Ezután maga mellé veszi a többi hármat — Pétert, Jakabot és Jánost — és beljebb megy a kertbe. Jézuson szomorúság vesz erőt és fájdalmasan nyugtalanná lesz. „Mélységesen szomorú az én lelkem mindhalálig — mondja nekik. — Maradjatok itt és virrasszatok velem.”

Inkább azért vívja a haláltusát, mert attól fél, hogy az, ahogy rövidesen meghal — mint megvetésre méltó bűnöző — gyalázatot hoz Atyja nevére. Most átérzi, hogy néhány óra múlva mint a leggonoszabb személyt szegezik oszlopra — mint istenkáromlót! Ez az, ami fájdalmasan felkavarja.