Széles körben hirdesd az Isten Királyságát!
„Hadd temessék el a halottak halottaikat, te pedig menj el és széles körben hirdesd az Isten királyságát!” (LUKÁCS 9:60).
1. Milyen fontos kérdéseket vet fel Jézusnak a Lukács 9:60 szerinti kijelentése?
AZ ISTEN Királysága — ez volt a legfőbb érdek Jézus életében! Így van ez ma is mindnyájunknál, akik az ő igaz követői vagyunk. Mint keresztények, azon igyekszünk, hogy szorosan Jézus nyomában járjunk és a Biblia szerint éljünk (1Péter 2:21). De most, amikor az 1986-os esztendőben vagyunk, talán felül kellene vizsgálnunk, hogy minek is adunk elsőbbséget az életünkben? Például, hogyan magyaráznád meg azt, amit Jézus mondott valakinek, tudniillik, hogy „hadd temessék el a halottak halottaikat”? Mit gondolsz, miért hangsúlyozta Jézus oly nagy nyomatékkal a Királyság-üzenet hirdetésének a fontosságát ellentétben azzal, ami jogos családi gondoskodásnak látszott? Mit mondanál erre?
2. Mikor kezdődött el Jehova szuverén uralma, és mennyire tartós az?
2 Jóval ezelőtt, hogy Jézus az „Isten királysága” kifejezést használta, a zsoltáros Dávid ezt írta isteni ihletés alatt: „Maga Jehova szilárdan megalapozta trónját az egekben; és mint király minden felett uralkodik” (Zsoltárok 103:19). Jehova szuverén uralma akkor kezdődött, amikor megkezdte teremtésművét. Trónjának alapját sohasem lehet elmozdítani. Sohasem lehet elragadni tőle az egyetemes egyeduralomhoz való jogát. Aligha csodálkozhatunk hát azon, hogy a zsoltáros arra buzdít minket: „Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, . . . Mert nagy Jehova és méltó a dicséretre! ” (Zsoltárok 96:3, 4; 109:21; Dániel 4:34, 35, [4:31, 32, Károli]).
3. a) Milyen események vezettek el odáig, hogy felvetődött Jehova uralmának a vitakérdése? b) Hogyan szándékozik Isten lezárni az egyetemes szuverenitás vitakérdését?
3 Ámde nem mindenki folytatta Jehova dicséretét. Sátán, az első hitehagyott, vita tárgyává tette azt a módot, ahogyan Jehova kifejezésre juttatta és gyakorolta földi teremtményeire vonatkozóan szuverén uralmát (1Mózes 3:1–5; Jób 1:6–12; 2:1–5). Ez azt eredményezte, hogy néhány teremtmény, előbb a földön, később pedig a mennyben, megfertőződött Sátán lázadó magatartásától. Sátán továbbá arra befolyásolt embereket, hogy egy sor emberi királyságot hozzanak létre. Ezeket arra használta fel, hogy kihívást intézzenek Isten uralmának jogossága ellen (Jelenések 13:1–6). Az egyetemes felsőbbség e vitakérdésének rendezése végett Jehova valami szokatlan dolgot határozott el, amit a Dániel 2:44-ben jövendölt meg: „Azoknak a királyoknak idejében az egek Istene egy királyságot támaszt, amely soha el nem pusztul . . . Szétzúzza és megsemmisíti mindazokat a királyságokat, maga pedig megáll határtalan ideig.”
Jehova királlyá lesz Izrael felett
4. Milyen értelemben mondhatta Dávid, hogy „Maga Jehova lett királlyá”, és mire adott okot ez az esemény?
4 Most már világos, hogy jóllehet Jehova szuverenitása a teremtő tevékenységének kezdetétől fennáll, mégis az volt a szándéka, hogy sajátos módon juttassa kifejezésre uralkodói mivoltát és mindörökre lezárja szuverén egyeduralma jogosságának kérdését. Ez a kifejezési mód a mennyei messiási Királyság. A földi királyság, amelyet Jehova Izrael nemzete felett létesített, csupán kis méretarányú ábrázolása volt az ő Királyságának, „amely soha el nem pusztul”. Tehát, amikor Dávid király a szövetségládát Jeruzsálem városába vitette, joggal énekelhette örömujongással: „Örüljenek az egek és örvendjen a föld, és mondják a nemzetek között: ’Maga Jehova lett királlyá! ’ ” (1Krónika 16:31). Igen, Jehova különleges értelemben „lett a király” egész Izrael számára. Nagy örömünnep volt ez, és Dávid széles körben akarta hirdetni ezt a csodálatos eseményt!
5., 6. a) Milyen vonatkozásban volt Dávid egyedülálló a királyok között? b) Kit árnyékolt elő Dávid, és milyen vonatkozásban tette ezt?
5 Dávid király pásztori múltja alapul szolgált arra, hogy páratlan király legyen a királyok között. Ő pásztor-király volt. A zsoltáríró leírja, hogyan választotta ki Isten Dávidot erre az állásra, és ezt mondja: „[Jehova] kiválasztotta szolgáját, Dávidot és kivette őt a juhaklok közül . . ., hogy pásztora legyen népének, Jákobnak és örökségének, Izraelnek. És elkezdett pásztorkodni felettük szívének feddhetetlensége szerint, és ügyes kézzel kezdte terelgetni őket” (Zsoltárok 78:70–72).
6 Dávid pásztori gondoskodása az ő népe felett, szívbeli feddhetetlensége Isten előtt, valamint vezetői képességei igen alkalmassá tették őt arra, hogy előábrázolja az eljövendő Messiást, azt a Messiást, akit Jehova különleges módon kívánt felhasználni egyetemes királyságának kinyilvánítására, valamint arra, hogy szerető Pásztor-Királyként tevékenykedjen. Jehova szándékának ezt a csodálatos fejleményét később Ezékiel próféta is megjövendölte: „Egyetlen pásztort emelek föléjük [Izrael fölé], hogy legeltesse őket, szolgámat Dávidot . . . És én, Jehova, magam leszek az Istenük, szolgám, Dávid pedig fejedelem lesz közöttük. Én, Jehova, magam szóltam” (Ezékiel 34:22–24).
A megjövendölt Pásztor-Király megjelenik
7., 8. a) Miről lehetett felisnmerni a megjövendölt Pásztor-Királyt, és mire volt méltó az ő megjelenése? b) Milyen célból „ismerte el” Jehova Jézust?
7 A Jehova által előre bejelentett személyiség saját Fia, Jézus volt. Vele kapcsolatban Gábriel angyal ezt mondta a szűznek, Máriának: „Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, akit Jézusnak nevezel. Ez nagy lesz és a Legfelségesebb Fiának fogják nevezni, és Jehova Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és örökké királyként fog uralkodni Jákob házán és királyságának nem lesz vége” (Lukács 1:31–33). Mily csodálatos kifejezése lesz ez Jehova királyságának! Ez az eljövendő esemény egész biztosan méltó arra, hogy a legszélesebb körben az egész világon kihirdessék: „Maga Jehova lett királlyá! ”
8 Jézus, csodálatos megszületése, majd férfiúvá való felnövekedése után, alámerítésre jelentkezett a Jordán folyónál. Abban az időben Isten elismerte Jézust saját Fiának és kitöltötte rá szellemét ezekkel a szavakkal: „Te vagy az én szeretett Fiam; elismerlek téged” (Lukács 3:22). Milyen célból történt Jézus „elismerése”? Lukács beszámolója megmagyarázza: „Maga Jézus, amikor megkezdte munkáját, mintegy harminc éves volt” (Lukács 3:23; Ref. Bi. lábjegyzet: „Vagy, ’elkezdett [tanítani]. ’ ”). A Revised Standard Version és a New International Version azt mondja: „Amikor megkezdte szolgálatát. ” Mi volt Jézus „munkája” vagy „szolgálata”? Mit „tanított” ő? Az író, Máté így válaszolt erre: „[Jézus] körbejárta egész Galileát, tanítva zsinagógáikban és prédikálva a királyság jó hírét, gyógyítva a nép között mindenféle betegséget és mindenféle erőtlenséget” (Máté 4:23).
9. Milyen tekintetben hasonlított Jézus az ősatyjához, Dávidhoz?
9 Jézus arra szánta az életét, hogy ’széles körben hirdesse az Isten királyságát’. Miként ősatyja, Dávid, ő is kimutatta szívének feddhetetlenségét, azáltal, hogy sohasem alkudott meg Jehova Királysága iránti hűségben (Lukács 9:60; 4:3–13; János 16:33). Jézus annak az „egyetlen pásztor”-nak bizonyult, akit Jehova megígért. Örömmel legeltette szellemi értelemben azokat, akiket a vallási vezetők ’elgyötörtek és szétszórtak, mint pásztor nélküli juhokat’ (Máté 9:36). Az emberek feletti nagyszerű pásztori munkájával és annak az évek során történő fokozatos kiszélesedésével kapcsolatban, Jézus ezt mondta: „Én vagyok a jó pásztor, és én ismerem a juhaimat és a juhaim ismernek engem . . . És vannak nekem más juhaim, amelyek nem ebből az akolból valók, azokat is elő kell hoznom és ők hallgatnak a szavamra és lesz egy nyáj, egy pásztor” (János 10:14, 16).
10. Mit tanulhatunk abból, ahogyan a zsidók különféle módon reagáltak Jézus felszólítására, hogy kövessék őt?
10 Vajon hogyan reagáltak a zsidók Jézus felhívására, hogy legyenek az ő juhszerű követői? Sokféle módon reagáltak. Miközben megvizsgálunk néhányat e reagálások közül, figyeld meg, hogy te magad hogyan válaszoltál a felhívásra, amióta kapcsolatba kerültél az Isten Királysága üzenetével.
„Légy az én követőm!” — Hogyan válaszolsz erre a felhívásra?
11. Írd le, hogyan válaszolt Simon, András, Jakab, János, és Máté Jézus ezen felhívására: „Jertek utánam! ”
11 Amikor Jézus a Galileai-tenger környékén járt, meglátta Simont és annak testvérét, Andrást, amint halásztak. „Jézus így szólt hozzájuk: ’Jertek utánam és én emberek halászaivá teszlek titeket.’ És azonnal ott hagyták hálóikat és követték őt. És miután kissé tovább ment, meglátta Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, annak testvérét . . . és . . . elhívta őket. Azok ott hagyták atyjukat, Zebedeust a hajóban a napszámosokkal együtt és elmentek őutána” (Márk 1:16–20). Ugyanilyen kedvező módon reagált az adószedő Lévi vagy Máté is. „[Jézus] ezt mondta neki: ’Légy az én követőm! ’ Az pedig mindent hátrahagyva felkelt és követte őt” (Lukács 5:27, 28).
12. Mi volt az akadály annál az embernél, aki ezt mondta Jézusnak: „Követlek, akárhová mégy”?
12 Mindazonátal nem mindenki reagált kedvezően Jézus meghívására: „Légy az én követőm!” Gondolj csak a Lukács 9. fejezetében leírt férfiúra, akivel Jézus akkor találkozott, amikor egyik faluból a másikba ment. Az illető azt mondta Jézusnak: „Követlek, akárhová mégy.” Máté beszámolója azt mutatja, hogy ez a férfi írástudó volt. Az írástudók olyan emberek voltak, akikre a nép felnézett és „Rabbi”-nak nevezte őket. Most figyeljük meg Jézus válaszát: „A rókáknak van barlangjuk, és az ég madarainak van nyugvóhelyük, az Emberfiának azonban nincs hol lehajtania a fejét” (Lukács 9:57, 58). Jézus azt mondta el ennek az embernek, hogy nélkülöznie kell, ha az ő követője akar lenni. Úgy néz ki, hogy ez a férfi túl büszke volt ahhoz, hogy elfogadja ezt az életmódot. Az a bizonytalanság, hogy vajon hol tölti majd a következő éjszakát, túl nehéznek tűnt a számára.
13. Miért válaszolt Jézus ily módon egy másiknak, aki az ő követője lehetett volna?
13 Jézus a következőket mondta egy másik ott álló személynek: „Légy az én követőm!” Ámde az válaszul így szólt Jézushoz: „Engedd, hogy előbb elmenjek és eltemessem az atyámat.” Figyeljük meg Jézus válaszát: „Hadd temessék el a halottak halottaikat, te pedig menj el és széles körben hirdesd az Isten királyságát! ” (Lukács 9:59, 60). A férfi kifogása nem jelenti feltétlenül azt, hogy apja már meghalt. Ha meghalt volna, a fia valószínűleg nem ácsorgott volna az úton, Jézust hallgatva. Abból, amit ez az ember mondott, kitűnik, hogy időt akart nyerni, amíg apja meghal. Nem volt felkészülve arra, hogy azon nyomban az Isten Királyságát tegye az első helyre az életében (Máté 6:33).
14., 15. a) Mire mutat a harmadik személy Jézushoz intézett kérése? b) Milyen tanulságot vonhatunk le abból, amit Jézus ennek az embernek válaszolt?
14 A beszámoló egy harmadik férfiról is szól, aki önként jelentkezett: „Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy elbúcsúzzam a családomtól.” Ez a férfi nyilván feltételekhez kötötte azt, hogy Jézus követője legyen. Valójában ezt mondta Jézusnak: ’Nézd, én a követőd leszek, ha . . .’ És mi volt Jézus válasza? „Senki sem alkalmas igazán az Isten királyságára, aki az ekére tette a kezét és a mögötte levő dolgokra tekint” (Lukács 9:61, 62). Amikor a szántóvető egyenes barázdát akar húzni a szántóföldön, mindig egyenesen előre kell tekintenie. Ha elfordítja a fejét, hogy hátra nézzen, a barázda valószínűleg görbe lesz. Ő maga pedig még talán meg is botlik! Így van ez Jézus követőivel is. Ha visszatekintenek a dolgok e régi rendszerére akár csak egy pillanatra is, az már megzavarhatja őket, a lábuk esetleg megbotlik és letérnek a ’keskeny útról, amely az élethez vezet’ (Máté 7:14; lásd Lukács 17:31–35).
15 Hallottad-e Jézus felhívását: „Légy az én követőm”? Mit válaszoltál rá? Ugyanolyan kedvezően reagáltál, mint Simon, András, Jakab, János, és Máté? Ezekhez a férfiakhoz hasonlóan, te is kész vagy bármilyen áldozatra, amit szükséges megtenni, hogy a Mester nyomdokában haladhass? Ha igennel tudsz válaszolni, akkor te is örvendhetsz annak a felbecsülhetetlen értékű kiváltságnak, hogy széles körben hirdesd az Isten Királysága jó hírét.
16. Hogyan készítetette fel Jézus a tanítványait a jó hír prédikálásában való részvételre?
16 Mielőtt Jézus elküldte tanítványait, hogy hirdessék a Királyságot, személyes példamutatással ügyesen kioktatta őket arra, hogyan végezzék ezt a munkát. Majd részletes utasításokkal látta el őket arra vonatkozóan, hogy miként mutassák fel a juhszerű egyéneket egy adott területen. Jézus utasításai még ebben a XX. században is érvényesek. Vizsgáljunk meg belőlük néhányat, ahogyan Máté beszámolójának 10. fejezetében fel vannak jegyezve.
A Királyság-prédikálására vonatkozó utasítások
17. Vesd össze az első században prédikált Királyság-üzenet tartalmát a maival!
17 A tanítványok üzenetének tárgya nem lehetett más, mint amit Jézus hirdetett: „Amint mentek, prédikáljatok és mondjátok: ’Elközeledett a mennyek királysága’ ” (Máté 10:7). Ez a Királyság azonban most már létrejött a mennyekben. Jehova Pásztor-Királya, Krisztus Jézus már uralkodik! Ezért még nagyobb jelentősége van Dávid szavainak: „Örüljenek az egek és örvendjen a föld, és mondják a nemzetek között: ’Maga Jehova lett királlyá! ’ ” (1Krónika 16:31). Ma nemcsak az a kiváltságunk, hogy támogathatjuk Jehova egyetemes királyságának ezt a megnyilvánulását, hanem annak is örvendhetünk, hogy olyan korban élünk, amikor Jehova szeverenitása minden időkre igazolást nyer.
18. Mit hangsúlyozott Jézus a követői előtt a Máté 10:8–10 szerint, és kik azok, akik ezt különösen nagyra értékelhetik napjainkban?
18 A Máté 10:8–10 leírja azoknak a magatartását, akik részt vesznek a prédikáló munkában. Isten Királyságának kell az első helyen állni az életükben, a testi szükségletek csak másodrendűek. Vajon miért? Jézus ezt mondta: „Mert a munkás megérdemli a táplálékot.” Mennyei Atyánk mindenkor gondoskodik azokról, akik őbenne bíznak. Jehova Tanúi több százezernyi teljes idejű szolgája bizonyíthatja ezt napjainkban (4Mózes 18:30, 31; 5Mózes 25:4).
19. Hogyan történik ma az arra méltó személyek felkutatása, és kinek a vezetésével megy ez végbe?
19 Jézus következő utasítása így szól: „Amelyik városba vagy faluba bementek, ott érdeklődjetek, ki méltó arra, és ott szálljatok meg, amíg eltávoztok” (Máté 10:11). Vajon mire méltó? Méltó arra a kiváltságra, hogy ellássa Jehova szolgáit és meghallgassa Isten Királyság-üzenetét. Természetesen abban az időben a tanítványok valószínűleg a méltó személy otthonában tartózkodtak és kiinduló pontként használták azt, miközben átfésülték a terület többi részét, hogy további méltó személyeket találjanak. Jehova Tanúi ma ugyanezt az eljárást alakalmazzák. Sok millió órát töltenek el és sok erőfeszítést tesznek azért, hogy felkutassák az arra érdemes személyeket különféle területeken. Amikor pedig megtalálták őket, a Tanúk boldogan újra meglátogatják később az ilyen házigazdákat és megmagyarázzák nekik az Isten Szavát. Napjainkban tehát Jézus ügyesen tereli pásztor módjára a többi juhszerű egyént is kegyének jobb oldalára (Máté 25:31–33).
20. Hogyan tapasztalja az arra méltó háznép a Királyság-hírnök által kívánt békét?
20 „Amikor beléptek a házba, üdvözöljétek a háznépet; és ha a ház méltó arra, kívánságotok szerint béke szálljon rá” (Máté 10:12, 13). „Béke legyen ennek a háznak! ” — hangzott Jézus idejében az általános köszöntés (Lukács 10:5). Jézus születésekor az angyalok ezt énekelték: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön béke a jóakarat emberei között! ” (Lukács 2:14). Az arra méltó háznép akkor tapasztalta ezt a megjövendölt békét, amikor elfogadta a tanítványok Királyság-üzenetét. A Királyság jó hírének ma ugyanilyen hatása van. Az embereket békés viszonyba hozza Istennel Jézus Krisztus által, és a hivőtársak között is békét teremt (2Korinthus 5:20, 21; Filippi 4:7; Efezus 4:3).
21. Miért nagyon is találó az 1986-os éviszöveg?
21 Az 1986-os naptári évben Jehova Tanúi Királyság-termeiben mindenütt a földön jól láthatóan kifüggesztik a Lukács 9:60-ból vett éviszöveget: „Menj . . ., széles körben hirdesd az Isten királyságát! ” Mily nagyszerű és emlékeztető és ösztönző ez Isten minden igaz szolgája számára, hogy rendszeresen vegyenek részt az Isten Királysága prédikálásában! Igen, az a Királyság már 1914 óta itt van! Isten eszköze a messiási Királya kezében, amellyel megsemmisíti Sátán világának összes királyságát. Nem csoda hát, ha Isten Királyságának kell a legfőbb helyen állnia Jehova minden Tanújának az életében. Tudjuk, hogy ez jelenti megmentésünket az életre! (1Timótheus 4:16).
Hogyan válaszolnál rá?
□ Milyen időálló és biztonságos Jehova királyi hatalma?
□ Milyen egyetemes vitakérdésnek kell most lezárulnia?
□ Mire legyenek készek Jézus követői valamennyien?
□ Miért van még nagyobb jelentősége ma ennek a kifejezésnek: „Maga Jehova lett királlyá”?
□ Milyen célt szolgál az 1986-os éviszöveg?
[Kép a 29. oldalon]
Máté mindent hátrahagyott és követte Jézust