és tanítványai Cézárea-Filippi környékén voltak. Mivel ez a város mintegy 25 kilométerre délnyugatra van a Hermon-hegytől, az átváltozás feltehetőleg az egyik magas kiszögellésén történt.

Miközben a „magas hegyre” mentek, Jézus megkérdezte tanítványaitól: „Kinek mondanak engem az emberek?” Ők ezt válaszolták: „Alámerítő Jánosnak; mások, Illésnek; még mások, egynek a próféták közül.” Akkor Krisztus ezt kérdezte: „És ti kinek mondtok engem?” Péter így válaszolt: „Te vagy a Krisztus.” Erre Jézus „szigorúan meghagyta nekik, hogy senkinek ne beszéljenek őróla. Ezenfelül kezdte tanítani őket arról, hogy az Emberfiának sok szenvedést kell elviselnie, az idősebb férfiak és a főpapok, valamint az írástudók elvetik őt és megölik, és három nap múlva feltámad” (Márk 8:27–31).

Jézus ezzel az ígérettel folytatta: „Az itt állók közül vannak néhányan, akik nem ízlelik meg a halált, amíg előbb meg nem látják az Isten királyságát eljönni hatalomban” (Márk 9:1; Máté 16:28). Ez az ígéret „hat nappal később” teljesedett be; akkor, amikor Jézus imádkozott és átváltozott Péter, Jakab és János szeme előtt. Lukács beszámolója szerint ez nyolc nappal később történt, nyilván azért, mert ő beleszámította az ígéret és a beteljesedés napját is (Máté 17:1, 2; Márk 9:2; Lukács 9:28).

Nem álom vagy képzelgés

Jézus átváltozása nem álom volt. A három apostolnak nem lehetett ugyanaz az álma, és Jézus „látomás”-nak nevezte azt. Ez nem foglal magában képzelgést, mivel a Máté 17:9-ben használt görög szót máshol „látvány”-nak vagy „jelenség”-nek fordították (Cselekedetek 7:31). A megfigyelők tehát teljesen ébren voltak, így szemeikkel valóban látták és füleikkel valóban hallották azt, ami történt (Lukács 9:32).

Teljesen ébren, de nem tudva, mit mond, Péter három sátor felállítását javasolta: egyet Jézus, egyet Mózes, egyet pedig Illés számára (Lukács 9:33). A felhő, amely Péter szavainak elhangzása közben kialakult, nyilvánvalóan Isten jelenlétét jelezte a hegyen — amint az Izrael gyülekezési sátránál a pusztában is történt (2Mózes 40:34–38; Lukács 9:34). És az apostolok bizonyára nem aludtak, amikor ’Isten, az Atya’ kijelentette: „Ez az én Fiam, a kiválasztott. Rá hallgassatok” (2Péter 1:17, 18; Lukács 9:35).

Amiért Mózes látható volt

Amikor az átváltozás történt, „Mózes semminek sem volt tudatában”, hiszen évszázadokkal azelőtt meghalt (Prédikátor 9:5, 10 [9:7, 12, Károli]). Dávidhoz hasonlóan ő sem támadt fel, s így nem volt személyesen jelen (Cselekedetek 2:29–31). De vajon miért volt látható Mózes Krisztussal együtt a látomásban?

Isten ezt mondta Mózesnek: „Prófétát támasztok majd nekik az ő testvéreik közül hozzád hasonlót; és valóban az ő szájába adom az én szavaimat, és ő bizonyosan elmondja nekik mindazt, amit én parancsolok neki” (5Mózes 18:18). Péter kifejezetten Jézus Krisztusra alkalmazta ezt a próféciát (Cselekedetek 3:20–23). Jézustól eltekintve Mózes volt a legnagyobb próféta, akit Isten Izrael nemzetének küldött.

Vannak hasonlóságok Mózes és a Nagyobb Mózes, Jézus Krisztus között. Például: amikor gyermekek voltak, mindkettőjük életét kegyetlen uralkodó veszélyeztette, de Isten gondoskodott róla, hogy a csecsemők megmeneküljenek (2Mózes 1:20-2:10; Máté 2:7–23). Mindkét férfi 40 napig böjtölt, amikor megkezdte pályafutását mint Jehova különleges szolgája (2Mózes 24:18; 34:28; 5Mózes 9:18, 25; Máté 4:1, 2). Továbbá Mózes és Jézus egyaránt csodákat vitt véghez Isten erejével (2Mózes 14:21–31; 16:11–36; Zsoltárok 78:12–54; Márk 4:41; Lukács 7:18–23; János 14:11).

Isten Mózest használta fel arra, hogy Izraelt kiszabadítsa az egyiptomi fogságból, Jézus pedig szellemi szabadságot hozott (2Mózes 12:37-14:31; János 8:31, 32). Mózesnek kiváltságként adatott a törvényszövetség közvetítése Isten és az izraeliták között, míg Jézus az újszövetség Közbenjárója (2Mózes 19:3–9; 34:3–7; Jeremiás 31:31–34; Lukács 22:20; Zsidók 8:3–6; 9:15). Jehova arra is felhasználta Mózest, hogy általa nevet szerezzen magának az izraeliták, az egyiptomiak és mások előtt, Jézus Krisztus pedig megszentelte Jehova szent nevét (2Mózes 9:13–17; 1Sámuel 6:6; János 12:28–30; 17:5, 6, 25, 26). Azáltal, hogy Mózes megjelent az átváltozott Jézussal együtt, Isten megmutatta, hogy Krisztus sokkal nagyobb mértékben fog majd szolgálni ezekkel a képességekkel.

Amiért Illés megjelent

Bár a halott Illés próféta nem támadt fel, helyénvaló volt, hogy ő is megjelenjen az átváltozási látomásban. Illés nagy munkát végzett a tiszta imádat helyreállítása és Jehova nevének az izraeliták közötti megszentelése terén. Jézus Krisztus ugyanezt tette, amíg a földön volt, s ezt fogja tenni továbbra is: a tiszta vallás helyreállítását és égi Atyja nevének igazolását a messiási Királyság által.

Malakiás próféta rámutatott, hogy Illés munkája valamely jövőbeni tevékenységet árnyékol elő. Malakiás által Isten ezt mondta: „Íme én elküldöm nektek Illést, a prófétát, mielőtt eljön Jehova nagy és félelmet keltő napja. És ő visszafordítja az atyák szívét a fiakhoz, s a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és ne sújtsam a földet átadva a pusztulásnak” (Malakiás 4:5, 6).

Ezen prófécia kisebb beteljesedése Alámerítő János munkája volt. Erre mutatott rá Jézus az átváltozás után, amikor is tanítványai megkérdezték tőle: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek el kell jönnie — még a Messiás megjelenése előtt? Jézus így válaszolt: „Igen, Illés eljön és mindent helyreállít. De mondom nektek: Illés már eljött, ámde ők nem ismerték fel őt és azt tették vele, ami nekik tetszett. Ugyanúgy az Emberfiának is szenvedni kell az ő kezüktől.” A beszámoló hozzáteszi: „Akkor a tanítványok megértették, hogy Alámerítő Jánosról beszélt nekik” (Máté 17:10–13).

János Illéséhez hasonló munkát végzett, amikor alámerítette azokat a zsidókat, akik megbánták a törvényszövetség elleni bűneiket. Fontosabb azonban, hogy János volt a Messiás előfutára, ő jelentette be Jézus Krisztust (Máté 11:11–15; Lukács 1:11–17; János 1:29). De miért volt János munkája csupán kisebb beteljesedése Malakiás próféciájának?

Ebben a látomásban Illés úgy volt látható, amint épp Jézussal beszélt. Ez Alámerítő János halála után történt, ami arra utal, hogy az Illéséhez hasonló munka kerül elvégzésre a jövőben. Mi több, a prófécia rámutat arra, hogy ez a munka „Jehova nagy és félelmet keltő napja” előtt kerül elvégzésre. Az a gyorsan közelgő esemény magában foglalja „a Mindenható Isten nagy napjának háborúját” Har–Magedonnál vagy Armageddonnál (Jelenések 16:14–16). Ez azt jelentette, hogy az Isten égi Királyságának majdani létrejöttét egy az Illés és utóda, Elizeus tevékenységének megfelelő munka előzi meg. Jehova újkori Tanúi több mint egy évszázada folytatják azt a munkát, amely magában foglalja a tiszta imádat helyreállítását és az Isten nevének felmagasztalását (Zsoltárok 145:9–13; Máté 24:14).

Célja

Az átváltozásnak meg kellett erősítenie Jézust mindazon szenvedések elviselésére, amelyeken keresztül kellett mennie, valamint a halálra. Égi Atyjának hangja, amely hozzá mint az ő helyeselt Fiához szólt, meg kellett, hogy erősítse Jézus hitét. De mit adott az átváltozás a többieknek?

Jézus átváltozása a megfigyelők hitét is megerősítette. Elméjükbe véste, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. Valóban, mivel Jehova Fő Szóvivője, a Szó akkor közöttük volt, Isten saját hangján hallották a kijelentést: „Ez az én Fiam, a szeretett, akit én helyeselek.” Bár Jehova Jézus alámerítkezésekor ilyen bizonyságot tett, az átváltozáskor még azt is hozzátette, hogy a tanítványoknak az ő Fiára kell hallgatniuk (Máté 3:13–17; 17:5; János 1:1–3, 14).

Az átváltozás más módon is megerősítette hitüket. A látomás során Jézus, „Mózes” és „Illés” beszélt a „[Krisztus] eltávozásáról, amelyet Jeruzsálemben kellett teljesítenie” (Lukács 9:31). Az „eltávozás” a görög eʹxo·dos szó egyik formájának fordítása. Ez a kivonulás vagy eltávozás nyilvánvalóan magában foglalja mind Jézus halálát, mind Isten általi feltámadását szellemi életre (1Péter 3:18). Így az átváltozás megerősítette a Krisztus feltámadásába vetett hitet. Különösen a hitet építette a Jézusról mint Isten messiási Királyságának Királyáról adott meggyőző bizonyíték által. Valamint a látomás megmutatta azt is, hogy a Királyság dicsőséges.

Az átváltozás megerősítette az Írás szerinti próféciába vetett hitet is. Mintegy 32 évvel később (i. sz. 64 körül) Péter még mindig felidézte ezt a tapasztalatot és így írt: „Nem, nem ravaszul kitalált történetekkel ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és jelenlétét, hanem azzal, hogy szemtanúivá lettünk a felmagasztalásának. Mert tiszteletet és dicsőséget kapott Istentől, az Atyától, amikor ilyen szavakkal illette őt a magasztos dicsőség: ’Ez az én Fiam, a szeretett, akit én helyeslek.’ Igen, ezeket a szavakat hallottuk az égből, amikor vele voltunk a szent hegyen. Következésképpen sokkal biztosabb [lett] nálunk a prófétai szó, és jól teszitek, ha figyeltek rá, mint sötét helyen világító lámpásra, míg felvirrad az a nap, és hajnalcsillag kél szívetekben” (2Péter 1:16–19).

Jelentése a számodra

Igen, Péter úgy tekintett Jézus átváltozására, mint Isten prófétai szavának határozott megerősítésére. János apostol szintén így utalt a látomásra, amikor ezt mondta: „A Szó hústestté lett és közöttünk lakozott, és mi láttuk az ő dicsőségét, amely egy atya egyetlen-nemzett fiát illeti meg; és ő telve volt ki nem érdemelt kedvességgel és igazsággal” (János 1:14). Az átváltozás a Jehova prófétai szavába vetett hitedet is építheti.

Az átváltozás és a hozzá kapcsolódó események megerősíthetik hitedet abban, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia és a megígért Messiás. Megerősíthetik Jézus égi, szellemi életre történt feltámadásába vetett hitedet is. Ez a csodálatos látomás növelheti az Isten kormányzatába vetett hitedet, mivel az átváltozás Krisztus dicsőségének és Királyságának előképe volt.

Különösen hiterősítő tudni azt, hogy Krisztus átváltozása napjainkra mutat, amikor is Jézus jelenléte valóság (Máté 24:3–14). Isten kinevezett királyaként uralkodik az égben 1914 óta. Hamarosan gyakorolni fogja Istentől kapott hatalmát és erejét az isteni uralom minden ellenségével szemben, megnyitva az utat egy új világ számára (2Péter 3:13). Élvezheted ennek vég nélküli áldásait, ha hitet gyakorolsz azokban a csodálatos dolgokban, amiket Jézus Krisztus átváltozása ábrázolt.