Olvasók kérdései
Három evangélium is beszámol arról, hogy valaki panaszkodott, mert Jézust drága olajjal kenték meg. Vajon több apostol is panaszkodott, vagy főleg csak Júdás?
Máté, Márk és János evangéliuma beszél erről az esetről. Úgy tűnik, Júdás járt elöl a panaszkodásban, de néhány apostol egyetértett vele. Ez az eset is mutatja, milyen hálásak lehetünk, hogy négy evangéliumi beszámoló is van. Mindegyik evangélium írója pontosan fogalmazott, de nem mindegyik beszélt ugyanazokról a részletekről. Ha összehasonlítjuk a párhuzamos beszámolókat, akkor sok eseményt pontosabban és részletesebben láthatunk.
A Máté 26:6–13 elmondja, hogy ez hol történt — a poklos Simon házánál, Bethániában —, de nem nevezi meg azt a nőt, aki megkente Jézus fejét illatos olajjal. Máté megjegyzi: „Látván pedig ezt az ő tanítványai, bosszankodának”, és panaszkodtak, hogy az olajat eladhatták volna, és az árát a szegényeknek adhatták volna. (Kiemelés tőlünk.)
Márk beszámolójában is benne van ezeknek a részleteknek a nagy része. De még azt is elmondja, hogy ez a nő eltörte az edényt. Ebben az edényben az illatos olaj „valódi . . . nárdus” volt, amit valószínűleg Indiából hozhattak. Márk a panaszkodásról ezt mondja: „Némelyek pedig háborognak vala magok között”; „zúgolódnak vala ellene” (Márk 14:3–9, kiemelés tőlünk). A két beszámoló tehát azt mutatja, hogy több apostol is panaszkodott. De hogy is kezdődött?
János, aki szemtanúja volt az esetnek, további részleteket közöl erről. Megemlíti ennek a nőnek a nevét: Mária, aki Márthának és Lázárnak volt a testvére. János még a következő részletről is beszámol, amit inkább kiegészítésnek vehetünk, nem ellentmondásnak: „megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával.” (Kiemelés tőlünk.) Ha összevetjük ezeket a beszámolókat, láthatjuk, hogy Mária megkente Jézusnak a fejét és a lábát az olajjal, amelyről János megerősíti, hogy „igazi . . . nárdus” volt. János nagyon közeli barátságban volt Jézussal, és általában felháborodott, ha méltatlanul bántak Vele. A New World Translationben ez így áll: „Iskariót Júdás, az egyik tanítványa, aki arra készült, hogy elárulja őt, így szólt: »Miért nem adták el ezt az illatos olajat háromszáz dénárért, és miért nem adták a szegény embereknek?«” (János 12:2–8).
Júdás természetesen „egyik tanítványa” volt Jézusnak, de érződik, hogy János fel van háborodva, mivel olyan valakiről van szó, aki Jézus elárulását forgatta a fejében. Dr. C. Howard Matheny fordító a következőket jegyezte meg a János 12:4-ben található eredeti szöveggel kapcsolatban: „a jelen idejű melléknévi igenév [görögül: mellón; magyarul: arra készült] és a jelen idejű főnévi igenév [görögül: paradidonai; magyarul: elárulja] egymás után következő vagy folyamatos cselekedetekre utal. Ez azt mutatja, hogy Júdásnál Jézus elárulása nem a pillanat hatására végrehajtott tett volt, hanem itt olyan tettről van szó, amin már több napja gondolkodott, és amit már több napja tervezett.” János segít abba is belelátnunk, hogy Júdás a panaszát „nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené”.
Ésszerűnek tűnik tehát, hogy a tolvaj Júdás kezdte a panaszkodást, mert többet lophatott volna el, ha a drága olajat eladják, és az árát beleteszik a pénztartóba, amely nála volt. Amikor Júdás panaszkodni kezdett, néhány másik apostol is zúgolódhatott, mert egyetértettek a látszólag jogos érvvel. De főleg Júdás volt a kezdeményező.