3. A 12 apostol egyike, akit Taddeusnak is hívtak, illetve úgy, hogy „Júdás, a Jakab fia”. A Máté 10:3-ban és a Márk 3:18-ban, ahol fel vannak sorolva az apostolok, Jakabot, az Alfeus fiát és Taddeust egymás mellett említik. A Lukács 6:16 és a Cselekedetek 1:13 felsorolásában Taddeus nem szerepel, helyette azonban ott találjuk „Júdást, a Jakab fiát”, amiből arra következtethetünk, hogy Júdás apostol másik neve Taddeus volt. Talán azért használják néha a Taddeus nevet, hogy ne lehessen összekeverni a két Júdás nevű apostolt. Egyes fordítók úgy adják vissza a Lukács 6:16-ot és a Cselekedetek 1:13-at, hogy „Júdás, Jakab testvére”, minthogy a görög szöveg nem határozza meg pontosan a kapcsolatukat. A szír Pesitta azonban beteszi a „fia” szót. Ezért aztán számos modern fordítás azt írja, hogy „Júdás, a Jakab fia” (ÚRB, ÚV, Vida). Az egyetlen hely a Bibliában, ahol Júdást egyedül említik, a János 14:22. Ez a vers úgy utal rá, hogy ’Júdás, de nem az Iskariót’, hogy egyértelművé tegye, melyik Júdás beszélt.

Az evangéliumok valamivel i. sz. 31 pászkája után említik először Júdást az apostolok felsorolásában, körülbelül másfél évvel azután, hogy Jézus megkezdte a szolgálatát (Mk 3:19; Lk 6:16). Ésszerű feltételezni, hogy Júdás egy ideje már tanítvány volt, mielőtt Jézus apostollá tette. Sok író teljesen negatív képet fest Júdásról, holott egy ideig bizonyosan olyan tanítvány volt, aki Isten és Jézus kegyét élvezte; már önmagában az is emellett szól, hogy ki lett választva mint apostol. Ráadásul megbízták Jézus és a 12 apostol közös pénzügyeinek a kezelésével. Ez azt tükrözi, hogy akkoriban megbízható volt, valamint rátermett vagy képzett is, különösen arra gondolva, hogy Máténak volt tapasztalata a pénzzel és a számolással, mégsem ő kapta meg a feladatot (Jn 12:6; Mt 10:3). Ennek ellenére Júdás teljesen és megbocsáthatatlanul becstelenné vált. Kétségtelenül emiatt került az utolsó helyre az apostolok felsorolásában, és ezért írják le úgy, mint „aki később elárulta” Jézust, és „aki aztán áruló lett” (Mt 10:4; Lk 6:16).