Isten áldása az, ami gazdaggá tesz
„Nehéz lesz a gazdag embernek bejutni a mennyek királyságába” (MÁTÉ 19:23).
1., 2. Milyen ellentétet állapíthatunk meg különféle gazdagság között?
MI lenne, ha valaki hírül adná neked: „Gazdaggá lettél!”? Sokan izgalomba jönnének erre a hírre, ha ez azt jelentené, hogy pénzben, földtulajdonban, vagy fényűzési javakban lettek gazdaggá. De nézzük a gazdagság kérdését ebből a nézőpontból: „Jehova áldása az, ami gazdaggá tesz, és ő nem ad ahhoz fájdalmat” (Példabeszédek 10:22).
2 Amikor Isten az ókori patriarchákkal és Izrael nemzetével foglalkozott, hűségüket virágzó jóléttel áldotta meg (1Mózes 13:2; 5Mózes 28:11, 12; Jób 42:10–12). Salamon király ilyen áldásban részesült. Rendkívül gazdag volt. Mégis tapasztalatból megtanulta, hogy az anyagi javak köré felépített élet ’hiábavaló, és hajsza a szél után’ (Prédikátor 2:4–11; 1Királyok 3:11–13; 9:14, 28; 10:10). Amikor tehát Salamon azt írta: „Jehova áldása az, ami gazdaggá tesz”, nem az anyagi gazdagságot emelte ki. Azt az igazságot fejezte ki, amely szerint, ha Isten áldása van rajtad, az életed összehasonlíthatatlanul gazdagabb, mint azoké, akik nem szolgálják őt. Hogy létezik ez?
3. Hogyan lehetsz igazán gazdag, ha Jehova áldása van rajtad?
3 Ha keresztény vagy, Jehova helyeslésével találkozol és olyan áldásokat nyersz tőle, mint például az isteni bölcsesség. Befogadnak a keresztények családias gyülekezetébe, amelynek tagjai alapjában véve boldogok, bizakodóak, és érdeklődést mutatnak irántad. Isten törvényei pajzsként védelmeznek számos betegség és veszély ellen. Az isteni védelemben is reménykedhetsz a „nagy nyomorúság” idején, amely e gonosz rendszerre vár, és utána egy soha meg nem szűnő Paradicsomban élhetsz itt a földön. Látod, ily csodálatos kilátásokkal és áldásokkal igazán elmondhatod magadról: „Én gazdag vagyok!” (Máté 24:21, 22).
4. Hogyan teheted kockára a szellemi gazdagságodat? (Jelenések 3:17, 18).
4 Jehova áldásaként kapott gazdagságodat azonban másfajta gazdagság — pénz vagy anyagi jólét veszélybe sodorhatja. Kevesen hajlandók valóban beismerni (akár anyagi biztonságot élvezők, akár kevéssel rendelkezők): ’Valóban az a veszély fenyeget, hogy a pénz szeretete elsodor.’ De gondolj csak a figyelmeztetésre: „Mindenféle káros dolog gyökere a pénz szeretete, és akik e szeretet elérésére törekszenek, eltévelyedtek a hittől, és mindenütt átszegezték magukat sok fájdalommal” (1Timótheus 6:10). Ezek a sorok olyan időben születtek, amikor minden elismert keresztény Isten szellemétől felkent volt, és az volt a kilátása, hogy mennyei uralkodóvá lehet majd Krisztussal. Valószínűleg sokan közülük személyesen is találkoztak az apostolokkal és másokkal, akik együtt jártak Jézussal. Nos, ha a pénz képes volt némelyeket közülük „eltéríteni”, mennyivel nagyobb ennek a veszélye a mi esetünkben! (2Korinthus 5:5; Róma 8:17, 23).
A gazdag ember és a teve
5. Mi volt Jézus nézete a gazdagságról?
5 Jézus gyakran felemlítette a gazdagság veszélyét, mivel olyanfajta veszély az, amely mindenkit fenyeget: jómódban élőt és szegényt egyaránt (Máté 6:24–32; Lukács 6:24; 12:15–21). Személyes vizsgálódásunk alapjaként vegyük figyelembe, hogy mit mondott Jézus egy alkalommal, amiről a Máté 19:16–24, a Márk 10:17–30, és a Lukács 18:18–30. verse számol be nekünk. Nos, miért ne állnánk meg itt, hogy elolvassuk valamelyik beszámolót, vagy akár mindegyiket?
6., 7. a) Milyen beszélgetés folyt le Jézus és egy fiatal férfi között? b) Milyen tanácsot adott neki Jézus?
6 Egy előkelő fiatal férfi kereste fel Jézust és megkérdezte: „Mit tegyek, hogy örököljem az örökké tartó életet?” Jézus a Törvényre irányította a figyelmét, és ezzel rámutatott, hogy Jehova nem mulasztotta el ismertetni, mire van szükség ehhez. A fiatalember azt válaszolta, hogy ’ifjúságától kezdve’ megtartotta Isten parancsolatait. Olyan volt ez, mintha ott állt volna az élet kapujában, és mégis úgy érezte volna, hogy még hiányzik valami. Talán azt gondolta, hogy valamilyen újabb jótett, valami hősi cselekedet kellene még végső lépés gyanánt, hogy átléphessen az örök élet kapuján. Jézus válasza nagyon sokat követelt tőle: „Add el mindazt, amid van, és oszd szét a szegények között, és kincsed lesz a mennyekben; azután jöjj és kövess engem!” És vajon mi történt? „Amikor ezt hallotta, mélyen elszomorodott, mivel nagyon gazdag volt [vagyis sok tulajdonnal rendelkezett].” Ezért hát ez a férfi eltávozott (Lukács 18:18, 21–23; Márk 10:22).
7 Ezek után Jézus megjegyezte: „Milyen nehezen mennek be az Isten királyságába azok, akiknek pénzük van! Valójában könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten királyságába” (Lukács 18:24, 25). Ez a tanács csupán annak a gazdag, előkelő fiatalembernek szólt? Vagy téged is érint, akár jómódú vagy, akár szegény? Nos, vizsgáljuk meg!
8. a) Milyen típusú egyén volt az előkelő zsidó ifjú? b) Mi volt a hibája, és miért érdekel az minket is?
8 Könnyebben megértheted a fiatal, előkelő férfi helyzetét, ha magad elé képzeled mai megfelelőjét: egy jómódú családból származó tiszta, fiatal keresztényt, akinek jó bibliai ismerete van. Talán megirigyelnéd az ilyen fiatal helyzetét. Ámde Jézus elég nagy hiányosságot fedezett fel annál a fiatal zsidó férfinál: Jóléte, avagy a javai túl fontos helyet foglaltak el az életében. Jézus tehát azt tanácsolta, amit kellett. Láthatod tehát, hogy miért szól ez a bibliai beszámoló mindannyiunknak, akár gazdagok, akár szegények vagyunk. A pénz és az anyagi gazdagság túl fontosak lehetnek számunkra, bármelyikünk számára, akkor is, ha már rendelkezünk velük, akkor is, ha még csak sóvárgunk utánuk.
9. Honnan tudjuk, hogy Jézus nem ítélte el magát a gazdagságot?
9 Jézus nem mondta, hogy az anyagi gazdagsággal rendelkező egyén nem szolgálhatja Istent. Sokan szolgálták őt ilyen egyének közül is. Az a fiatal zsidó férfi is — bizonyos fokig. Azután ott volt Zákeus, az adószedő, aki szintén „gazdag volt” (Lukács 19:2–10). Az első századi keresztények között is voltak jómodú emberek, ezért különleges felszólítást kaptak arra, hogy ’legyenek bőkezűek, és készségesen osszák meg javaikat másokkal’ (1Timótheus 6:17, 18; Jakab 1:9, 10). Ma is vannak jómodú keresztények. Gyakran adakoznak bőkezűen a Királyság-munkára, megnyitják otthonukat az összejövetelek számára, gépkocsijukat rendelkezésre bocsátják a szolgálatban. Miért mondta hát Jézus, amit a gazdag emberről és a tevéről mondott? Mit tanulhatunk belőle?
10. Milyen következtetést vonhatunk le abból a tanácsból, amelyet Jézus ez alkalommal adott?
10 Amit megérthettél: más dolog elkezdeni Istent imádni és más dolog hűségesnek bizonyulni mindvégig (Máté 24:13; Filippi 3:12–14). Talán erre gondolt Jézus, amikor ezt mondta: „Könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten királyságába” (Márk 10:25). Egyetlen teve sem juthat át nyilvánvalóan a tű parányi fokán, tehát Jézus itt hiperbolát, túlzást alkalmazott, amit nem kell betű szerint érteni. Megmutatja azonban azt, milyen nehéz a gazdag embernek megtenni valamit. Éspedig mit? Nos, nemcsak elkezdeni Isten szolgálatát, hanem „bejutni a királyságba”, ténylegesen elnyerni az örökké tartó életet. Függetlenül attól, hogy anyagilag milyen helyzetben van valaki, Jézus tanácsa segíthet a gondolkodásmódjában, a szellemi előrehaladásában, az örök élet elnyerésében.
Miért oly nehéz a gazdagnak?
11. Hogyan érintette Jézus tanácsa mind a szegényeket, mind a jómódúakat?
11 Jézus és az apostolok prédikálása révén ’a jó hír eljutott a szegényekhez’ (Máté 11:5). A gazdagokat nem részesítették hátrányban. Mégis úgy néz ki, hogy inkább a szegények ismerték fel szellemi szükségletüket és ők válaszoltak a reménység üzenetére (Máté 5:3, 6; 9:35, 36). A gazdag zsidók meg voltak elégedve a dolgok menetével. (Vö. Lukács 6:20, 24, 25.) De akkor is voltak kivételek, és ma is vannak. Némely jómódú egyén is elfogadta a Biblia üzenetét és Istent szolgálja. Számukra csodálatos kimenetel kínálkozik. Ez történt Pállal is, aki nem hagyta, hogy az életben elfoglalt állása megállítsa őt az útjában (Filippi 3:4–8). Jézus azonban kijelentette, hogy nehezebb dolga lesz a gazdagnak.
„A gazdagság csalóka hatalma”
12., 13. a) Mit emelt ki Jézus az egyik példázatában az aggodalmaskodással kapcsolatban? b) Miért ütköznek még több akadályba a gazdagok?
12 A különféle talajba hulló magokról szóló példázatában Jézus azt mondta, hogy némely mag „a tövisek közé esett, a tövisek pedig felnőttek és elfojtották”. Meg is magyarázta: „A tövisek közé vetett pedig az, aki hallja a beszédet, de a dolgok rendszerének gondjai és a gazdagság csalóka hatalma elfojtja a beszédet és gyümölcstelen marad” (Máté 13:7, 22). Csaknem mindenki tapasztalta már „a dolgok rendszerének gondjait”. Könnyen meglátják az ilyesmit azok, akik elszegényedtek, akik munka nélkül vannak, vagy hátrányos helytzetbe kerültek. A gazdaságilag biztonságosabb helyzetben levők talán nem küszködnek ugyanazokkal a gondokkal, de őket is aggaszthatja az infláció, az adóemelés, vagy annak a vészélye, hogy meglopják őket. Tehát jómódúnak és szegénynek egyaránt lehet gondja (Máté 6:19–21).
13 Jézus rámutatott, hogy némelyeket „a gazdagság csalóka hatalma” gátolja majd a haladásban. A pénzügyi sikerek könnyen rabul ejtik az embert. A milliomos Aristoteles Onassis egy alkalommal így magyarázta ezt: „Amikor az ember eljutott egy bizonyos pontig, már nem érdekli a pénz. Egyedül a siker számít. Számomra az lenne most az ésszerű, ha leállnék. De képtelen vagyok rá. Egyre magasab célokat kell kitűznöm magamnak — már csak az izgalom kedvéért is.” Hasonlóképpen a keresztény is izgalmasnak találhatja, hogy felfelé törjön a társadalmi raglétrán. Vagy elkápráztathatja az a vágy, hogy üzleti tevékenységeit kiterjessze jóval azon túl, amire korábban még azt mondta, hogy „elég”. Ahelyett, hogy csökkentené a munkáját (vagy nyugdíjba menne) vagy esetleg teljes idejű szolgálatot vállalna, ’lebontja raktárait [vagy házát], hogy nagyobbat építsen’. (Lásd Lukács 12:15–21.) Veled is előfordulhat ilyesmi? Gondolod, hogy Isten úgy ítélne meg bárkit is ebben a helyzetben, mint aki teljes lélekkel szolgálja őt? (Máté 22:37).
14. Mivel lehetne szemléltetni azt, hogy a gazdagság hátráltathatja a keresztényeket? (Példabeszédek 28:20).
14 De a gazdagság (vagy a gazdagság elnyerésének szenvedélye) más módon is megakadályozhatja a keresztényt abban, hogy ’örökölje az örökké tartó életet’. Éspedig úgy, hogy a gazdagság szeretete arra indíthatja, hogy világi taktikát alkalmazzon, például: kevesebb hasznot valljon be, vagy egyéb nem becsületes, ámde általánosan alkalmazott cselfogáshoz folyamodjon. Vagy ha keresztény hívőtársakat alkalmaz, akik becsületesek és keményen dolgoznak, a saját nyereségét az ő szellemiségük elé helyezze. Például, hogy az állásukhoz kösse őket, talán arra buzdítja alkalmazottait, hogy költségesebb életformát alakítsanak ki maguknak (sőt esetleg luxuscikkek megszerzése végett adósságba is keveredjenek). S mivel ő főnökük, hajlamos arra, hogy ez a viszony átnyúljon a gyülekezeti magatartásra és az ottani kapcsolatokra is.
15. Hogyan érezhették egyes korai keresztények a gazdagság káros hatását? (Zsoltárok 73:3–8, 12, 27, 28).
15 Az első században némely jómódú keresztény is áldozatul eshetett „a gazdagság csalóka hatalmának”. Jakab is írt a ’gazdagokra jövő nyomorúság’-ról. Drága ruhákban jártak, aranyat és ezüstöt halmoztak fel maguknak úgy, hogy kevesebbet fizettek alkalmazottaiknak, és fényűzés közepette kövéredtek meg (Jakab 5:1-5). Így van ez ma is. A jólét gyakran lehetővé teszi valakinek, hogy bőségesen egyen és igyon, ami kárára van a testnek. Arra is módot ad az illetőnek, hogy folyton utazgasson, ami elszakítja a helyi gyülekezettől. Ez nem azt jelenti, hogy a szép ruha, az ékszer, az eledel, vagy az utazás önmagában ártalmas. Azokat a „gazdagokat” azonban, akikről Jakab írt, nem segítették az efféle dolgok; alacsony szellemiségi szintjük és Jehova előtti helyzetük alapján, joggal ’sírhattak és hangosan jajgathattak a rájuk jövő nyomorúság miatt’.
16. Miért adott ennyire világos tanácsot Jézus a gazdagsággal kapcsolatban, és milyen kérdést kell ezért feltenned magadnak?
16 Jézus bizonyosan tudta, hogy milyen fájdalmat és a szellemi élet milyen akadályait kell gyakran tapasztalniuk a jómódú egyéneknek. Azt is tudta, hogy az értékes dolgok könnyen tönkremehetnek, vagy betű szerint is értéktelenné válhatnak, ami sohasem mondható el a keresztényi értékekről (Példabeszédek 11:28; Márk 10:29, 30). Ezért Jézus igen jó szolgálatot tett nekünk azzal, hogy így figyelmeztetett: „Milyen nehezen mennek be az Isten királyságába azok, akiknek pénzük van!” (Lukács 18:24). Ez a figyelmeztetés akkor is hasznos lehet nekünk, ha igen szűkében vagyunk az anyagi javaknak. Hogyan? Nos úgy, hogy visszafojtja bennük azt a törekvést, hogy most gazdagok legyünk. A keresztények hisznek abban, hogy Jézus az igazságot szólta. Mi hiszünk abban és annak megfelelően élünk, amit Jézus az Atyjáról, a dolgok jelen rendszerének végéről, és a szeretet ápolásáról mondott. Az Igazság-Hirdetője ezt is mondta: „Könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten királyságába” (Máté 19:24). Valóban hiszed ezt? A tetteid, az életmódod, és a magatartásod is azt bizonyítja?
Legyetek továbbra is gazdagok — Isten módján!
17. Hogyan igyekszik sok keresztény Jehova szemszögéből gazdaggá lenni?
17 Az egész világról érkező bizonyítékok azt mutatják, hogy Isten szolgái túlnyomó többségükben megszívlelik az olyan tanácsot, mint amilyen a Máté 19:16–24. versében található. Számos fiatal kereszténynek eltökélt szándéka, hogy ha elvégezte a világi iskolák normál mennyiségét, belép a teljes idejű szolgálatba. Azok a feleségek, akik azért végeznének világi munkát, hogy növeljék a család jövedelmét, inkább több időt fordítanak a keresztény tevékenységre, szellemiekben gazdagítva ezzel önmagukat és másokat. Még olyan férfiak is, akiknek bibliai felelőségük, hogy anyagi téren gondoskodjanak a családjukról, megtalálhatják a módját, hogy nagyobb részt vállaljanak a szolgálatból.
18., 19. Milyen lépéseket tettek némelyek, akik Jehova áldására törekedtek?
18 Egy 35 év körüli vén elismeri, hogy „a teljes idejű szolga kifejezés nem volt más számomra, mint ajkaimról elhangzó szó”. Évi 25 000 dollárnál is többet keresett, azonkívül külön költségszámlája volt, és vállalati gépkocsit használhatott. Megbízást kapott, hogy ő mondja el 1983-ban a „Tűzzünk ki és érjünk el helyes célokat” című kerületkongresszusi előadást. A testvér bevallja: „Amikor alaposan végigolvastam az anyagot, annyira zavarba jöttem és elszégyeltem magamat, hogy a lelkiismeretem iszonyúan kínzott engem”. Mielőtt sor került volna a kongresszusra, ő és a felesége megbeszélték a helyzetüket. A testvér nemsokára részidejű állást vállalt és csatlakozott a feleségéhez az úttörőszolgálatban, ahol boldogan örvendhetett számos szellemi áldásnak.
19 Mások nagy anyagi előnyökkel kecsegtető területekről olyan helyre költöztek, ahol jobban kifejthették szellemi tevékenységüket. Egy kanadai házaspár ezt írta latin-amerikai úttörőmunkájáról: „Jóllehet elég nagy itt a szegénység a testvérek között, csodálatos buzgóságot tanúsítanak az igazság iránt. Világi vonatkozásban talán szegények, szellemi vonatkozásban azonban milliomosok. 38 hírnökünk van, 10-en közülük általános úttörők. Kettős összejöveteleket kell tartanunk, mivel oly sokan jönnek el — 110-től 140-ig van a jelenlevők átlagos létszáma. Két vénnek és három kisegítő szolgának kell ellátni ezeket az összejöveteleket. Újra megtanuljuk ezektől az alázatos testvéreinktől, mit jelent valóban Jehovát tenni az első helyre az életünkben. Megmutatják nekünk, hogy Jehovát teljes lélekkel lehet szolgálni tekintet nélkül arra, hogy milyenek a körülményeink.”
20. Mit kell éreznünk a szívünkben az anyagi gazdagság tekintetében?
20 Az ilyen keresztényeknek nincs okuk arra, hogy irigyeljék a gazdagokat sem a gyülekezeten kívül, sem azon belül, de arra sincs okuk, hogy az anyagi törekvésekkel legyenek elfoglalva. Tisztában vannak azzal, hogy a normális élethez szükség van bizonyos mennyiségű pénzre (Prédikátor 5:3; 7:12). De megértik azt is, amit Jézus igazságként mondott: a gazdagok számos szellemi akadállyal, kihívással, és veszéllyel találják szembe magukat. Elég nehéz kihívást jelent azoknak, „akik a dolgok jelen rendszerében gazdagok . . ., hogy ne legyenek gőgösek, és reménységüket ne a bizonytalan gazdagságba, hanem Istenbe vessék” (1Timótheus 6:17).
21. Mi az osztályrésze azoknak, akik szellemi gazdagságra törekszenek?
21 Sajnos az előkelő ifjú, aki Jézussal beszélt, nem tudott eleget tenni ennek a kihívásnak. Hozzá hasonló más egyének egy ideig Istent szolgálták, később azonban a gazdagságuk miatt szenvedniük kellett, és szellemi téren kudarcot vallottak. Ezzel ellentétben, lojális keresztények milliói bizonyítják továbbra is, hogy „Jehova áldása az, ami gazdaggá tesz, és ő nem ad ahhoz fájdalmat” (Példabeszédek 10:22). Életüknek van értelme; értékes célok elérésére törekszenek, és érzik, hogy teljesítettek is valamit. Jótetteik mindörökké megmaradnak, ez mélységes örömmel tölti el őket most és a jövőben is. Arra törekedjünk hát, hogy ily módon legyünk gazdagok! (Filippi 4:1; 1Thessalonika 2:19, 20).
Megvizsgálandó gondolatok
◻ Milyenfajta gazdagságról beszél a Példabeszédek 10:22. verse?
◻ Mi volt a lényege Jézus magyarázatának, amelyet a gazdag emberről és a tevéről mondott?
◻ Miért nehezebb néha a jómódú emberek élete?
◻ Hogyan törekedhetünk arra, hogy Isten módján legyünk gazdagok?
[Kiemelt rész a 9. oldalon]
A gazdagság és a család
AMIKOR a gazdagság esetleges következményeire gondolsz, ne hagyd figyelmen kívül a családodat. Légy tekintettel a következőkre:
Kanadából érkezett az alábbi beszámoló olyan pszichiáterektől, akik a szupergazdagok gyermekeinél végeztek vizsgálatokat: „Az élet untatja őket. Nincs más céljuk, mint hogy önmaguk tetszését keressék, és képtelenek elviselni a legkisebb csalódottságot. Alig éreznek valamilyen meghatottságot. Legfőbb törekvésük abból áll, hogy mindenfélét vásároljanak, utazzanak, és az izgalom új forrásai után járjanak.”
A The New York Times egy néhai milliomossal kapcsolatban közölte: „Amikor sikeresebbé lett az üzleti életben és kezdett gazdagabb lenni, látta, hogy a családja megváltozik. ’A feleségem és a leányom az embereket aszerint kezdte mérlegelni, hogy mennyi pénzük van, és amikor az egyik lányomnak 300 000 dolláros otthont ajándékoztam, a másik lányomnak 300 000 dollár készpénzt kellett adnom. ’ ” Miután szívroham érte, és „látta, hogy mivé tette a jólét a feleségét és a gyermekeit” , megváltoztatta az életmódját.
Egy olajban gazdag közel-keleti országgal kapcsolatban Arnold Hottinger megjegyezte: ’A jómód mint betegségtünet jólismert a külföldi orvosok előtt, akik azért jöttek ide, hogy nagy jövedelemhez jussanak. Jelentésük szerint, sehol sem oly gyakoriak a pszichoszomatikus betegségek (lelki okok miatt beálló testi betegségek), mint éppen itt — olyan betegeskedések, amelyek igazi szenvedést okoznak, de okaik nem vezethetők vissza semmiféle kimutatható szervi fogyatékosságra. Vannak itt fiatalok, mondják, akiknél megvan az öregedés minden tünete, és idősek, akik úgy viselkednek, mint a gyermekek. ’