KAPERNAUM

(héb. eredetű; jel.: ’Náhum falva’; v. ’vigasztalás falva’):

Jelentős város volt Jézus földi szolgálata idején a Galileai-tenger ény. partján. A városban lévő adószedő helyről hívta el Jézus Mátét a tanítványául (Mt 9:9), emellett Kapernaumnak katonai helyőrsége is lehetett, ugyanis élt ott egy százados (Mt 8:5). Ezek az utalások, valamint az, hogy a király egyik embere szintén a városban lakott – és elég jómódú volt ahhoz, hogy rabszolgákat tartson – (Jn 4:46–53), mind azt valószínűsítik, hogy Kapernaum meglehetősen nagy és fontos település volt, ezért joggal hívhatták ’Galilea egyik városának’ (Lk 4:31).

Két fő helyszín is felmerült azt illetően, hogy eredetileg merre lehetett Kapernaum. Sokan úgy vélekedtek, hogy Kapernaum valószínűleg a Galileai-tenger mellett, a Genezáret-síkság ék. csücskénél lévő Han-Minje (Horbat-Minnim) romjai helyén feküdt, ám az ott végzett feltárások azt mutatják, hogy a romok arab eredetűek. Ennélfogva Tell-Hum (Kefar-Náhum) jöhet még számításba, melynek nagy kiterjedésű romjai Han-Minjétől még kb. további 4 km-re ÉK-re lelhetők fel a tengerparton, s majdnem ugyanekkora távolságra DNy-ra attól a ponttól, ahol a Jordán a Galileai-tengerbe ömlik. A tengerparti síkság itt meglehetősen keskeny, az ókorban viszont egy út vezetett erre a Jordántól le Kapernaum felé, azután keresztül a Genezáret-síkságon, s becsatlakozott a Mezopotámiából és Damaszkuszból kiinduló jelentős kereskedelmi útba, mely átszelve Palesztinát Egyiptomig tartott. A Genezáret-síkságon számos forrás fakad, s a belőlük táplálkozó patakok a Galileai-tenger kék vizébe folynak. A patakok által szállított nagy mennyiségű növényi anyag rengeteg halat vonz, ezért a vidék igazi halászparadicsom (KÉP: 2. köt. 739. o.).

Jézus a szolgálata kezdetén, a kánai menyegző (itt hajtotta végre első csodáját) után az anyjával, testvéreivel és tanítványaival Kánából lement Kapernaumba, s ott töltött néhány napot, mielőtt felutazott Jeruzsálembe a pászkára i. sz. 30-ban (Jn 2:12, 13).

Jézus később, miután megkezdte nagyszabású galileai szolgálatát, és ismét Kánában volt, csoda útján a távolból meggyógyította a Heródes Antipasz király udvartartásához tartozó egyik személy fiát, pedig a fiú, akit meggyógyított, Kapernaumban volt, Kánától kb. 26 km-re (Jn 4:46–54). A csoda híre nyilván hamar szárnyra kapott a szomszédos városokban, így amikor Jézus Kánából továbbutazott Názáret városába, ahol nevelkedett, ott kijelenthette a hallgatóinak, hogy valószínűleg kérik majd, tegye meg náluk is azokat, ’amikről hallották, hogy Kapernaumban történtek’ (Lk 4:16, 23). Jézus elhagyva Názáretet, ahol megkísérelték megölni, „Kapernaumba ment, és ott letelepedett a tenger mellett, Zebulon és Naftali területén” (Mt 4:13–16; Lk 4:28–31). Így teljesítette be Ézsaiás próféciáját (9:1, 2), miszerint a vidék sötétségben járó népe nagy világosságot fog látni.

Vélhetően a közeli Genezáret-síkság mentén, Kapernaumtól DNy-ra történt, hogy Jézus újból találkozott Péterrel és Andrással (kik már a tanítványai voltak; Jn 1:35–42), és nyíltan meghívta őket, hogy legyenek tevékeny követői a szolgálatban, majd ugyanígy elhívta Jakabot és Jánost (Mk 1:16–21). Ezt követően prédikált a kapernaumi zsinagógában, ahol meggyógyított egy démontól megszállt jelenlévőt. Ebből a kedvező fekvésű városból aztán a prédikálásáról és a csodáiról szóló hír „eljutott a környék minden szegletébe” (Lk 4:31–37; Mk 1:21–28; lásd: ZSINAGÓGA). A halászattal foglalkozó Péter és András otthona Kapernaum volt. Jézus itt gyógyította meg Péter anyósát, s ezután a házat körülvéve az emberek odavitték hozzá a betegeket és a démontól megszálltakat, hogy meggyógyítsa őket (Mk 1:29–34; Lk 4:38–41).

Jézus az egyik galileai prédikáló körútja után – melyre elkísérte négy tanítványa, kik Kapernaum környékéről valók voltak – visszatért Kapernaumba, amelyre ekkor már a ’városaként’ és ’otthonaként’ utalhattak (Mt 9:1; Mk 2:1). A sokaság ismét a ház köré gyülekezett, Jézus pedig ez alkalommal meggyógyított egy bénát, akit a tetőn ásott nyíláson keresztül engedtek le (Mk 2:2–12). Később Jézus találkozott Mátéval az adószedő helyen, és nyilvánosan elhívta; így lett Máté az ötödik tanítványa, csatlakozva hozzá a tevékeny szolgálatban. Kapernaumban Jézus részt vett egy nagy fogadáson Máté házában, amelyen számos adószedő jelen volt, kiknek csoportját a farizeusok megvetették (Mt 9:9–11; Lk 5:27–30).

Jézus i. sz. 31-ben Júdeába és Jeruzsálembe ment, ahol részt vett a pászkán. Azután visszatért Galileába, és valószínűnek látszik, hogy egy Kapernaum közelében fekvő hegyen választotta ki a 12 apostolát és mondta el híres hegyi beszédét (Lk 6:12–49). Bemenve Kapernaumba zsidó vénekkel találkozott, akiket egy katonatiszt bízott meg azzal, hogy járjanak közben érte nála. A tiszt szerette a zsidó nemzetet, még egy zsinagógát is épített nekik a városban. Jézus amellett, hogy elámult, mikor meghallotta, hogy ez a nem zsidó katonatiszt kételkedés nélkül hisz abban, hogy Jézus a hatalmával akár a távolból is képes meggyógyítani a beteg rabszolgáját (ahogy korábban már meggyógyította a király egyik emberének a fiát), kijelentette azt a próféciát, hogy „keleti vidékekről és nyugati vidékekről” is lesznek majd, kik asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal az egek Királyságában (Mt 8:5–13; Lk 7:1–10).

Jézus a második galileai prédikáló körútja vége felé és a Galileai-tengertől DK-re fekvő gerazénusok (azaz gadarénusok) vidékén végzett szolgálata után „ismét átkelt. . ., vissza a túlsó partra”, alighanem Kapernaum környékére (Mt 8:28; Mk 5:1, 21; Lk 8:26, 40). A parton összegyülekezett, várakozással teli sokaság közt volt egy asszony, aki meggyógyult csupán attól, hogy megérintette Jézus ruháját. Ezt követően Jézus egy jóval hatalmasabb csodát tett: visszahozta az életbe a zsinagóga egyik elöljárójának, Jairusnak az elhunyt lányát. Jóllehet megparancsolta, hogy ne beszéljenek másoknak erről a feltámadásról, megint csak az történt, hogy „az erről szóló hír. . . elterjedt azon az egész vidéken” (Mt 9:18–26; Mk 5:22–43; Lk 8:40–56). Feltehetően Kapernaumban, illetve annak szomszédságában történt az is, hogy Jézus meggyógyított két vak férfit és egy démontól megszállt némát (Mt 9:27–34).

Jézus a harmadik galileai prédikáló körútja végén és nem sokkal i. sz. 32 pászkája előtt (Jn 6:4) a Galileai-tengeren átkelve a vízen járt, majd Genezáretnél ért partot, nem messze Kapernaumtól. A városba érkezve rátalált a sokaság, mely követte a tengeren túlról. Az emberek többsége alapvetően anyagi okok miatt mutatott Jézus iránt érdeklődést, ezért amikor az egyik beszédében próbálta őket helyreigazítani, a tanítványai közül sokan elpártoltak a követésétől; kevesen maradtak hűségesek (Mt 14:23–34; Mk 6:53; Jn 6:17–71). Valószínűleg Kapernaumban történt, miután Jézus részt vett i. sz. 32 pászkáján Jeruzsálemben, hogy megfeddte a hagyományokhoz ragaszkodó farizeusokat, amiért bírálták a tanítványait, ők maguk pedig ugyanakkor érvénytelenné tették Isten Szavát a hagyományaikkal (Mt 15:1–20; Mk 7:1–23; Jn 7:1).

Végül i. sz. 32-ben, valamivel a lombsátorünnep előtt, mikor Jézus legjelentősebb tevékenysége Galileában és az ország é. részében a vége felé közelített, ugyancsak Kapernaumban történt, hogy csoda útján pénzről gondoskodott a templomi adóhoz, valamint szemléltetéseket mondott arról, hogy ki a legnagyobb az egek Királyságában, az elkóborolt juhról és arról, hogyan kell a nehézségeket rendezni (Mt 17:24–18:35; Mk 9:33–50; Lk 9:46–50).

Jézus a közeli Korazin és Betsaida városával együtt megemlítette Kapernaumot is, egyikeként azoknak a helyeknek, ahol a legtöbb hatalmas cselekedetet vitte véghez (Mt 11:20–24; Lk 10:13–15). Jézus jelenléte, prédikálása és csodái folytán eddig Kapernaum szellemi értelemben magasra, az égig felmagasztaltatott, de most a hádeszig lesz lealacsonyítva, ami jelképesen arra utal, milyen mélyre. Jézus túlzást használva kijelentette, hogy még Szodoma sem pusztult volna el, ha olyannyira kiváltságos lett volna, mint Kapernaum. Ma már Kapernaum városa, akárcsak Szodoma, nem létezik; a Tell-Hum (Kefar-Náhum) mellett lévő romjai a part mentén mintegy 1,5 km hosszan fekszenek.