Jézus élete és szolgálata

Megtagadások az udvarban

MIUTÁN Péter és János otthagyta Jézust a Getsemáné-kertben és félelemből elmenekült a többi apostollal együtt, futás közben egyszer csak megálltak. Talán utolérhetik Jézust, amikor Annás házához vezetik. Amikor pedig Annás tovább küldi őt Kajafás főpaphoz, Péter és János kellő távolságból követi Jézust, nyilvánvalóan a saját életük féltése és a Mesterükért érzett mélységes aggodalom közt őrlődve.

Kajafás tágas rezidenciájához érkezve, János minden nehézség nélkül bejut az udvarba, mivel a főpap jól ismeri őt. Péter azonban kívül marad az ajtó előtt. János nemsokára visszajön és beszél az ajtónállóval, egy szolgálóval, és Péter is engedélyt kap a belépésre.

Már hideg van, és a ház szolgaszemélyzete, valamint a főpap őrségének tagjai faszénnel tüzet raknak. Péter is csatlakozik hozzájuk, hogy melegedjen, mialatt Jézus törvényszéki perének kimenetelére vár. Ott a tűz fényénél, az ajtónálló, aki az imént beengedte Pétert, alaposabban megnézi őt. „Te is a galileai Jézussal voltál!” — kiált fel a szolgáló.

A felismerés okozta zavarában Péter mindannyiuk előtt letagadja, hogy valaha is ismerte Jézust. „Nem ismerem őt és nem is értem, miről beszélsz” — mondja.

Ezután Péter a kapu felé tart. Ott egy másik lány is felismeri és azt mondja a körülöttük állóknak: „Ez is a názáreti Jézussal volt.” Péter újból tagad és esküszik: „Nem ismerem azt az embert!”

Péter az udvarban marad és megpróbál minden gyanúkeltést elkerülni. Talán ebben a pillanatban riasztja meg a kora hajnali sötétben felhangzó kakasszó. Közben folyik Jézus kihallgatása a ház udvar feletti részében. Talán Péter és a lent várakozó többi személy is látja a különféle tanúk jövés-menését, akiket behívnak tanúvallomásra.

Mintegy egy órányi idő telhetett el azóta, hogy Pétert Jézus társaként ismerték fel. Most a körülötte állók közül néhányan odalépnek hozzá és ezt mondják: „Biztos, hogy te is közülük való vagy, hiszen a tájszólásod is elárul.” A csoport egyik tagja rokona Málkusnak, akinek Péter levágta a fülét. „Nemde láttalak vele a kertben?” — mondja.

„Nem ismerem azt az embert!” — bizonygatja nagy hévvel Péter. Valójában azzal, hogy átkozódik és esküdözik a dolog felől, bajt kívánva önmagának, amennyiben nem az igazat mondja, arról akarja meggyőzni őket, hogy mindannyian tévednek.

Pont amikor Péter harmadszor tagadja meg Jézust, a kakas megszólal. És abban a percben Jézus, aki valószínűleg megjelenik az udvar feletti valamelyik erkélyen, megfordul és Péterre tekint. Péternek azon nyomban eszébe jut, mit is mondott neki Jézus alig néhány órával korábban ott az emeleti szobában: „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.” Összetörve bűnének súlya alatt, Péter kimegy onnan és keservesen sír.

Hogyan történhetett meg mindez? Miután annyira biztos volt szellemi erejében, hogyan tagadhatta meg Péter háromszor is gyors egymásutánban a Mesterét? Ezek a körülmények kétségkívül váratlanul érték Pétert. Az igazságot kiforgatták és Jézust aljas bűnözőnek tüntették fel. Az igazat hamisnak, az ártatlant vétkesnek kiáltották ki. Ezért esett ki Péter az egyensúlyából az alkalom nyomására. Hirtelen elvesztette a lojalitás iránti helyes érzékét. Valósággal megbénította az emberektől való félelem. Bárcsak sohase történne ez meg velünk! Máté 26:57, 58, 69–75; Márk 14:30, 53, 54, 66–72; Lukács 22:54–62; János 18:15–18, 25–27.

◼ Hogyan nyer Péter és János bebocsátást a főpap udvarába?

◼ Mialatt Péter és János az udvarban tartózkodik, mi folyik bent a házban?

◼ Hányszor szólal meg a kakas, és hányszor tagadja le Péter, hogy ismeri Jézust?

◼ Mit jelent az, hogy Péter átkozódik és esküdözik?

◼ Mi az oka annak, amiért Péter letagadja, hogy ismeri Jézust?