Óvd meg a szívedet!

„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (PÉLDABESZÉDEK 4:23, Újfordítású revideált Biblia).

1—2. Miért kell megóvnunk a szívünket?

A KARIB-TENGER vidékén lévő egyik szigeten hurrikán söpört végig. Miután elvonult, egy idős férfi előbújt a rejtekhelyéről. Felmérve a kárt, észrevette, hogy kidőlt az egyik nagy fa, mely évtizedek óta a kapujánál állt. „Hogy lehet ez, hiszen a környéken lévő kisebb fáknak semmi bajuk?” — tűnődött. A kérdésére akkor kapott választ, amikor megnézte a kidőlt fa tönkjét. Ennek a látszólag mozdíthatatlan fának a belseje korhadt volt, és a vihar csupán feltárta ezt a láthatatlan károsodást.

² Micsoda tragédia, amikor egy igaz imádó, aki látszólag erősen meg van gyökerezve a keresztény életúton, elbukik egy hitpróbában. A Bibliának igaza van, amikor azt mondja, hogy „az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva” (1Mózes 8:21). Ez azt jelenti, hogy állandó őrködés nélkül még a legjobb szív is rosszra csábítható. Mivel bármelyik tökéletlen ember szíve romlottá válhat, komolyan kell vennünk a tanácsot: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet” (Példabeszédek 4:23, Úf.). Hogyan óvhatjuk hát meg a jelképes szívünket?

Elengedhetetlen a rendszeres vizsgálat

3—4. a) Milyen kérdéseket lehet feltenni a szó szerinti értelemben vett szívvel kapcsolatban? b) Mit segít nekünk, hogy megvizsgáljuk a jelképes szívünket?

³ Ha elmész az orvoshoz, hogy kivizsgáljon, valószínűleg megvizsgálja majd a szívedet. Vajon az egészségi állapotod, melybe a szívműködésed is beletartozik, azt mutatja, hogy elegendő tápanyagot fogyasztasz? Milyen a vérnyomásod? Egyenletes és erőteljes a szívverésed? Eleget mozogsz? Ki van téve a szíved túlzott stressznek?

⁴ A szó szerinti értelemben vett szívet rendszeresen meg kell vizsgáltatni, de mi a helyzet a jelképes szívvel? Ezt a szívet Jehova vizsgálja meg (1Krónika 29:17). Ránk is ugyanez a feladat vár. Hogyan vizsgálhatjuk meg a szívünket? Azáltal, ha olyan kérdéseket teszünk fel, mint például: Elegendő szellemi táplálék jut a szívembe a rendszeres személyes tanulmányozás és az összejövetelek látogatása által? (Zsoltárok 1:1, 2; Héberek 10:24, 25). Olyan közel van a szívemhez Jehova üzenete, mintha „égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve”, és arra indít ez, hogy részt vegyek a Királyság-prédikáló és a tanítványképző munkában? (Jeremiás 20:9; Máté 28:19, 20; Róma 1:15, 16). Kész vagyok rá, hogy megfeszített erővel küzdjek, és ha lehetőségem van rá, részt vállaljak a teljes idejű szolgálat valamelyik ágából? (Lukács 13:24). Milyen hatásoknak teszem ki a jelképes szívemet? Olyanok társaságát keresem, akiknek a szívük egyesült az igaz imádatban? (Példabeszédek 13:20; 1Korintus 15:33). Gyorsan vegyük észre, és azonnal orvosoljuk a hiányosságokat.

 5. Milyen hasznuk lehet a hitpróbáknak?

⁵ Gyakran érnek minket hitpróbák. Ezek a próbák lehetőséget nyújthatnak arra, hogy megvizsgáljuk a szívünk állapotát. Amikor az izraeliták az Ígéret földjének küszöbén álltak, Mózes ezt mondta nekik: „hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?” (5Mózes 8:2). Váratlan helyzetekkel vagy próbákkal szembenézve gyakran nem lepődünk-e meg mi magunk is a felszínre kerülő érzéseinken, vágyainkon vagy reakcióinkon? A Jehova által megengedett próbák nagy valószínűséggel ráébresztenek minket a hiányosságainkra, és lehetővé teszik, hogy kiigazításokat tegyünk (Jakab 1:2–4). Sose mulasszuk el imádságos szellemben mérlegelni a próbákra való reagálásunkat!

Mit tárnak fel a szavaink?

 6. Mit tárhatnak fel a szívünkről a kedvenc beszédtémáink?

⁶ Hogyan tudjuk eldönteni, hogy mit halmoztunk fel a szívünkben? Jézus ezt mondta: „A jó ember jót hoz elő szívének jó kincséből, a gonosz pedig gonoszt hoz elő gonosz kincséből; mert a szív bőségéből szól az ő szája” (Lukács 6:45). Az, amiről általában beszélünk, jól mutatja, hogy szívünk mire vágyik. Gyakran társalgunk anyagi dolgokról, illetve a világban elért eredményekről? Vagy a beszélgetéseink gyakran a szellemi dolgok vagy teokratikus célok köré összpontosulnak? Ahelyett, hogy szóba hoznánk mások hibáit, szeretetteljesen igyekszünk elfedezni azokat? (Példabeszédek 10:11, 12). Sokszor beszélgetünk emberekről és a velük történt eseményekről, de annál kevesebbet szellemi és erkölcsi kérdésekről? Vajon annak a jele ez, hogy beleütjük az orrunkat mások személyes ügyeibe? (1Péter 4:15).

 7. Mit tanulhatunk a szívünk megóvásával kapcsolatban a József tíz bátyjáról szóló beszámolóból?

⁷ Vedd fontolóra, hogy mi történt egy nagy családban. Jákob tíz idősebbik fia ’jó szót sem bírt’ szólni öccséhez, Józsefhez. Miért? Féltékenyek voltak Józsefre, mert ő volt az édesapjuk szívének legkedvesebb fiú. Később, amikor József álmokat kapott Istentől, melyek igazolták Jehova helyeslését, a bátyjai „annál inkább gyűlölik vala őt” (1Mózes 37:4, 5, 11). Könyörtelenül eladták öccsüket rabszolgának, majd úgy próbálták palástolni a bűnüket, hogy apjukkal elhitették: Józsefet egy vadállat ölte meg. Ez alkalommal József tíz bátyja nem óvta meg a szívét. Ha hajlamosak vagyunk kritikussá válni másokkal szemben, vajon ez nem azt bizonyítja, hogy irigység vagy féltékenység van a szívünkben? Gondosan őrködnünk kell afelett, hogy mi jön ki a szánkból, és gyorsan ki kell gyomlálnunk a szívünkből a helytelen hajlamokat.

 8. Mi segít megvizsgálnunk a szívünket, ha már engedtünk a kísértésnek, és hazudtunk?

⁸ Noha „lehetetlen, hogy Isten hazudjon”, a tökéletlen emberek hajlanak a hazugságra (Héberek 6:18). „Minden ember hazug” — kesergett a zsoltáríró (Zsoltárok 116:11). Hazug módon még Péter apostol is háromszor megtagadta Jézust (Máté 26:69–75). Mivel Jehova gyűlöli „a hazug nyelvet”, nyilvánvaló, hogy nekünk is nagyon ügyelnünk kell rá, hogy ne hagyja el hazugság a szánkat (Példabeszédek 6:16–19). Ha volt már olyan, hogy engedtünk a kísértésnek, és hazudtunk, jó lenne megvizsgálni, hogy mi volt ennek az oka. Az emberektől való félelem miatt hazudtam? Vagy mert féltem a büntetéstől? Elképzelhető, hogy meg akartam őrizni a jó hírnevemet, vagy egyértelműen az önzés volt a baj gyökere? Bármi volt is az ok, helyénvaló lenne végiggondolnunk a helyzetet, alázatosan elismernünk a hibánkat, és Jehova bocsánatáért könyörögnünk, kérve, hogy segítsen felülemelkednünk ezen a gyengeségünkön. Talán „a gyülekezet idősebb férfiai” a legalkalmasabb személyek arra, hogy segítsenek nekünk (Jakab 5:14).

 9. Mit tárhatnak fel a szívünkről az imáink?

⁹ Amikor a fiatal Salamon király bölcsességet és ismeretet kért Jehovától, Isten ezt mondta neki: „Minthogy ez volt a te szívedben, és nem kértél tőlem gazdagságot, kincset és tisztességet . . . a bölcseséget és a tudományt megadtam néked, sőt gazdagságot, kincset és tisztességet is” (2Krónika 1:11, 12). Abból, amit Salamon kért, és amit nem kért, Jehova tudta, hogy mi van közel Salamon szívéhez. Mit tár fel a szívünkről az, amit Istennek mondunk imában? Imáinkból az derül-e ki, hogy szomjazunk az ismeretre, a bölcsességre és a tisztánlátásra? (Példabeszédek 2:1–6; Máté 5:3). Vajon az imáink azt mutatják, hogy szívügyünknek tekintjük a Királyság-érdekeket? (Máté 6:9, 10). Ha az imáink mechanikussá és felületessé váltak, ez annak a jele lehet, hogy időt kell szakítanunk a Jehova tetteiről való elmélkedésre (Zsoltárok 103:2). Minden kereszténynek fel kell ismernie, hogy mit tárnak fel róla az imái.

Mit mondanak a tetteink?

10—11. a) Miben gyökerezik a házasságtörés és a paráznaság? b) Mi segít majd nekünk, hogy ne ’kövessünk el házasságtörést a szívünkben’?

¹⁰ Azt mondják, hogy a tettek hangosabban beszélnek a szavaknál. A tetteink minden bizonnyal sokat elárulnak arról, hogy milyenek vagyunk belülről. Például az erkölcs tekintetében a szívünk megóvása többet foglal magában annál, hogy nem követünk el paráznaságot vagy házasságtörést. Jézus a hegyi beszédében kijelentette: „mindaz, aki kitartóan néz asszonyra, hogy szenvedélyre gyúljon iránta, már házasságtörést követett el vele szívében” (Máté 5:28). Hogyan kerülhetjük el, hogy akárcsak a szívünkben is házasságtörést kövessünk el?

¹¹ A hűséges Jób patriarcha jó példát állít a házasságban élő keresztény férfiak és nők elé. Nem kétséges, hogy Jób naponta kapcsolatban volt fiatalabb nőkkel, sőt kedvesen segített is nekik, ha szükség volt rá. Ám ennek a feddhetetlen embernek esze ágában sem volt, hogy romantikus érdeklődést tápláljon ezek iránt a nők iránt. Miért? Mert szilárdan elhatározta, hogy nem fog kéjsóváran nézni a nőkre. „Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem” — mondta (Jób 31:1). Lépjünk mi is ugyanígy szövetségre a szemünkkel, megóvva ezáltal a szívünket.

12. Hogyan alkalmazod majd a Lukács 16:10-et, hogy megóvd a szíved?

¹² „Aki hű a legkevesebben, az a sokon is hű, és aki igazságtalan a legkevesebben, az a sokon is igazságtalan” — jelentette ki Isten Fia (Lukács 16:10). Igen, meg kell vizsgálnunk a viselkedésünket még a mindennapi élet látszólag jelentéktelen ügyeiben is, sőt, azt is, hogy mit teszünk az otthonunk magányában (Zsoltárok 101:2). A szobánkban ülve, a televíziót nézve vagy az internetre kapcsolódva, vajon ügyelünk-e rá, hogy megfogadjuk a Biblia figyelmeztetését: „Paráznaság és bármiféle tisztátalanság vagy kapzsiság még csak ne is említtessék közöttetek, mint ahogy szent emberekhez illik, se szégyenteljes viselkedés, se bolond beszéd, se ocsmány tréfálkozás, melyek nem illenek” (Efézus 5:3, 4). Mi a helyzet az erőszakkal, mellyel a televíziót nézve vagy videojátékokat játszva kerülhetünk kapcsolatba? „Az ÚR megvizsgálja az igazat és a bűnöst, szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti” — mondta a zsoltáríró (Zsoltárok 11:5, Úf.).

13. Milyen figyelmeztetés indokolt, amikor végiggondoljuk, hogy mi jön ki a szívünkből?

¹³ „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az” — figyelmeztetett Jeremiás (Jeremiás 17:9). A szívnek ez a csalárdsága akkor nyilvánulhat meg, amikor kifogásokat keresünk a hibáinkra, lekicsinyeljük a hiányosságainkat, kimagyarázzuk súlyos személyiségbeli gyengeségeinket, és felnagyítjuk az érdemeinket. Egy gonosz szív kétszínűvé is válhat, és ekkor az álnok száj mást mond, mint a tettek (Zsoltárok 12:3; Példabeszédek 23:7). Mennyire létfontosságú hát, hogy őszinték legyünk, amikor megvizsgáljuk, mi jön ki a szívünkből!

Egyszerű a szemünk?

14—15. a) Milyen az „egyszerű” szem? b) Hogyan segít megóvnunk a szívünket az, ha egyszerűnek őrizzük meg a szemünket?

¹⁴ „A test lámpája a szem” — mondta Jézus, majd hozzátette: „Ha tehát a szemed egyszerű, az egész tested világos lesz” (Máté 6:22). Az egyszerű szem egyetlen célra összpontosít, és nem terelődik el róla a figyelme. A szívünknek valójában arra kell irányulnia, hogy „először a királyságot és az [Isten] igazságosságát” keresse (Máté 6:33). Mi történhet a jelképes szívünkkel, ha nem őrizzük meg egyszerűnek a szemünket?

¹⁵ Gondolj például a megélhetésre. A keresztények kötelesek gondoskodni a családjuk szükségleteiről (1Timóteus 5:8). De mi van akkor, ha arra érzünk kísértést, hogy az élelem, ruházat, lakás és más dolgok tekintetében a legújabbat, a legjobbat és a legkeresettebbet akarjuk megszerezni? Nem tenné ez rabszolgává a szívünket és az elménket, megosztva a szívünket az imádatban? (Zsoltárok 119:113, Katolikus fordítás; Róma 16:18). Miért kellene annyira elmerülnünk a fizikai szükségletekről való gondoskodásban, hogy az életünk egyedül a családunk, az üzleti ügyeink és az anyagi dolgok körül forogjon? Emlékezz az ihletett tanácsra: „Ügyeljetek pedig magatokra, hogy szívetek soha ne nehezedjen el túlzott evéstől, mértéktelen ivástól meg az élet aggodalmaitól, és nehogy hirtelen, egy szempillantás alatt érjen el benneteket az a nap, mint valami csapda. Mert eljön az mindazokra, akik az egész föld színén laknak” (Lukács 21:34, 35).

16. Milyen tanácsot adott Jézus a szemmel kapcsolatban, és miért?

¹⁶ A szemnek fontos szerepe van abban, hogy az információ az elmébe és a szívbe jusson. Az, amire a szemünk összpontosul, nagy hatással lehet a gondolatainkra, érzéseinkre és tetteinkre. Jelképes nyelvezetet használva, Jézus utalt a szemek kísértésének az erejére, és ezt mondta: „Ha pedig a jobb szemed botlásba visz téged, tépd ki, és dobd el magadtól. Mert jobb neked, hogy e g y vesszen el tagjaid közül, mint hogy egész testedet a gyehennába vessék” (Máté 5:29). Meg kell akadályoznunk, hogy a szemünk valamilyen illetlen dologra összpontosítson; ne engedjük például, hogy olyan anyagon időzzön, amelyet úgy készítettek el, hogy helytelen szenvedélyeket és vágyakat korbácsoljon fel az emberekben.

17. Hogyan segít a szívünk megóvásában az, ha alkalmazzuk a Kolosszé 3:5-öt?

¹⁷ Természetesen nem csak a látás által érintkezünk a külvilággal. Más érzékeléseinknek is, például a tapintásnak és a hallásnak is megvan a szerepük, ezért óvintézkedéseket kell tennünk a hozzájuk tartozó testrészeinket illetően is. Pál apostol erre figyelmeztetett: „Öljétek meg azért földön levő testtagjaitokat a paráznaság, a tisztátalanság, a nemi vágyakozás, a káros kívánság és a mohóság dolgában, ami bálványimádás” (Kolosszé 3:5).

18. Mit kell tennünk a helytelen gondolatokkal szemben?

¹⁸ Helytelen vágy törhet elő az elménk egy rejtett zugából, és ha elidőzünk rajta, az elítélendő kívánság rendszerint erősödik, és hatással van a szívünkre. „Mikor aztán a kívánság megfogant, bűnt szül” (Jakab 1:14, 15). Sokan elismerik, hogy gyakran náluk is ez a folyamat vezet az önkielégítéshez. Mennyire fontos, hogy szellemi gondolatokkal töltsük meg az elménket! (Filippi 4:8). Ha pedig helytelen gondolatok jutnak eszünkbe, törekednünk kell rá, hogy elűzzük őket.

’Teljes szívvel szolgáld Jehovát’

19—20. Hogyan sikerülhet teljes szívvel szolgálnunk Jehovát?

¹⁹ Az idős Dávid király ezt mondta a fiának: „fiam, Salamon, ismerd meg atyád Istenét, és szolgálj neki teljes szívvel és készséges lélekkel, mert megvizsgál az ÚR minden szívet, és megismer minden gondolatot és szándékot” (1Krónika 28:9, Úf.). Salamon pedig „engedelmes szívért” imádkozott (1Királyok 3:9, Úf.). Ám számára nehéznek bizonyult, hogy egész életében ilyen szívet őrizzen meg.

²⁰ Ha szeretnénk sikeresek lenni ebben a tekintetben, nem elegendő csupán szert tenni a Jehovának tetsző szívre, hanem meg is kell óvnunk azt. Ehhez az kell, hogy Isten Szavának az emlékeztetői közel legyenek a szívünkhöz, a ’szívünk mélyén’ legyenek (Példabeszédek 4:20–22, Úf.). Szokásunkká kell tennünk, hogy megvizsgáljuk a szívünket, imádságos szellemben elgondolkodva azon, hogy mit tárnak fel rólunk a szavaink és a tetteink. Ennek semmi haszna sem lenne, ha nem kérnénk buzgón Jehovát, hogy segítsen nekünk helyreigazítani bármilyen gyengeséget, melyet észreveszünk magunkon. Mennyire létfontosságú, hogy gondosan ügyeljünk arra, mit fogadunk magunkba az érzékszerveinken át! Ha így teszünk, biztosak lehetünk abban, hogy ’az Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak, meg fogja őrizni szívünket és gondolkodási képességünket Krisztus Jézus által’ (Filippi 4:6, 7). Igen, határozzuk el, hogy minden féltve őrzött dolognál jobban óvjuk a szívünket, és teljes szívvel szolgáljuk Jehovát!

Emlékszel?

• Miért fontos megóvnunk a szívünket?

• Hogyan segít megóvni a szívünket az, ha megvizsgáljuk a szavainkat?

• Miért őrizzük meg a szemünket „egyszerűnek”?

[Képek a 23. oldalon]

Általában miről beszélgetünk a szántóföldi szolgálatban, az összejöveteleken és otthon?

[Képek a 25. oldalon]

Az egyszerű szem figyelmét nem tereli el semmi