Utánozzuk a hitüket!

„Íme! Jehova rabszolgalánya!”

AMINT az idegen férfi belépett a házba, Mária tágra nyílt szemmel feltekintett. A férfi nem kérdezett sem az apja, sem az anyja felől. Azért jött, hogy vele találkozzon! Mária egyben biztos volt: a látogató nem názáreti. Az olyan kisvárosokban, mint amilyenben ő is élt, egyből feltűntek az idegenek. És erre az idegenre bárhol felfigyeltek volna. Máriának teljesen új volt az, ahogyan megszólította őt: „Légy üdvözölve, te nagy kegyben részesített asszony, Jehova veled van” (Lukács 1:28).

Így mutatja be nekünk a Biblia Máriát, Héli lányát a galileai Názáretből. Életének egy fordulópontján ismerjük meg őt. Már eljegyezte József, az ács, aki ugyan nem vagyonos, de istenfélő ember. Szinte látta maga előtt, hogyan fog alakulni a jövője: egyszerű életet él, feleségként szorgalmasan ellátja a teendőit, és együtt nevelik a gyermekeiket. Ám egyszer csak ott állt előtte ez az idegen, aki közölte vele Isten megbízását, egy olyan felelősséget, amely megváltoztatja az életét.

Talán meglepődsz azon, hogy a Biblia nem ír túl sokat Máriáról. Keveset árul el a hátteréről, még kevesebbet az egyéniségéről, a külsejéről pedig semmit sem. Viszont az, amit Isten Szava leír róla, igazán sokatmondó.

Ahhoz, hogy megismerjük Máriát, túl kell látnunk a vele kapcsolatos, számos vallásban népszerű, téves elképzeléseken. Tehát tegyük félre mindazokat az ábrázolásokat, melyek Máriát festővásznon, márványból kifaragva vagy gipszből kiöntve jelenítik meg. Továbbá tegyük félre azokat a bonyolult elméleteket és dogmákat, melyek ezt az egyszerű nőt olyan hangzatos címekkel ruházzák fel, mint az „Isten Anyja” vagy „A Mennyek Királynője”. Összpontosítsunk inkább arra, amit a Biblia tár fel róla. Ez a könyv értékes betekintést nyújt abba, hogy milyen hite volt Máriának, és hogy hogyan utánozhatjuk a hitét.

Angyal látogatta meg

Az, aki Máriát meglátogatta, ahogy talán már tudod is, nem ember volt, hanem egy angyal, Gábriel. Amikor Máriát ’nagy kegyben részesített asszonynak’ szólította, Mária „rendkívül összezavarodott”, és elcsodálkozott ezen a szokatlan megszólításon (Lukács 1:29). Ki az, aki őt nagy kegyben részesíti? Mária nem várta el, hogy az emberek nagy kegyben részesítsék. De az angyal arról beszélt, hogy Jehova Isten részesíti őt kegyben. Ez fontos volt Máriának. Ennek ellenére nem feltételezte büszkén azt, hogy ő már kegyet talált Isten előtt. Ha törekszünk elnyerni Isten tetszését, és soha nem gondoljuk gőgösen azt, hogy már kegyet találtunk előtte, akkor megtanulhatunk egy fontos leckét, mellyel a fiatal Mária teljesen tisztában volt. Isten a gőgösöknek ellenáll, viszont a szerény és alázatos embereket szereti és támogatja (Jakab 4:6).

Fontos volt, hogy Máriában meglegyen ez a szerénység, hiszen az angyal egy szinte elképzelhetetlen kiváltságot tárt elé. Elmondta neki, hogy gyermeke fog születni, aki a legfontosabb ember lesz a földön. Gábriel így szólt: „Jehova Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, és királyként fog uralkodni Jákob házán örökké, és királyságának nem lesz vége” (Lukács 1:32, 33). Mária biztosan tudott arról az ígéretről, melyet Isten adott Dávidnak több mint ezer évvel korábban, vagyis hogy Dávid egyik leszármazottja örökké fog uralkodni (2Sámuel 7:12, 13). Tehát az ő fia lesz a Messiás, akiben az emberek már évszázadok óta reménykednek!

Mi több, az angyal azt is elmondta neki, hogy a gyermekét „a Legfelségesebb Fiának fogják hívni”. Hogyan tud egy földi asszony életet adni Isten Fiának? Sőt, egyáltalán hogyan szülhet Mária gyermeket? József már eljegyezte, de még nem házasodtak össze. Kétkedésének Mária őszinte szavakkal adott hangot: „Hogyan lesz ez, hiszen nekem nincs nemi kapcsolatom férfival?” (Lukács 1:34). Figyeld meg, hogy Mária minden szégyenkezés nélkül beszélt a szüzességéről, mi több, kincsnek tekintette a tisztaságát. Ma sok fiatal könnyedén eldobja a szüzességét, és kigúnyolja azokat, akik nem így tesznek. Igen, a világ nagyon megváltozott. Jehova azonban nem változott meg (Malakiás 3:6). Ahogyan Mária napjaiban, most is nagyra becsüli azokat, akik ragaszkodnak az erkölcsi irányadó mértékeihez (Héberek 13:4).

Noha Mária hűségesen szolgálta Istent, tökéletlen volt. De akkor hogyan tudna életet adni egy tökéletes utódnak, Isten Fiának? Gábriel elmagyarázta neki: „Szent szellem száll reád, és a Legfelségesebb ereje árnyékol be téged. Ezért is lesz, hogy a születendőt szentnek fogják hívni, Isten Fiának” (Lukács 1:35). A szent azt jelenti, hogy ’tiszta’, ’makulátlan’, ’megszentelt’. Rendes körülmények között az emberek átörökítik a tisztátalan, bűnös állapotukat az utódaikra. Most viszont Jehova egy egyedülálló csodát fog véghezvinni. Át fogja ültetni az égben élő Fia életét Mária méhébe, és a tevékeny ereje, vagyis szent szelleme által ’beárnyékolja’ Máriát, hogy megóvja a gyermeket a bűn minden formájától. Hitt Mária az angyal ígéretében? Hogyan reagált minderre?

Mária válasza Gábrielnek

A szkeptikusok, köztük a kereszténység egyes teológusai is, nehezen tudják elfogadni, hogy egy szűz gyermeket szülhet. Nagy tudásuk ellenére egy egyszerű igazság elkerüli a figyelmüket. Ahogyan Gábriel fogalmazott, „Istennél egy kijelentés sem lesz lehetetlenség” (Lukács 1:37). Mária elhitte Gábriel szavait, hiszen egy olyan fiatal nő volt, akinek nagy volt a hite. Ám ez a hit nem hiszékenységből fakadt. Mint minden ésszerű gondolkodású ember, Mária is bizonyítékokra építette a hitét. Gábriel kész volt arra, hogy gyarapítsa ezeket a bizonyítékokat. Beszélt Máriának az idős rokonáról, Erzsébetről, akiről már hosszú ideje tudták, hogy meddő. Isten csodálatos módon lehetővé tette, hogy teherbe essen!

Mit tett ezek után Mária? Hiszen kapott egy megbízatást, és bizonyítéka volt rá, hogy Isten meg fogja tenni mindazt, amiről Gábriel beszélt. Ne gondoljuk, hogy ez a kiváltság nem keltett benne félelmet vagy nem jelentett számára nehézséget. Először is, gondolnia kellett a Józseffel való eljegyzésére. Mi lesz a házasságukkal, ha József megtudja, hogy gyermeket vár? Másodszor, maga a megbízatás is félelmetes felelősségnek tűnhetett. Minden teremtmény közül a legértékesebbnek, Isten szeretett Fiának az életét kellett a szíve alatt hordania! Neki kellett gondoskodnia a gyermekről, amikor az védtelen csecsemőként megszületik egy gonosz világba. Igen, ez óriási felelősség volt!

A Bibliából megtudjuk, hogy olykor még életerős, hűséges férfiak is vonakodva fogadtak el olyan megbízatásokat Istentől, melyek nehézségekkel jártak. Mózes tiltakozott az ellen, hogy ő legyen Isten szószólója, mivel nem tudott elég folyékonyan beszélni (2Mózes 4:10). Jeremiás azzal védekezett, hogy ’gyermek még’, túl fiatal ahhoz, hogy végrehajtsa az Istentől kapott feladatot (Jeremiás 1:6). Jónás pedig egyenesen elmenekült a megbízatása elől (Jónás 1:3). Mi volt a helyzet Máriával?

Még most, korszakokkal később is szinte a fülünkben csengenek alázatot és engedelmességet tükröző szavai. Így szólt Gábrielhez: „Íme! Jehova rabszolgalánya! Történjék velem a kijelentésed szerint!” (Lukács 1:38). A rabszolgalány a szolgák között a legalacsonyabb rangú volt. Az élete teljes mértékben az ura kezében volt. Pontosan így érzett Mária az Ura, Jehova iránt. Tudta, hogy Jehova kezében biztonságban van, hogy ő lojális azokhoz, akik lojálisak hozzá, és hogy meg fogja őt áldani, ha minden tőle telhetőt megtesz, hogy teljesítse ezt a nehéz feladatot (Zsoltárok 18:25).

Időnként Isten talán olyat kér tőlünk, amit úgy érezzük, nem könnyű teljesítenünk, sőt, szerintünk egyenesen lehetetlen. Ám a Szavában bőségesen tár elénk bizonyítékokat, melyek alapján bízhatunk benne, és a kezébe helyezhetjük az életünket, ahogyan azt Mária is tette (Példabeszédek 3:5, 6). Vajon így fogunk tenni? Ha igen, ő megjutalmaz minket azzal, hogy további bizonyítékokat ad, hogy még szilárdabban tudjunk hinni benne.

Látogatóban Erzsébetnél

Az, amit Gábriel Erzsébetről mondott, sokat jelentett Máriának. A földön élő összes asszony közül ki tudta volna őt jobban megérteni, mint Erzsébet? Mária sietve elindult Júda hegyvidéki területére. Az út talán három-négy napig is eltartott. Amikor belépett Erzsébetnek és Zakariás papnak az otthonába, Jehova további egyértelmű bizonyítékkal örvendeztette meg Máriát, amely még inkább megerősítette a hitét. Amint Erzsébet meghallotta Mária üdvözlését, a magzat örömében megmozdult a méhében. Erzsébet betelt szent szellemmel, és azt mondta Máriáról, hogy „az én Uram anyja”. Isten feltárta Erzsébetnek, hogy Mária fia lesz az Úr, a Messiás. Ezenkívül ihletés alatt megdicsérte Máriát a hitéért és az engedelmességéért: „Boldog is az az asszony, aki hitt” (Lukács 1:39–45). Igen, minden, amit Jehova megígért Máriának, be fog teljesedni!

Ezután Mária kezdett beszélni. Gondosan feljegyzett szavait a Lukács 1:46–55-ben olvashatjuk. Ez Mária messze leghosszabb beszéde, melyet feljegyeztek a Bibliában, és sok mindent feltár róla. Szavai hálát és értékelést tükröznek, amint dicséri Jehovát, hogy abban a kiváltságban lehet része, hogy ő lesz a Messiás anyja. Mély hitét is láthatjuk abból, hogy úgy beszél Jehováról, mint aki megalázza a gőgösöket, a hatalmasokat, és segíti az alacsony sorúakat, a szegényeket, akik szolgálni akarják őt. Beszéde alapos ismeretről is tanúskodik. Egy becslés szerint több mint 20-szor utal a Héber Iratokra.

Egyértelmű, hogy Mária mélyen elgondolkodott Isten Szaván. Mégis alázatos maradt, hagyta, hogy inkább az Írások beszéljenek, ahelyett hogy saját magától szólt volna. A gyermek, aki a méhében növekedett, később ugyanezt a szellemet mutatta ki, és ezt mondta: „Amit tanítok, az nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem” (János 7:16). Jól tesszük, ha megkérdezzük magunktól: „Én is ilyen tiszteletet és nagyrabecsülést mutatok Isten Szava iránt? Vagy a saját gondolataimat és tanításaimat részesítem előnyben?” Hogy Mária hogyan válaszolt volna ezekre a kérdésekre, azt tudjuk.

Mária három hónapig Erzsébettel maradt, és bizonyosan sokat buzdították egymást (Lukács 1:56). Mindketten emlékeztetnek minket arra, mennyire fontos a barátság. Ha olyan barátokat keresünk, akik valóban szeretik Istenünket, Jehovát, az biztosan jó hatással lesz a szellemiségünkre, és közelebb kerülünk hozzá (Példabeszédek 13:20). Végül azonban elérkezett az idő, hogy Mária hazatérjen. Mit mond majd József, ha megtudja, hogy állapotos?

Mária és József

Mária valószínűleg nem várta meg, míg a terhessége kitudódik, kétségkívül beszélnie kellett Józseffel. Előtte talán azon töprengett, hogy ez a tisztességes, istenfélő férfi hogyan fog reagálni arra, amit elmond neki. Végül felkereste, és elmondta neki mindazt, ami vele történt. Képzelheted, mennyire felkavarta ez Józsefet. Szeretett volna hinni ennek a kedves lánynak, de az olyasmiről beszélt neki, ami korábban még sohasem történt. A Biblia nem ír arról, milyen gondolatok kavarogtak József fejében, vagy hogy hogyan érvelt. Ám azt leírja, hogy úgy döntött, elválik Máriától, hiszen akkoriban egy eljegyzett párt házaspárnak tekintettek. De mivel nem akarta, hogy Mária közmegvetésnek vagy büntetésnek legyen kitéve, inkább titokban akart elválni tőle (Máté 1:18, 19). Biztosan fájt Máriának, amikor látta, hogyan gyötrődik ez a kedves férfi ebben az egyedülálló helyzetben. Mária mégsem keseredett el.

Jehova nem hagyta, hogy József megtegye azt, ami a saját szemében a legjobb döntésnek tűnt. Egy álomban Isten angyala tudatta vele, hogy Mária valóban csoda útján esett teherbe. Ezt hallva József biztosan megkönnyebbült. Ezután már ő is azt tette, amit Mária kezdettől fogva tett: Jehova vezetésével összhangban cselekedett. Feleségül vette Máriát, és felkészült arra a rendkívüli felelősségre, hogy gondoskodjon Jehova Fiáról (Máté 1:20–24).

A házasságban élő személyek, és azok, akik fontolgatják a házasságot, sokat tanulhatnak ettől a 2000 évvel ezelőtt élt fiatal pártól. Amint József látta, hogy fiatal felesége jól ellátja az anyasággal járó feladatait, kétségkívül örült, amiért Jehova angyala korábban útmutatást adott neki. Minden bizonnyal tapasztalta, mennyire fontos Jehovára támaszkodni a fontosabb döntések meghozatalakor (Zsoltárok 37:5; Példabeszédek 18:13). Biztosan mindvégig gondosan és kedvesen hozott döntéseket mint a család feje.

És mit mutat az, hogy Mária kész volt hozzámenni Józsefhez? Bár József először nem igazán tudta elfogadni, amit Mária mondott neki, Mária mégis türelmes volt vele, a leendő családfővel. Ez bizonyosan nagy tanulság volt Mária számára, ahogy a ma élő keresztény nőknek is az. Továbbá ezek az események megtaníthatták mind Józsefnek, mind Máriának, hogy mennyire nagy értéke van az őszinte és nyílt kommunikációnak.

Ez a fiatal pár kétségkívül a lehető legjobb alapra helyezte a házasságát. Mindennél jobban szerették Jehova Istent, és vágytak rá, hogy elnyerjék a helyeslését mint felelősségteljes, gondoskodó szülők. Természetesen nagy áldások vártak rájuk, persze nagy nehézségek is. Fel kellett nevelniük Jézust, akiből a földön élt legnagyobb ember lett.

[Kép a 17. oldalon]

Az a legjobb alapja a házasságnak, ha szeretjük Istent