A férfi nem csupán egy tényszerű választ szeretne hallani. Igazolni akarja, hogy „ő igazságos”, azaz megerősítést vár, hogy helyesen gondolkodik, és hogy igazságosan bánik másokkal. Ezért visszakérdez: „Ki valójában az én embertársam?” (Lukács 10:28, 29). Ez a látszólag egyszerű kérdés komoly témát feszeget. Miért?

A zsidók úgy gondolják, hogy csak azok számítanak az embertársaiknak, akik megtartják a zsidó hagyományokat, és úgy tűnhet, hogy a 3Mózes 19:18 is ezt támasztja alá. Tulajdonképpen egy zsidó hivatkozhat arra, hogy a törvénnyel ütközik, ha bármilyen kapcsolata van egy nem zsidóval (Cselekedetek 10:28). Ezért a férfi és talán még Jézus tanítványai közül is néhányan igazságosnak tartják magukat, hogyha kedvesen bánnak más zsidókkal. De a nem zsidókkal már barátságtalanok lehetnek, hiszen ők nem az embertársaik.

Ez aztán igazán hatásos tanítás! Ha Jézus egyszerűen megmondja, hogy a nem zsidók is a férfi embertársai, vajon elfogadták volna ezt a hallgatói? Aligha. Azzal, hogy egy egyszerű történetet mesélt el, amelybe a hallgatói könnyen bele tudták képzelni magukat, egyértelmű lett a válasz arra a kérdésre, hogy ki valójában a férfi embertársa. Az bizonyul valódi embertársnak, aki olyan kedvesen és szeretettel bánik mindenkivel, ahogyan azt az Írások is megparancsolják.