Tanít a válásról és a gyerekek szeretetéről

Galileából Jézus a tanítványaival együtt átkel a Jordánon, és déli irányban, Perea vidékén keresztül folytatja útját. Amikor legutóbb erre járt, elmondta a farizeusoknak Isten nézőpontját a válásról (Lukács 16:18). Ők most ismét felhozzák ezt a témát, hogy próbára tegyék Jézust.

Mózes leírta, hogy egy férfi elválhat a feleségétől, ha „valami illetlenséget talál benne” (5Mózes 24:1). Sokféle nézet van arról, hogy mi adhat alapot a válásra. Egyesek szerint egészen jelentéktelen dolgok is. Ezért a farizeusok felteszik a kérdést: „Szabad egy férfinak akármilyen okból elválnia a feleségétől?” (Máté 19:3).

Ahelyett, hogy Jézus valamilyen emberi nézőpontra hivatkozna, mesterien arra irányítja a figyelmet, hogy Isten milyen céllal alkotta meg a házasságot. „Nem olvastátok-e, hogy aki kezdetben teremtette őket, férfinak és nőnek alkotta őket, és ezt mondta: »Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és a kettő egy test lesz.« Úgyhogy ők már nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten közös igába fogott, egyetlen ember se válassza szét” (Máté 19:4–6). Amikor Isten létrehozta a házasság kötelékét Ádám és Éva között, nem adott lehetőséget a házasságuk felbontására.

A farizeusok vitába szállnak Jézussal, ezt kérdezve: „Akkor miért írta elő Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy elválni?” (Máté 19:7). Jézus így válaszol: „Mózes a keményszívűségetek miatt engedte meg, hogy elváljatok a feleségetektől, de kezdetben ez nem így volt” (Máté 19:8). Ez a kezdet nem Mózes napjaiban volt, hanem még Édenben, amikor Isten létrehozta a házasságot.

Ezután Jézus egy fontos igazságot jelent ki: „Mondom nektek, hogy aki elválik a feleségétől, hacsak nem nemi erkölcstelenség [görögül por·neiʹa] miatt, és mást vesz el, házasságtörést követ el” (Máté 19:9). Tehát egyedül a nemi erkölcstelenség ad Írás szerinti alapot a válásra.

A tanítványok erre így szólnak: „Ha ez a helyzet a férj és a feleség között, akkor nem tanácsos házasságot kötni” (Máté 19:10). Világos, hogy ha valaki a házasságot fontolgatja, azt örökké tartó köteléknek kell tekintenie.

Az egyedülállósággal kapcsolatban Jézus kifejti, hogy vannak, akik eunuchnak születnek, és nem képesek nemi életet élni. Mások azért eunuchok, mert megfosztották őket a férfiasságuktól. Viszont vannak olyanok is, akik elfojtják magukban azt a vágyukat, hogy örömet találjanak a nemi életben. Azért döntenek így, hogy még teljesebb mértékben tudjanak összpontosítani Isten királyságára. „Aki kész arra, hogy így [egyedülállóként] éljen, éljen így” – buzdítja Jézus a hallgatóit (Máté 19:12).

Az emberek most odaviszik Jézushoz a kisgyermekeiket. A tanítványok azonban korholják a szülőket, valószínűleg azért, mert nem akarják, hogy bárki is zavarja Jézust. De ő erre felháborodva így szól: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket. Ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké Isten királysága. Biztosak lehettek benne, hogy aki nem úgy fogadja Isten királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba” (Márk 10:14, 15; Lukács 18:15).

Micsoda remek tanítás! Ha szeretnénk bejutni Isten királyságába, szelídnek és taníthatónak kell lennünk, mint amilyenek a kisgyermekek. Jézus most megmutatja, mennyire szereti a kicsiket: a karjaiba véve megáldja őket. És ugyanilyen gyengéden szeret mindenkit, aki „úgy fogadja Isten királyságát, mint egy kisgyermek” (Lukács 18:17).