ELŐKÉSZÜLETI NAP

A heti sabbatot megelőző nap elnevezése; a zsidók ezen a napon tettek előkészületeket a sabbatra.

Amikor a pusztában Jehova mannával kezdte ellátni a népét, azt az utasítást adta, hogy kétszeres részt gyűjtsenek a mannából a hatodik napon, mivel sabbaton, vagyis a hetedik napon nem gyűjthetnek. Ezért, amikor előkészületeket tettek a heti sabbatra, a szokásosnál több mannát gyűjtöttek, és nagyobb mennyiséget sütöttek és főztek meg (2Mó 16:5, 22–27). Ahogy azt Márk magyarázatából is láthatjuk, idővel „a sabbat előtti nap”-ot „előkészületi nap”-nak kezdték nevezni (Mk 15:42). (Ehhez hasonlóan a német Samstagot [szombat] Sonnabendnek [szó szerint: ’Nap este’] is nevezik, vagyis úgy, hogy ’a vasárnap [Sonntag, szó szerint: ’Nap nap’] előtti este’.) A zsidók előkészületi napja a ma pénteknek nevezett nap naplementéjekor fejeződött be, amikor is a sabbat elkezdődött, hiszen a zsidóknál estétől estéig tartott egy nap.

Az előkészületi napon az emberek előkészítették a következő napra, vagyis a sabbatra szánt ételeket, és befejeztek minden olyan sürgős munkát, amely nem várhatott a sabbat utáni napig (2Mó 20:10). A Törvény kikötötte, hogy az az ember, akit kivégeztek és oszlopra akasztottak, „ne maradjon. . . egész éjjel az oszlopon” (5Mó 21:22, 23; vö.: Jzs 8:29; 10:26, 27). Mivel Jézus és azok, akiket vele együtt oszlopra feszítettek, az előkészületi nap délutánján még az oszlopon függtek, fontos volt a zsidóknak, hogy ha szükséges, siettessék a halálukat, hogy el lehessen temetni őket naplemente előtt. Ez ebben az esetben különösen fontos volt, hiszen a hamarosan, naplementekor kezdődő nap egyrészt a szokásos sabbat (a hét hetedik napja) volt, másrészt niszán 15-e lévén is sabbat volt (3Mó 23:5–7), tehát ez „nagy sabbat” volt (Jn 19:31, 42; Mk 15:42, 43; Lk 23:54). Josephus idézte Augustus császár egyik rendeletét, amely azt is kimondta, hogy „szombaton [sabbaton], vagy a megelőző előkészületi napon a kilencedik órától kezdve ne lehessen őket [a zsidókat] törvény elé idézni”, ebből kiderül, hogy a sabbatra pénteken a kilencedik órában kezdtek el készülődni (A zsidók története. XVI. könyv, 6. fej., 2. bek.).

Jézus tárgyalásának és Pilátus előtti megjelenésének reggeléről – amely niszán 14-ének a reggeli időszaka volt (azaz a pászka napjáé, amely az ezt megelőző este kezdődött) – a János 19:14 a következőt mondja: „a pászka előkészületi napja volt ekkor” (ÚV; Csia; Soós; Vida; Szep., 1835). Néhány szövegmagyarázó úgy értelmezi ezt a kijelentést, hogy „a húsvétra [pászkára] való készülődés napja” volt, és bizonyos fordítások e szerint adják vissza a verset (Raff.; Kom.; Kár., 1918). Ez azonban azt sugallja, hogy a pászkát még nem ünnepelték meg, noha az evangéliumok egyértelműen feltárják, hogy Jézus és az apostolai már előző este megtették ezt (Lk 22:15; Mt 26:18–20; Mk 14:14–17). Krisztus pontosan betartotta a Törvény előírásait, beleértve ebbe azt is, hogy a pászkát niszán 14-én kell megünnepelni (2Mó 12:6; 3Mó 23:5; lásd: PÁSZKA). Jézus tárgyalásának és halálának napját úgy lehetett ’a pászka előkészületi napjának’ tekinteni, hogy ezen a napon tettek előkészületeket a hétnapos kovásztalan kenyerek ünnepére, amely a következő napon kezdődött. Mivel a két esemény közel volt egymáshoz, ezért gyakran nevezték az egész ünnepi időszakot pászkának. A niszán 14. utáni napot mindig sabbatnak tekintették; i. sz. 33. niszán 15. ráadásul még egy szokásos sabbatra is esett, így ez a nap „nagy sabbat” volt, vagyis kétszeresen is sabbat volt.