ÁRULÓ

Olyan személy, aki visszaél valakinek a bizalmával, nem látja el a kötelezettségét, vagy elárulja a hazáját, illetve az uralkodóját. A leghírhedtebb áruló a Bibliában ’Iskariót Júdás, aki áruló lett’ (Lk 6:16). A görög pro·do ʹtész főnév (’áruló’; az ’előre v. előzetesen ad, átad, elárul’ jelentésű igéből ered) találóan jellemzi Júdást, hiszen miután kiválasztották apostolnak, kapzsi tolvaj lett belőle (Jn 12:6), és végül egy viszonylag csekély összegért elárulta Jézust, és átadta őt a hatóságoknak (Mt 26:14–16, 25, 48, 49). Nem csupán átmenetileg hagyta ott Krisztust, elmenekülve egy veszélyesnek tűnő helyzet elől (Mk 14:50), hanem szántszándékkal árulta el Jézust azoknak, akik meg akarták ölni.

A zsidó vallási vezetőkre jogosan utaltak úgy, mint akik ’árulók és gyilkosok’, mivel alkut kötöttek az áruló Júdással, és átadták Krisztust, a honfitársukat a rómaiaknak. Majd sárba tiporva az igazságot, tiltakoztak Jézus ártatlansága ellen, és a halálát követelték (Jn 18:28–19:16; Cs 3:13–15; 7:52).

Egy másik hírhedt áruló a Bibliában Ahitófel. Noha Dávid király bizalmas tanácsadója volt, csatlakozott Absolon felkeléséhez (2Sá 15:12, 31; 16:20–23; vö.: Zs 55:20, 21). Isten megakadályozta, hogy megfogadják Ahitófel tanácsát, ezért ez az áruló tanácsadó öngyilkos lett (2Sá 17:23). Nyilván mások is Dávid ellen fordultak. Több modern bibliafordítás is úgy adja vissza a Zsoltárok 59:5-ben a héber bá·ghadhʹ ( jel.: ’csalárdul bánik’) szó többes számú melléknévi igenévi alakját, hogy „áruló”: „Ne légy kegyes senkihez, aki álnok áruló” (JB, NE, ÚV, Mo). A zsoltárfelirat alapján arra lehet következtetni, hogy ez a zsoltár arról az időről szól, amikor Saul meg akarta ölni Dávidot, ezért embereket küldött ki, hogy figyeljék Dávid házát (1Sá 19:11–18). Tehát a Zsoltárok 59:5-ben említett ’árulók’ Dávidnak olyan társai lehettek, akik elhagyták őt, vagy akik készek voltak elárulni őt ebben a próbateljes helyzetben. Mivel az ezt megelőző szavak szerint Dávid arra kéri Istent, hogy fordítsa a figyelmét „az összes nemzetre”, az is lehetséges, hogy az ’árulók’ szóval azokra a személyekre utalt, akik – akár Izraelben éltek, akár máshol – ellenszegültek Isten akaratának.

A 2Timóteusz 3:1–5-ben található prófécia, mely „az utolsó napokban” uralkodó állapotokról szól, azt mutatja, hogy sok áruló (gör.: pro·do ʹtai) lesz akkor. A keresztények azt a tanácsot kapták, hogy ’forduljanak el’ az ilyenektől, ahogyan az az olyan személyekhez illik, akik igyekeznek mindenben lojálisak és tisztességesek lenni (1Te 2:10; Héb 13:18).