44. fejezet

Egy félelmetes vihar lecsendesítése

JÉZUSNAK tevékenységekkel teli napja volt: tömegeket tanított a tengerparton és utána meghitt körben megmagyarázta tanítványainak a példázatokat. Amikor elközeledik az este, ezt mondja: „Menjünk át a túlsó partra.”

A Galileai-tenger keleti partján túli területet Dekapolisznak nevezik, mely a görög deʹka, jelentése: „tíz” és poʹlis, jelentése: „város” szóból ered. Dekapolisz városai a görög műveltség egyik központjaként ismertek, bár kétségtelenül sok zsidónak is otthont adtak. Jézus tevékenysége azonban nagyon korlátozott ezen a vidéken. Amint majd látni fogjuk, e látogatása alkalmával sem tud hosszú ideig maradni.

Amikor Jézus azt kéri tanítványaitól, hogy keljenek át a túlsó partra, tanítványai felveszik vitorlás hajójukba. Távozásuk azonban nem marad észrevétlen. Hamarosan mások is csatlakoznak hozzájuk csónakjukkal. A távolság nem túl nagy. A Galileai-tenger valójában egy körülbelül 21 km hosszú és legfeljebb 12 km széles tó.

Jézus érthetően fáradt. Ezért alighogy eleveznek a parttól, lefekszik a hajó hátuljában, fejét egy párnára hajtja és hamarosan álomba merül. Több apostola tapasztalt tengerész, hiszen gyakran halásznak a Galileai-tengeren. Így hát átveszik a vitorláshajó irányítását.

Ez az út azonban nem ígérkezik könnyűnek. A tó felszíne mintegy 210 méterrel a tenger szintje alatt helyezkedik el, amelyre a melegebb hőmérséklet és a közeli hegyekből érkező hidegebb légtömeg miatt időnként erős szelek csapnak le és hirtelen heves szélvihart hoznak létre a tó felett. Ez történik most is. A hullámok hamarosan nekirontanak a hajónak és beleloccsannak, ezért a hajót már szinte kezdi elárasztani a víz. Jézus pedig még mindig alszik!

A tapasztalt tengerészek kétségbeesetten igyekeznek, hogy kormányozni tudják a hajót. Nem kétséges, hogy máskor is átvészeltek már viharokat. Ez alkalommal azonban már fogytán az erejük. Életüket féltvén, felébresztik Jézust. ’Mester, nem aggódsz? Elsüllyedünk! — kiáltanak. — Ments meg, mert megfulladunk!’

Jézus, amikor magához tér ernyedtségéből ráparancsol a szélre és a tengerre: ’Hallgass el és némulj meg!’ És a tomboló vihar eláll, és a tenger lecsendesedik. Tanítványai felé fordulva ezt kérdezi: ’Miért vagytok olyan riadtak? Semmi hitetek sincs?’

Erre tanítványait szokatlan félelem fogja el. ’Ki valójában ez az ember — kérdezik egymástól —, hogy még a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?’

Micsoda erőt mutat be Jézus! Mennyire megnyugtató az a tudat, hogy Királyunknak még a természeti elemek felett is hatalma van, és amikor majd egyenesen földünkre irányítja teljes figyelmét Királyság-uralma alatt, akkor mindenki biztonságban lakozhat majd a félelmetes természeti katasztrófáktól!

Nem sokkal a vihar elcsendesedése után Jézus és tanítványai biztonságosan kikötnek a keleti parton. Talán a többi hajóban sem tett kárt az erős vihar és biztonságban visszatértek otthonukba. Márk 4:35—5:1; Máté 8:18, 23–27; Lukács 8:22–26.

▪ Mi Dekapolisz, és hol helyezkedik el?

▪ Milyen fizikai tényezők felelősek a Galileai-tengeren kialakult heves viharért?

▪ Midőn a vitorlás hajó nem tudja őket megmenteni, mit tesznek a tanítványok?