Mi indít téged Isten szolgálatára?

„Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből” (MÁRK 12:30).

 1., 2. Milyen izgalmas dolgok teljesednek be a prédikálómunkánkkal kapcsolatban?

EGY autó igazi értékét nem lehet kizárólag a külseje alapján meghatározni. A fényezés talán szebbé teheti külsejét, az elegáns kivitelezés talán vonzza a lehetséges vásárlókat; de ezeknél sokkal fontosabbak azok a dolgok, amelyek első pillantásra nem láthatók — a motor, amely hajtja a járművet, és az összes olyan szerkezet, amely irányítja azt.

² Ehhez hasonló az, ahogyan a keresztények Istent szolgálják. Jehova Tanúi bővelkednek az Istennek végzett munkában. Évente több mint egymilliárd órát töltenek el Isten Királysága jó hírének prédikálásával. Továbbá több millió bibliatanulmányozást vezetnek, a megkeresztelkedett személyek száma pedig több százezer. Ha a jó hír hirdetője vagy, részed lehetett — még ha látszólag kismértékben is — ezekben a megragadó számadatokban. Biztos lehetsz abban, hogy ’nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a cselekedeteidről és a szeretetről, melyet tanúsítottál az ő neve iránt’ (Zsidók 6:10).

 3. A cselekedeteken kívül mi legyen még létfontosságú a keresztények számára, és miért?

³ Az együttesen vagy egyénenként végzett szolgálatunk igazi értékét azonban nem lehet pusztán számokban lemérni. Ahogy Sámuelnek mondta Isten: „az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van” (1Sámuel 16:7). Igen, Istennél az számít, hogy milyenek vagyunk belül. Az biztos, hogy a cselekedetek alapvetőek. Az Isten iránti odaadás tettei ékesítik Jehova tanítását, és vonzzák a leendő tanítványokat (Máté 5:14–16; Titus 2:10; 2Péter 3:11). Cselekedeteink mégsem mondanak el mindent. A feltámasztott Jézus okkal aggódott az efézusi gyülekezet miatt — feljegyzett jó cselekedeteik ellenére. „Tudom a te dolgaidat” — mondta nekik. „De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad” (Jelenések 2:1–4).

 4. a) Milyen módon válhat Isten szolgálata számunkra kötelességből végzett szertartássá? b) Miért szükséges önvizsgálatot tartani?

⁴ A veszély fennáll. Egy idő után Isten szolgálata kötelességből végzett szertartássá válhat számunkra. Egy keresztény asszony így írta le helyzetét: „Elmentem a szolgálatba, eljártam az összejövetelekre, tanulmányoztam, imádkoztam — de mindezt automatikusan végeztem, bármifajta érzés nélkül.” Isten szolgái természetesen dicséretet érdemelnek, amikor erőfeszítéseket tesznek annak ellenére, hogy ’eltiportnak’ vagy ’megalázottnak’ érzik magukat (2Korinthus 4:9; 7:6). Mindamellett, amikor keresztény tevékenységünk rutinszerűvé válik, akkor — hogy úgy mondjuk — meg kell vizsgálnunk a motort. Még a legjobb autóknak is szükségük van időközönként karbantartásra; hasonlóan minden kereszténynek rendszeres önvizsgálatot kell tartania (2Korinthus 13:5). Mások látják tetteinket, de ők nem tudják megítélni, mi ösztönöz azokra. Következésképpen mindannyiunkat foglalkoztatnia kellene ennek a kérdésnek: „Mi indít engem Isten szolgálatára?”

A megfelelő indíték akadályai

 5. Melyik parancsról mondta Jézus, hogy az első helyen áll?

⁵ Amikor arról kérdezték Jézust, hogy az Izráelnek adott törvények közül melyik áll az első helyen, idézett egy parancsot, amely nem a külső látszatra, hanem a belső indítékra összpontosít: „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből” (Márk 12:28–30). Jézus ily módon azonosította, mi legyen számunkra a hajtóerő Isten szolgálatában — a szeretet.

 6., 7. a) Milyen alattomos módon támadja Sátán a családi kört, és miért? (2Korinthus 2:11). b) Hogyan befolyásolhatja a neveltetés az ember hozzáállását az isteni tekintélyhez?

⁶ Sátán meg akarja bénítani azon képességünket, hogy ápoljuk a szeretet létfontosságú tulajdonságát. E cél érdekében az egyik általa alkalmazott módszer a családi kör támadása. Miért? Mert itt alakulnak ki első és leginkább maradandó benyomásaink a szeretetről. Sátán jól ismeri a bibliai alapelvet, hogy amit valaki gyermekkorban megtanul, az még felnőttkorban is értékes lehet számára (Példabeszédek 22:6). Alattomos kísérleteket tesz arra, hogy a gyermekkorban eltorzítsa a szeretetről alkotott fogalmunkat. „E világ Isteneként” Sátán látja, hogy szándékainak jó szolgálatot tesz az, amikor sokan olyan otthonban nőnek fel, amely nem szeretettől áthatott menedék, hanem a keserűség, a harag és a gyalázkodó beszéd harcmezeje (2Korinthus 4:4; Efézus 4:31, 32; 6:4; Kolossé 3:21).

⁷ A Tedd családi életedet boldoggá!a című könyv megjegyezte, hogy az a mód, ahogy egy apa gyakorolja szülői szerepét, „szembetűnő hatással lehet gyermekeinek későbbi magatartására a felsőbbség iránt mind emberi, mind isteni vonatkozásban”. Egy keresztény férfi, aki durva, keménykezű apa mellett nőtt fel, bevallja: „Számomra könnyű Jehovának engedelmeskedni; szeretni őt sokkal nehezebb.” Az engedelmesség természetesen létfontosságú, mivel Isten szemében „jobb az engedelmesség a véres áldozatnál” (1Sámuel 15:22). Ámde mi segíthet nekünk, hogy a puszta engedelmességen kívül az imádatunk mögötti hajtóerőként szeretetet ápoljunk Jehova iránt?

„Krisztusnak szerelme szorongat minket”

 8., 9. Hogyan indítson bennünket Jehova iránti szeretetre Jézus váltságáldozata?

⁸ A Jehova iránti teljes szívű szeretet ápolásához a legnagyobb ösztönzést Jézus Krisztus váltságáldozatának értékelése adja. „Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa” (1János 4:9). Ha egyszer megértjük és értékeljük ezt, akkor e szeretetteljes cselekedet kiváltja belőlünk, hogy szeretettel válaszoljunk. „Mi szeressük őt; mert ő [Jehova] előbb szeretett minket!” (1János 4:19).

⁹ Jézus készségesen elfogadta megbízatását, hogy az ember Megmentőjeként szolgáljon. „Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk” (1János 3:16; János 15:13). Jézus önfeláldozó szeretetének értékelést mutató feleletet kellene kiváltania belőlünk. A szemléltetés kedvéért: Tételezzük fel, valaki megmentett a vízbefúlástól. Képes lennél egyszerűen hazamenni, megszárítkozni és elfelejteni az egészet? Természetesen nem! Úgy éreznéd, tartozol annak a személynek, aki megmentett. Végső soron annak a személynek köszönheted az életedet. Vajon kevesebbet köszönhetünk Jehova Istennek és Jézus Krisztusnak? Váltság nélkül mindannyian jelképesen szólva belefulladtunk volna a bűnbe és a halálba. Ehelyett — e nagyszerű, szeretetteljes cselekedet miatt — örökké tartó életre nyílt kilátásunk egy paradicsomi földön (Róma 5:12, 18; 1Péter 2:24).

10. a) Hogyan alkalmazhatjuk magunkra a váltságdíjat? b) Hogyan ösztönöz bennünket Krisztus szeretete?

¹⁰ Elmélkedj a váltságdíjon! Alkalmazd magadra, ahogy Pál tette: „a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem” (Galátzia 2:20). Az ilyen elmélkedés szívből jövő indíttatást ébreszt, mivel Pál ezt írta a korinthusiaknak: „a Krisztusnak szerelme szorongat minket . . . [ő] azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott” (2Korinthus 5:14, 15). A The Jerusalem Bible azt mondja, hogy Krisztus szeretete „eláraszt bennünket”. Amikor Krisztus szeretetéről gondolkodunk, akkor az ösztönöz, erőteljesen indít, sőt eláraszt bennünket. Megérinti a szívünket, és tettekre sarkall. J. B. Phillips fordításának magyarázó körülírása így szól: „Krisztus szeretete tetteink mozgatórugója.” Semmilyen másfajta indíték sem terem majd maradandó gyümölcsöt számunkra, amint azt a farizeusok példája mutatja.

’Őrizkedjetek a farizeusok kovászától!’

11. Írd le a farizeusok hozzáállását a vallásos tettekhez!

¹¹ A farizeusok mindent kiöltek Isten imádatából, ami élővé tette azt. Ahelyett hogy az Isten iránti szeretetre helyezték volna a hangsúlyt, a szellemiség mércéjeként cselekedeteket állítottak előtérbe. Kívülről azáltal tűntek igazságosnak, hogy belemélyedtek a részletes szabályokba, belül azonban „holtaknak csontjaival és minden undoksággal” voltak tele (Máté 23:27).

12. Miután Jézus meggyógyított egy férfit, hogyan mutatták ki a farizeusok szívük érzéketlenségét?

¹² Egy alkalommal Jézus könyörületesen meggyógyított egy férfit, akinek elsorvadt a keze. Milyen boldog lehetett ez a férfi, amikor tapasztalta, hogy azonnal meggyógyult betegségéből, amely kétségtelenül nagy fizikai és érzelmi kínt okozott! A farizeusok mégsem örültek vele együtt. Inkább kicsinyeskedtek egy jogi részleten — azaz hogy Jézus sabbath-on nyújtott segítséget. Mivel a farizeusokat elhomályosította a Törvény maguk alkotta alaki magyarázata, teljesen elveszítették annak szellemét. Nem csoda, hogy Jézus bánkódott „szívök keménysége miatt”! (Márk 3:1–5). Továbbá így figyelmeztette tanítványait: „őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától” (Máté 16:6). Tetteiket és hozzáállásukat leleplezi a Biblia a mi javunkra.

13. Milyen tanulság rejlik számunkra a farizeusok példájában?

¹³ A farizeusok példája arra tanít bennünket, hogy ésszerűen kell tekintenünk a cselekedeteket. Való igaz, hogy a cselekedetek létfontosságúak, mivel „holt a hit is cselekedetek nélkül” (Jakab 2:26). A tökéletlen emberek azonban hajlamosak inkább a cselekedeteik alapján megítélni másokat, és nem az alapján, amilyenek valójában. Időnként még saját magunkat is így ítéljük meg. A teljesítmény megszállottjai lehetünk, mintha az lenne szellemiségünk egyetlen ismertetőjele. És elfelejthetjük annak fontosságát, hogy megvizsgáljuk indítékainkat. (Vö. 2Korinthus 5:12.) Talán merev paragrafusrágókká válunk, akik ’megszűrik a szúnyogot, a tevét pedig elnyelik’, vagyis a törvény betűjének engedelmeskedünk, miközben megsértjük a törvény célját (Máté 23:24).

14. Milyen értelemben voltak a farizeusok olyanok, mint egy piszkos pohár vagy tál?

¹⁴ A farizeusok nem fogták fel, hogy ha egy személy igazán szereti Jehovát, akkor az Isten iránti odaadás tettei természetes módon következnek abból. A szellemiség belülről kifelé áramlik. Jézus élesen elítélte a farizeusokat hibás gondolkodásuk miatt e vonatkozásban: „Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megtisztítjátok a pohárnak és tálnak külsejét, belől pedig rakvák azok ragadománynyal és mértékletlenséggel. Vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen” (Máté 23:25, 26).

15. Idézz példákat, amelyek rámutatnak arra, hogy Jézus a külső látszat mögé lát!

¹⁵ Egy pohár, tál vagy akár egy épület külső megjelenése nem tár fel mindent. Jézus tanítványait lenyűgözte a jeruzsálemi templom szépsége, amelyet Jézus „rablók barlangjának” nevezett a benne történő dolgok miatt (Márk 11:17; 13:1). Ami igaz volt a templomra, az igaz a magukat kereszténynek nevező személyek milliói esetében is, ahogy azt a kereszténység története mutatja. Jézus azt mondta, hogy némelyeket, akik „hatalmas dolgokat” visznek véghez az ő nevében, „gonosztevőknek” fog ítélni (Máté 7:22, 23). Ezzel éles ellentétben ezt mondta arról az özvegyről, aki szinte elhanyagolható mennyiségű pénzadományt adott a templomnál: „ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, a kik a perselybe vetettek vala . . . az ő szegénységéből, a mije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát” (Márk 12:41–44). Következetlen ítélkezések? Egyáltalán nem. Jézus mindkét helyzetben Jehova nézőpontját tükrözte vissza (János 8:16). Látta az indítékokat a cselekedetek mögött és aszerint ítélt.

„Kinek-kinek az ő erejéhez képest”

16. Miért nem kell állandóan összehasonlítanunk tevékenységünket egy másik keresztény tevékenységével?

¹⁶ Ha jó indítékaink vannak, nincs szükség állandó összehasonlításokra. Kevés haszna van például, ha versenyszerűen törekedünk arra, hogy ugyanannyi időt töltsünk a szolgálatban, mint amennyit egy másik keresztény, vagy valakinek a prédikálás során szerzett eredményeihez mérjük magunkat. Jézus azt mondta, hogy teljes mértékben szeressük Jehovát saját szívünkből, elménkből, lelkünkből és erőnkből — nem pedig valaki máséból. Mindenkinek különböznek a képességei, az erőnléte és a körülményei. Ha helyzeted megengedi, a szeretet arra fog indítani, hogy sok időt tölts a szolgálatban — talán mint teljes idejű úttörő. Ha azonban betegséggel küszködsz, az idő, amelyet a szolgálatban töltesz, talán kevesebb, mint amennyit szeretnél. Ne csüggedj! Az Isten iránti hűséget nem órákban mérik. Ha tiszta indítékaid vannak, lesz okod az örömre. Pál ezt írta: „Minden ember pedig az ő maga cselekedetét vizsgálja meg, és akkor csakis önmagára nézve lesz dicsekedése és nem másra nézve” (Galátzia 6:4).

17. Mondd el röviden a saját szavaiddal a talentumokról szóló példázatot!

¹⁷ Figyeld meg Jézus talentumokról szóló példázatát, amely a Máté 25:14–30-ban van feljegyezve. Egy férfi, aki külföldre készült utazni, behívta rabszolgáit, és rájuk bízta javait. „Ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest.” Mit talált a gazda, amikor visszatért, hogy elszámoljon rabszolgáival? Az a rabszolga, akinek öt talentumot adott, még ötöt szerzett hozzá. Ehhez hasonlóan az a rabszolga, aki két talentumot kapott, még két talentumot szerzett. Az a rabszolga, aki egy talentumot kapott, elásta azt a földbe, és nem gyarapította gazdája vagyonát. Hogyan értékelte a gazda a helyzetet?

18., 19. a) Miért nem hasonlította össze a gazda a két talentummal rendelkező rabszolgát az öt talentummal rendelkezővel? b) Mit tanít nekünk a talentumokról szóló példázat a dicséretről és az összehasonlításokról? c) Miért kapott a harmadik rabszolga kedvezőtlen ítéletet?

¹⁸ Először lássuk azokat a rabszolgákat, akik külön-külön öt, illetve két talentumot kaptak. Mindkét rabszolgának ezt mondta a gazda: „Jól vagyon jó és hű szolgám.” Ezt mondta volna az öt talentummal rendelkező rabszolgának, ha csak két talentumot szerez? Nem valószínű! Másrészről ezt sem mondta annak a rabszolgának, aki két talentumot szerzett: „Miért nem szereztél ötöt? Nézz csak rabszolgatársadra, ő mennyit szerzett nekem!” Nem, a könyörületes gazda, aki Jézust ábrázolta, nem hasonlítgatta össze őket. A talentumokat „kinek-kinek az ő erejéhez képest” osztotta ki, és nem várt vissza annál többet, mint amennyit mindegyik szerezni tudott. Mindkét rabszolga egyforma dicséretben részesült, mivel mindketten teljes lélekkel dolgoztak gazdájuknak. Mindannyian tanulhatunk ebből.

¹⁹ A harmadik rabszolga természetesen nem részesült dicséretben. Sőt, kivetették a külső sötétségre. Mivel csupán egyetlen talentumot kapott, nem is lett volna elvárható tőle, hogy olyan sokat teljesítsen, mint az öt talentummal rendelkező rabszolga. Ő azonban még csak meg sem próbálta, hogy egyáltalán teljesítsen valamennyit! Végül is a szívében levő „gonosz és rest” hozzáállása miatt talált kedvezőtlen ítéletre, ami a gazdája iránt érzett szeretet hiányát árulta el.

20. Hogyan tekinti Jehova a korlátainkat?

²⁰ Jehova mindannyiunktól elvárja, hogy teljes erőnkkel szeressük őt, mégis milyen szívmelengető az, hogy „ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk”! (Zsoltárok 103:14). A Példabeszédek 21:2 azt mondja, hogy nem a számadatok, hanem „a szívek vizsgálója az Úr”. Megért bármilyen olyan korlátozó tényezőt, amely felett nincs hatalmunk, legyenek azok anyagiak, fizikaiak, érzelmiek vagy mások (Ésaiás 63:9). Ugyanakkor elvárja, hogy a legtöbbet kamatoztassuk az összes erőforrásunkból, amellyel talán rendelkezünk. Jehova tökéletes, de amikor tökéletlen imádóival bánik, nem maximalista. Nem ésszerűtlen bánásmódjában, és elvárásaiban sem irreális.

21. Ha a szeretet indít bennünket Isten szolgálatára, milyen jó eredmények következnek abból?

²¹ Szeretni Jehovát teljes szívből, lélekből, elméből és erőből „többet ér minden égőáldozatnál és véres áldozatnál” (Márk 12:33). Ha a szeretet indít bennünket, akkor mindent megteszünk majd Isten szolgálatában, amit tudunk. Péter azt írta, hogy ha az Istennek tetsző tulajdonságok — beleértve a szeretetet is — „megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve” (2Péter 1:8).

[Lábjegyzet]

Áttekintésként

◻ Mi legyen az Istennek végzett szolgálatunk mögötti mozgatóerő?

◻ Hogyan kényszerít bennünket Krisztus szeretete Jehova szolgálatára?

◻ A farizeusok milyen csapdájától kell őrizkednünk?

◻ Miért nem bölcs dolog szolgálatunkat egy másik keresztény szolgálatával összehasonlítani?

[Képek a 16. oldalon]

Az egyes személyek képességei, erőnléte és körülményei különböznek