Miért mondta Jézus, hogy „senki sem tesz új bort régi bortömlőkbe”?

▪ A bibliai időkben megszokott volt, hogy a bort állatok bőréből készült tömlőben tárolták (Józsué 9:13). A tömlő háziállatok, például kecskék vagy kecskegidák bőréből készült. Az állat fejét és a lábát levágták, és a testéről óvatosan lenyúzták a bőrt, ügyelve arra, hogy egyben maradjon, és ne nyíljon szét a hasánál. A bőr cserzése után a nyitott részeket összevarrták, kivéve az állat nyakánál vagy az egyik lábánál, mivel ez lett a tömlő nyílása. A nyílást dugóval lezárták, vagy zsinórral bekötötték.

Idővel a bőr megkeményedett, és elveszítette a rugalmasságát. Mivel az új bor még egy ideig erjed, a régi bortömlő nem volt alkalmas az új bor tárolására. Az erjedés következtében a régi, megkeményedett bortömlő valószínűleg szétrepedt volna. Az új bőrből készült tömlő viszont rugalmasabb volt, és ellenállt a nyomásnak, amelyet az új bor erjedése okozott. Így hát Jézus egy olyan dologról beszélt, amely akkoriban mindenki előtt ismert volt; arról, hogy mi történik, ha valaki új bort tölt régi tömlőbe: „akkor az új bor szétrepeszti a bortömlőket, és kifolyik, a bortömlők pedig tönkremennek . . . az új bort új bortömlőkbe kell tenni” (Lukács 5:37, 38).

[Kép a 15. oldalon]

Régi bortömlő