Olvasók kérdései

◼ Jézus szavai a Máté 11:24-ben azt jelentik, hogy mindazok feltámadnak, akiket Jehova Sodomában és Gomorában tűzzel elpusztított?

Amikor e kérdésre megpróbáltunk az elmúlt években lelkiismeretesen válaszolni, Jézusnak a Máté 10:14, 15; 11:20–24; és Lukács 10:13–15. versekben mondott szavait vettük szemügyre. E kérdés újbóli megvizsgálása azt sugallja, hogy ezeket a verseket nem kell a jövőre vonatkozó kijelentéseknek tekinteni Sodoma és Gomora lakói esetében. Mielőtt megvizsgálnánk e városokban elpusztult emberekre vonatkozó egyéb bibliai magyarázatokat, vegyük szemügyre, mit mondott Jézus.

Jézus galileai tartókodása alatt „elkezdte kárhoztatni azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodáját tette, amiért nem tértek meg”. Hármat meg is nevezett: „Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Betsaida! Mert ha Tiruszban történtek volna azok a csodák, amelyek bennetek történtek, régen megtértek volna . . . Tirusznak és Szidonnak elviselhetőbb dolga lesz az ítélet napján, mint nektek. Te is, Kapernaum, talán az égig fogsz felmagasztaltatni? A Hádeszig fogsz leszállni; mert ha Sodomában történtek volna azok a csodák, amelyek benned történtek, megmaradt volna a mai napig . . . Sodoma földjének elviselhetőbb dolga lesz az ítélet napján, mint neked” (Máté 11:20–24). Jézus hasonló kijelentést tett, amikor kiküldte 12 tanítványát, majd a hetvenet prédikálni (Máté 10:14, 15; Lukács 10:13–15).

1964 előtt ezeket a verseket úgy értelmeztük, hogy Korazin, Betsaida, és Kapernaum lakói az örök pusztulás büntetését szenvedték el. Az 1964 és 1965-ös Őrtorony-cikkek azonban arra világítottak rá, hogy a Hádeszben, vagy a Seolban (az emberiség közös sírjában) levő emberek előjönnek a feltámadáskor és utána ítéltetnek meg „cselekedeteik szerint” (Jelenések 20:13).

Ezek a cikkek ilyen érveket hoztak fel: A Máté 11:23 és Lukács 10:15 szerint, Kapernaum nem fog felmagasztaltatni az égig, hanem levettetik a „Hádesz”-ig, amelyből legalább is az tűnik ki, hogy e város lakói meg fognak aláztatni. Ugyanebben a bibliai szakaszban Jézus beszélt egy másik ősi városról, Tiruszról és Szidonról. Ezékiel 32:21, 30. verse szerint a szidoniak, akiket Isten elítélt, a Seolba mentek (Ésaiás 23:1–9, 14–18; Ezékiel 27:2–8). Mivel Jézus Tiruszt és Szidont Sodomával hozta párhuzamba, ebből arra lehetett következtetni, hogy a sodomaiak is a Seolban vannak.

A Máté 11:20–24 újra megvizsgálása azonban vitássá tette, hogy Jézus itt az örök ítéletről és feltámadásról beszél-e. Jézus kihangsúlyozása szerint Korazin, Betsaida, és Kapernaum lakói annyira nem figyeltek üzenetére, hogy nem nagyon valószínű, hogy megjavulnának az ítélet napján. Az a kifejezés, hogy Tirusznak és Szidonnak, illetve Sodomának és Gomorának „elviselhetőbb dolga lesz az ítélet napján”, túlzó kijelentés (vagyis egy bizonyos pontnak túlzott kihangsúlyozása) volt, és Jézus nem szó szerint értette, mint ahogyan egyéb túlzó kifejezéseit sem szó szerint értette. Például:

„Könnyebb az égnek és a földnek elmúlni, mint hogy a Törvény betűjéből egyetlen vesszőcske is beteljesületlen maradjon.” „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak” (Lukács 16:17; 21:33; Máté 5:18; vö. Zsidók 1:10–12). A betű szerinti égről és földről tudjuk, hogy sohasem múlnak el (Zsoltárok 78:69; 104:5; Prédikátor 1:4). Jézus azt is mondta: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni Isten királyságába” (Márk 10:25). Jézus biztosan nem azt értette ezen, hogy egyetlen gazdag sem lehet az ő tanítványa; egyes gazdagok ugyanis az első században felkent keresztények lettek (1Timótheus 6:17–19). Jézus, amikor túlzó kifejezéseket használ, azt akarja kihangsúlyozni, mennyire nehéz a gazdag embernek Istent tenni az anyagi gazdagság és kényelem elé (Lukács 12:15–21).

Ebből következőleg Jézusnak az a mondása, hogy „elviselhetőbb dolga lesz Tirusznak vagy Sodomának az ítélet napján”, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezeknek a személyeknek jelen kell lenniük az ítélet napján. Ő egyszerűen csak azt akarta hangsúlyozni, hogy Korazin, Betsaida, és Kapernaum legtöbb lakója nem figyelt üzenetére és vétkes volt. Azért mondjuk, hogy legtöbben, mert egyesek elfogadták Kapernaumban Krisztust (Márk 1:29–31; Lukács 4:38, 39). Alapjában véve azonban ezek a városok elvetették őt. Egyes ott lakók, mint például a farizeusok és írástudók még vétkeztek is a szent szellem ellen, pedig erre a bűnre nincs bűnbocsánat még a „dolgok eljövendő rendszerében sem”. Az ilyen egyének a Gyehennába mennek (Máté 12:31, 32; 23:33).

Eltekintve most Jézusnak e kérdéses szavaitól, az Ezékiel 32:21, 30 igenis azt mondja, hogy az ősi Tirusz és Szidon pogány lakói a Seolban vannak; úgyhogy ők számíthatnak a feltámadásra. Mi a helyzet „Sodoma földjének lakóival az ítélet napján”? Az a puszta tény, hogy Jézus Sidont Sodomával hasonlította össze, nem jelenti, hogy ezeknek a gonoszoknak, akiket Isten kénköves tűzzel pusztított el, biztos jövőjük lesz. De lássuk, mit mond a Biblia más helyeken erről a kérdésről.

Az egyik legfontosabb magyarázat Júdás 7. versében található. Júdás itt beszélt 1. azokról az izraelitákról, akik hitetlenség miatt pusztultak el, és 2. azokról az angyalokról, akik vétkeztek és „akik fenntartattak az örök bilincsekben a nagy nap ítéletére”. Júdás ezt írta: „Sodoma és Gomora . . . intő példaként állnak előttünk, elszenvedve az örök tűz bírói büntetést.” Ezt a szöveget a városok örökre történő tényleges elpusztítására alkalmazták, nem az emberekre. De Júdás 5. és 6. versére való tekintettel, valószínűleg a legtöbben a 7. verset úgy értették, hogy itt Isten az egyes egyénekre hirdetett ki bírói ítéletet. (Hasonlóképpen a Máté 11:20–24. verse felfogható úgy is, hogy Jézus az embereket és nem a köveket vagy az épületeket bírálta.) Ebben a megvilágításban Júdás 7. verse azt jelentené, hogy Sodoma és Gomora gonosz lakói örökre ítéltettek el és semmisültek meg.a

Ha tovább vizsgálódunk, azt a figyelemre méltó tényt állapíthatjuk meg, hogy a Biblia nem is egyszer összekapcsolja a Vízözönt Sodomával és Gomorával. Milyen szövegösszefüggésben?

Amikor „a dolgok jelen rendszere befejezéséről” Jézust megkérdezték, Jézus jövendölt az eljövendő „végről” és arról a „nagy nyomorúságról is, amilyen még nem volt a világ kezdete óta” (Máté 24:13, 14, 21). A továbbiakban beszélt „Noé napjairól és arról, ami „Lót napjaiban” történt. Ezeket azok példáiként idézte, akik nem vették figyelembe az eljövendő pusztulásra vonatkozó figyelmeztetést. Jézus hozzáfűzte: „Ugyanúgy lesz azon a napon is, mikor az Emberfia leplezetlenül kinyilatkozik” (Lukács 17:26–30; vö. Máté 24:36–39). Vajon Jézus csupán egy magatartást szemléltet itt, vagy ezt a szövegösszefüggést, amelyben ezeket a példákat idézte, az ítélet értelmében használta?

Később Péter is írt Isten ítéleteiről és azok megbüntetéséről, akik erre rászolgáltak. Péter három példát idéz: A vétkező angyalokat, a Noé korabeli régi világot, és Sodoma és Gomora városában elpusztult embereket. Az utóbbiak — mondta Péter — ’például szolgálnak az istenteleneknek az eljövendő dolgokról’ (2Péter 2:4–9). Ezután összehasonlította a Vízözönben elveszett emberek pusztulását az istentelen emberekre jövő ítélet és pusztulás napjával, ami közvetlenül megelőzi az ígért új egeket és új földet (2Péter 3:5–13).

Hasonlóképpen a jelenlegi gonosz rendszer végén, vajon azok, akiken Isten végrehajtja ítéletét, végérvényes ítéletben részesülnek? A 2Thessalonika 1:6–9. verséből erre lehet következtetni: „Igazságos dolog Isten részéről, hogy nyomorúsággal fizessen meg azoknak, akik titeket nyomorgatnak, nektek viszont, akik nyomorúságot szenvedtek, enyhüléssel, velünk együtt, amikor az Úr Jézus kinyilatkozik a mennyből hatalmas angyalaival, lángoló tűzben, amikor bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézusról szóló jó hírnek. Ezek az örökké tartó pusztulás bírói büntetését szenvedik el az Úr jelenlététől és erejének dicsőségétől.”

Érdekes hasonlóságot lehet felfedezni e leírás és Júdás szavai szerint a Sodomában történt események leírása között. A Máté 25:31–46 és a Jelenések 19:11–21. versek szerint azok a „kecskék”, akik levágatnak Isten eljövendő háborújában, „örökre levágatnak” a tüzes tóban, amely a végleges megsemmisítést szemléltetib (Jelenések 20:10, 14).

Következésképpen azon kívül, amit Júdás 7. verse mond, a Biblia Sodomát és Gomorát és a Vízözönt a jelenlegi gonosz rendszer pusztító vége példáiként hozza fel. Nyilvánvaló, hogy azok, akiken Isten ítéletét végrehajtotta az elmúlt időkben, végérvényes pusztulást szenvedtek el. Természetesen bárki meggyőződhet közülünk erről, ha most hűségesnek bizonyul Jehova iránt. Ugyanis ez esetben alkalmasak leszünk arra, hogy éljünk az új világban és meglássuk, kik támadnak fel, és kik nem támadnak fel. Azt tudjuk, hogy Isten ítéletei tökéletesek. Erről így biztosított minket Elihu: „Bizonyos tény, hogy Isten nem cselekszik gonoszul, és a Mindenható nem ferdíti el az ítéletet (Jób 34:10, 12).

[Lábjegyzetek]