Akkor megjelent nekik Illés és Mózes és Jézussal beszélgettek.

(Márk 9:2–8)

Amiért Mózes látható volt

Amikor az átváltozás történt, „Mózes semminek sem volt tudatában”, hiszen évszázadokkal azelőtt meghalt (Prédikátor 9:5, 10 [9:7, 12, Károli]). Dávidhoz hasonlóan ő sem támadt fel, s így nem volt személyesen jelen (Cselekedetek 2:29–31). De vajon miért volt látható Mózes Krisztussal együtt a látomásban?

Isten ezt mondta Mózesnek: „Prófétát támasztok majd nekik az ő testvéreik közül hozzád hasonlót; és valóban az ő szájába adom az én szavaimat, és ő bizonyosan elmondja nekik mindazt, amit én parancsolok neki” (5Mózes 18:18). Péter kifejezetten Jézus Krisztusra alkalmazta ezt a próféciát (Cselekedetek 3:20–23). Jézustól eltekintve Mózes volt a legnagyobb próféta, akit Isten Izrael nemzetének küldött.

Vannak hasonlóságok Mózes és a Nagyobb Mózes, Jézus Krisztus között. Például: amikor gyermekek voltak, mindkettőjük életét kegyetlen uralkodó veszélyeztette, de Isten gondoskodott róla, hogy a csecsemők megmeneküljenek (2Mózes 1:20-2:10; Máté 2:7–23). Mindkét férfi 40 napig böjtölt, amikor megkezdte pályafutását mint Jehova különleges szolgája (2Mózes 24:18; 34:28; 5Mózes 9:18, 25; Máté 4:1, 2). Továbbá Mózes és Jézus egyaránt csodákat vitt véghez Isten erejével (2Mózes 14:21–31; 16:11–36; Zsoltárok 78:12–54; Márk 4:41; Lukács 7:18–23; János 14:11).

Isten Mózest használta fel arra, hogy Izraelt kiszabadítsa az egyiptomi fogságból, Jézus pedig szellemi szabadságot hozott (2Mózes 12:37-14:31; János 8:31, 32). Mózesnek kiváltságként adatott a törvényszövetség közvetítése Isten és az izraeliták között, míg Jézus az újszövetség Közbenjárója (2Mózes 19:3–9; 34:3–7; Jeremiás 31:31–34; Lukács 22:20; Zsidók 8:3–6; 9:15). Jehova arra is felhasználta Mózest, hogy általa nevet szerezzen magának az izraeliták, az egyiptomiak és mások előtt, Jézus Krisztus pedig megszentelte Jehova szent nevét (2Mózes 9:13–17; 1Sámuel 6:6; János 12:28–30; 17:5, 6, 25, 26). Azáltal, hogy Mózes megjelent az átváltozott Jézussal együtt, Isten megmutatta, hogy Krisztus sokkal nagyobb mértékben fog majd szolgálni ezekkel a képességekkel.

Amiért Illés megjelent

Bár a halott Illés próféta nem támadt fel, helyénvaló volt, hogy ő is megjelenjen az átváltozási látomásban. Illés nagy munkát végzett a tiszta imádat helyreállítása és Jehova nevének az izraeliták közötti megszentelése terén. Jézus Krisztus ugyanezt tette, amíg a földön volt, s ezt fogja tenni továbbra is: a tiszta vallás helyreállítását és égi Atyja nevének igazolását a messiási Királyság által.

Malakiás próféta rámutatott, hogy Illés munkája valamely jövőbeni tevékenységet árnyékol elő. Malakiás által Isten ezt mondta: „Íme én elküldöm nektek Illést, a prófétát, mielőtt eljön Jehova nagy és félelmet keltő napja. És ő visszafordítja az atyák szívét a fiakhoz, s a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és ne sújtsam a földet átadva a pusztulásnak” (Malakiás 4:5, 6).

Ezen prófécia kisebb beteljesedése Alámerítő János munkája volt. Erre mutatott rá Jézus az átváltozás után, amikor is tanítványai megkérdezték tőle: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek el kell jönnie — még a Messiás megjelenése előtt? Jézus így válaszolt: „Igen, Illés eljön és mindent helyreállít. De mondom nektek: Illés már eljött, ámde ők nem ismerték fel őt és azt tették vele, ami nekik tetszett. Ugyanúgy az Emberfiának is szenvedni kell az ő kezüktől.” A beszámoló hozzáteszi: „Akkor a tanítványok megértették, hogy Alámerítő Jánosról beszélt nekik” (Máté 17:10–13).

János Illéséhez hasonló munkát végzett, amikor alámerítette azokat a zsidókat, akik megbánták a törvényszövetség elleni bűneiket. Fontosabb azonban, hogy János volt a Messiás előfutára, ő jelentette be Jézus Krisztust (Máté 11:11–15; Lukács 1:11–17; János 1:29). De miért volt János munkája csupán kisebb beteljesedése Malakiás próféciájának?

Ebben a látomásban Illés úgy volt látható, amint épp Jézussal beszélt. Ez Alámerítő János halála után történt, ami arra utal, hogy az Illéséhez hasonló munka kerül elvégzésre a jövőben. Mi több, a prófécia rámutat arra, hogy ez a munka „Jehova nagy és félelmet keltő napja” előtt kerül elvégzésre. Az a gyorsan közelgő esemény magában foglalja „a Mindenható Isten nagy napjának háborúját” Har–Magedonnál vagy Armageddonnál (Jelenések 16:14–16). Ez azt jelentette, hogy az Isten égi Királyságának majdani létrejöttét egy az Illés és utóda, Elizeus tevékenységének megfelelő munka előzi meg. Jehova újkori Tanúi több mint egy évszázada folytatják azt a munkát, amely magában foglalja a tiszta imádat helyreállítását és az Isten nevének felmagasztalását (Zsoltárok 145:9–13; Máté 24:14).