„Erőteljesen igyekezzetek!”

„Erőteljesen igyekezzetek átjutni a szűk ajtón, mert — mondom nektek — sokan be akarnak majd jutni, de képtelenek lesznek rá” (LUKÁCS 13:24).

 1. Mit kíván a legtöbb ember?

KÉRDEZD meg a hatéves Robitól, hogy miért szeret a Királyság-terembe járni, és ezt fogja válaszolni: Azért, mert ott tanulhatok Jehováról, meg a Paradicsomról, ahol nagyon de nagyon sokáig élhetek jó állatokkal.” Hároméves unokatestvére, Guszti már elég jól felfogja szülei szokásait és pontosan tudja, mikor kell ezt mondani: „A Királyság-terembe akarok menni!” Amit már Robi ki tud fejezni és amit Guszti most tanul meg kifejezni, igen vonzó sok ember számára: az élet, az örökké tartó élet. Az emberek azt akarják, hogy „megmeneküljenek”. De hát hogyan? Egyszerűen csak úgy, hogy részt vesznek valamilyen istentiszteleten?

 2. a) Miért nem lehet egyszerűen „elnyerni” a megmentést? b) Hogyan mutatják meg Jézusnak a Lukács 13:24-ben feljegyzett szavai, hogy mi szükséges a megmentéshez?

² A megmentést nem lehet elnyerni egyszerűen úgy, hogy részt veszünk valamilyen összejövetelen, vagy valamilyen más, ehhez hasonló módon. A megmentés Isten ingyen ajándéka. Ámde Jehova Isten mégis megköveteli tőlünk, hogy erőfeszítéseket tegyünk, ha meg akarjuk szerezni az örök élet ajándékát (Róma 6:23). De hát miféle erőfeszítéseket? Egyrészt komoly erőfeszítéseket kell tennünk az ő szolgálatában! Az ilyenfajta tevékenység mozgatórugója pedig az őszinte értékelés legyen. Isten Fiától, Jézus Krisztustól egy alkalommal ezt kérdezte egy férfi: „Uram, vajon kevesen vannak-e azok, akik megmentésben részesülnek?” Jézus válasza nemcsak a kérdezőnek szólt, hanem mindazoknak, akiket érdekel a megmentésük, tehát nekünk is: „Erőteljesen igyekezzetek átjutni a szűk ajtón, mert — mondom nektek — sokan be akarnak majd jutni, de képtelenek lesznek rá” (Lukács 13:23, 24).

 3. a) Miért volt szokatlan a férfi kérdése? b) Hogyan vont be Jézus minket is a válaszába?

³ Az ismeretlen férfi szokatlan kérdést tett fel. Azt kérdezte: „Vajon kevesen vannak-e azok, akik megmentésben részesülnek?”, nem pedig azt: „Vajon én is a kevés megmentett között leszek?”, vagy: „Én hogyan menekülhetek meg?” Erre az elvont kérdésre talán az a zsidó filozófia késztette, amely szerint csak kevesen érdemlik meg, hogy megmentésben részesüljenek.a Bármiből eredjen is ez a kiváncsiság, Jézus nagyon hamar áttette ezt a kérdést az elvont elmélet területéről a gyakorlati alkalmazás — méghozzá a személyes alkalmazás — területére. Rákényszerítette a kérdezőt, hogy elgondolkozzon: mit szükséges megtennie a megmentése érdekében. Sőt mi több, mivel Jézus szavai: „erőteljesen igyekezzetek”, többes számú alakban vannak, minket is arra ösztökélnek, hogy alaposan elgondolkozzunk a saját istentiszteleti formánkon.

 4. Mit kell tennünk ahhoz, hogy elnyerjük az örökké tartó életet?

⁴ Az örökké tartó életre eljutni tehát nem is olyan könnyű, mint ahogy azt egyesek elképzelik. Jézus a kemény munkát, a szüntelen erőfeszítést hangsúlyozta, mint amikor valaki igyekszik „átjutni a szűk ajtón”. Ennek a lankadatlan erőkifejtésnek az erőforrása a tartós hit, amely a Krisztus tanításai iránti engedelmességre épült fel. Csak akkor nyerhetünk tehát örökké tartó életet, ha nem csupán ’halljuk az ő szavát’, hanem kitartóan ’meg is tesszük’, amit mond (Lukács 6:46–49; Jakab 1:22–25).

Most kell „küzdened”

 5. a) Mi mindent foglal magába Jézus tanácsa: „Erőteljesen igyekezzetek”? b) Hogyan adnak ezek a szavak még nagyobb jelentőséget a szent szolgálatról alkotott eddigi nézetednek?

⁵ Vajon mit jelent ez a kifejezés: „erőteljesen igyekezzetek”? Az eredeti görög szövegben az „a·go·niʹ ze·sthe” kifejezést találjuk, ami az a·gonʹ szóból ered, az pedig azt jelenti „küzdőtér”, „versenytér”, a „verseny helye”. Ezért a The Kingdom Interlinear Translation [Királyság sorközi fordítás] ezt a kifejezést használja: „Küzdjetek”. Érdekes, hogy ugyanebből a görög igéből származik az „agonizálni” szó [amely halálküzdelmet, haláltusát is jelent]. Magunk elé képzelhetünk tehát egy ókori stadiont, ahol az atléta agonizál, azaz erőt kifejtve, minden erejét megfeszítve küzd, hogy elnyerje a díjat. Jóllehet ebben az esetben az itt használt görög szó technikai kifejezés, és a görög játékokban való versengést jelenti, mégis jól aláhúzza Jézus figyelmeztetésének fontos jellegét, azt ugyanis, hogy egész szívvel végezzünk egy adott cselekményt. Mert a félszívvel végzett erőfeszítés mit sem ér (Lukács 10:27; vö. 1Korinthus 9:26, 27).

 6. Miért kell most erőteljesen igyekeznünk?

⁶ Mikor és mennyi ideig kell ’küzdenünk, hogy átjussunk a szűk ajtón’? (Lukács 13:24, The New English Bible). Vizsgáljuk meg közelebbről Jézusnak a Lukács 13:24-ben leírt szavait, és figyeljük meg az ellentétet a jelen idejű „erőteljesen igyekezzetek” és a jövő idejű „be akarnak majd jutni” kifejezés között. Ezek szerint most van itt a küzdelem ideje. Nyilvánvaló, hogy akik elől elzárják a bejutást, azok olyan időpontban igyekeznek bejutni, amit csak ők tekintenek alkalmasnak arra. Ámde akkor már túl késő lesz, addigra a lehetőség ajtaja bezárul és el lesz reteszelve. Jézus azzal folytatja a Lukács 13:25-ben, hogy amikor a házigazda már bereteszelte az ajtót, az emberek zörgetnek és könyörögnek: „’Uram! Nyiss ki nekünk! ’ ” De ő így válaszol nekik: ’Nem tudom, honnan valók vagytok. ’ ” Milyen szomorú következmények várnak azokra, akik most nem Jehova imádatát tekintik a legfontosabb életcéljuknak! (Máté 6:33).

 7. Hogyan mutat rá a Filippi 3:12–14. verse a szüntelen erőfeszítésre, és miért szükséges az?

⁷ A mi küzdelmünk éppen most van folyamatban. Ugyanis még egyikünk sem jutott át teljesen a „szűk ajtón”. Pál is tisztában volt ezzel. Az életért folyó versenyfutás őnála is kimerítő, nap nap utáni erőfeszítést jelentett. Ezt írta: „Nem mintha már elértem volna, vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magával ragadott engem. Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban” (Kiemelés tőlünk.) (Filippi 3:12–14, Katolikus fordítás).

 8. a) Mi zár el „sokakat” az örökké tartó élettől? b) Milyen figyelmeztetést jelent ez számunkra?

⁸ Vajon kik azok, akik „sokan” vannak, és akik képtelenek bejutni? A kereszténységgel lehet azonosítani őket, különösen annak papi osztályával. Azt állítják, hogy bensőségesen ismerik Jézust, az ő családjához tartoznak, vele együtt ’ettek és ittak’. De mivel a saját külön módjukon akarnak megmentésben részesülni és nem Isten módján, Jézus egyszerűen megtagadja, hogy ismeri őket, és „igazságtalanság cselekvőinek” nevezi az ilyeneket (Lukács 13:26, 27). Még azok is kirekeszthetik magukat az örök életből, akik ellanyhultak Jehovának végzett szent szolgálatukban és most csak úgy ímmel-ámmal közelednek az igaz imádathoz. A Királyság-érdekek iránti buzgóságuk langyossá lett (Jelenések 3:15, 16). Igaz, megvan náluk ’az isteni önátadás bizonyos formája’ — látszólagos szántóföldi szolgálat és a gyülekezeti jelenlét —, de hiányzik náluk a bizonyítéka az olyan hitnek, amely megmutatná a tiszta imádat mögött rejlő valóságos hajtóerőt. (Vö. 2Timótheus 3:5.) Nem képesek megérteni, hogy nem elég csupán akarni a „szűk ajtón” való átjutást. Küzdeni is kell azért, hogy az ember átjuthasson.

Miért éppen „szűk ajtón” kell átjutni?

 9. Miért van szükség erőteljes igyekezetre ahhoz, hogy átjussunk a szűk ajtón?

⁹ A megmentéshez vezető szűk ajtó mindenki előtt nyitva áll. De „sokan” nem szeretnek küzdeni azért, hogy bemehessenek rajta. De hát milyen tényezők mutatják, hogy szűk ajtón kell átjutnunk és az bizony erőteljes igyekezetet kíván tőlünk? Nos, először is pontos ismeretet kell szereznünk a Biblia igazságából, jól meg kell ismernünk Jehova Istent és Krisztus Jézust (János 17:3). Ez azt jelenti, hogy szakítanunk kell a világi vallások hagyományaival és vallásgyakorlatával, köztük a kereszténységével is. Ez viszont megköveteli, hogy Isten akaratát cselekedjük, ahogyan Jézus is tette, amikor itt volt a földön (1Péter 2:21). Mint önátadott, alámarített keresztények, kerüljük az anyagiasságot, az erkölcstelenséget, és a világ tisztátalanságát (1János 2:15–17; Efezus 5:3–5). Ezektől meg kell szabadulnunk és keresztény jó tulajdonságokkal kell felváltani azokat (Kolossé 3:9, 10, 12).

10. Milyen összefüggés van az önuralom és az örök élet elnyerése között?

¹⁰ A „kevesek” tudják, milyen értékes a szolgálatban tanúsított buzgóság, amit a szellem gyümölcseinek kinyilvánítása kísér, köztük az önuralomé (Galata 5:23). Jehova szent szellemének segítségével, ezek a kevesek küzdenek azért, hogy uralkodjanak a testük felett és az örökké tartó élet felé mint cél felé irányítsák azt (1Korinthus 9:24–27).

Mit jelentenek számodra Jézus szavai

11. a) Az élet mely területein lehet szüksége egyeseknek arra, hogy erőteljesen igyekezzenek, és miért? b) Milyen tevékenységben kell mindannyiunknak erőteljesn igyekeznünk?

¹¹ Akár nemrég merítkeztünk alá, akár évtizedek óta vagyunk Jehova szervezetének tevékeny tagjai, nem szabad ellankadnunk erőfeszítéseinkben, ha el akarjuk nyerni az ő tetszését. Jézus szavai világosan feltárják, hogy egész szívű odaadással kell szolgálnunk Jehovát, készségesen arra kell törekednünk, hogy mindenáron átjussunk a szűk ajtón. Jóllehet Jézus nem egyszerűen az Istennek végzett szolgálatunk megjavításáról és növekedéséről beszélt, erőteljes igyekezetre van szüksége némelyeknek közülünk ahhoz, hogy javítsunk a viselkedésünkön és megszabaduljunk rossz szokásainktól, nehogy ’bárkinek is botlást okozzunk’ (2Korinthus 6:1–4). Másoknak arra van szükségük, hogy állandó figyelmet fordítsanak a személyes tanulmányozásra, s ezáltal ’a szeretetük egyre jobban bővelkedjen pontos ismerettel és teljes megkülönböztető képességgel’ (Filippi 1:9–11). Még másoknak nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük, hogy rendszeresen jelen legyenek és közreműködjenek a gyülekezeti összejöveteleken, a gyülekezeti könyvtanulmányozást is beleértve (Zsidók 10:23–25). Mindannyiunknak szükséges azonban áttekintenünk a személyes szántóföldi szolgálatunkat, ha tudni akarjuk, hogy igazán megteszünk-e mindent és erőteljesen igyekszünk-e elvégezni ’az evangélium hirdető munkáját’ (2Timótheus 4:5).

12. Milyen kérdéseket tehetünk fel azért, hogy megvizsgáljuk, milyen fokon áll a szellemi erőfeszítésünk?

¹² Egyre növekszik azoknak a száma, akik erőteljes igyekezetük révén — amit Jehova tetszésének elnyerése érdekében kifejtettek — alkalmassá lettek arra, hogy kisegítő úttörők, általános úttörők, vagy Béthel-munkások legyenek. És te hogyan állsz ezen a téren? Ha eddig csak Királyság-hírnök voltál, nem lehetnél-e egy évben többször is kisegítő úttörő, sőt még általános úttörő is? Ha pedig már kisegítő úttörő vagy, nem törekedhetnél-e az általános úttörői szolgálatra? És ha eddig nem tetted még, miért ne vehetnéd fontolóra ezután az ilyen lehetőséget? Biztosan nagy áldásokkal járna az a törekvésed, hogy még szorosabb kapcsolatot ápolj Jehova Istennel és Jézus Krisztussal (Zsoltárok 25:14).

Tehetnél-e komoly erőfeszítéseket arra, hogy úttörő lehess?

13. a) Milyen két lényeges dolog szükséges ahhoz, hogy úttörő lehess? b) Az életed mely területein kell változtatásokat végezned, ha úttörő kívánsz lenni?

¹³ Ha módodban áll úttörő munkát végezni, és mégsem vagy úttörő, nem tudnál-e „küzdeni” azért, hogy elvégezd a szükséges módosításokat az életedben és úttörő lehess? Két dolog lényeges ehhez. Először, vágyat kell érezned iránta. Másodszor, meg kell teremtened hozzá a megfelelő körülményeket. Ha nem érzed magadban ezt a vágyat, imádkozz érte. Beszélgess el úttörőkkel. Növeld mint gyülekezet-hírnök a jelenlegi tevékenységedet. Amikor csak lehet, végezz kisegítő úttörői munkát. Ha a jelenlegi körülményeid ezt nem teszik lehetővé, vizsgáld meg, nem tehetnéd-e meg a szükséges módosításokat az életedben. A dolgozó feleségnek talán nem kellene dolgoznia. Aki már túlhaladta a nyugdíj korhatárt, annak talán nem kellene továbbra is megmaradni az állásában. A magasabb életszínvonal, a költséges nyaralás, a legújabb gyártmányú gépkocsi, és egyéb, ehhez hasonlók nem létfontosságú dolgok az élet szempontjából (Lukács 12:15; 1János 2:15–17).

14. a) Miért nem elégedett meg egy bizonyos házaspár azzal, hogy gyülekezeti hírnökök maradjanak? b) Milyen célt tűztek ki a gyermekeik elé?

¹⁴ Egy háromgyermekes családapa — akinek a gyermekei közül kettő még tíz éven aluli — hat évvel ezelőtt elkezdte az úttörő szolgálatot. Vajon miért? „Szerettem volna többet tenni” — magyarázza. „Ha általános úttörő lehetnék és mégsem vagyok az, akkor nem teljesítem az önátadásomat.” A felesége szintén általános úttörő lett. Vajon miért? „Négy éven át rendszeresen voltam kisegítő úttörő, és végül rájöttem, hogy ez egészen könnyű lett számomra” — nyilatkozik a feleség. „Még teljesebb mértékben részt akartam venni ebben a soha meg nem ismétlődő munkában és jó példát akartam mutatni a fiainknak.” Mind a férj, mind a feleség az egyetemi tanulmányai után ismerte meg az igazságot. „A szüleink azt kívánták, hogy négy évig az egyetemre járjunk” — jelenti ki az apa. De vajon ők milyen célt tűznek ki most a saját fiaik számára? „Tudatom a fiaimmal, hogy szeretném, ha úttörők lennének és legalább négy évet a Béthelben töltenének el.”

15. a) Milyen okból fejtettek ki rendkívüli erőfeszítést egyesek azért, hogy általános úttörők lehessenek? b) Milyen okból kívánnál te is teljes idejű szolgálatot végezni?

¹⁵ Az alábbiakban közöljük, hogy néhányan milyen okot jelöltek meg, amiért általános úttörők lettek:

„Szellemi tekintetben egy helyben topogtam, ami nagyon zavart engem.” (Robert H.)

„Mint általános hírnök, sohasem voltam megelégedett magammal.”(Rhea H.)

„Az úttörő szolgálat irányt szab és célt ad az életemnek.” (Hans K.)

„Teljesen Jehovát akartam szolgálni, és számomra az úttörő szolgálat volt az a mód, amellyel ezt megtehettem.” (Charanjit K.)

„Nagyon sajnálnám, ha energiámat, életerőmet, és fiatalságomat nem arra használnám, hogy részt vegyek ebben a nagy munkában.” (Gregory T.)

„Jehova csak az erőfeszítést áldja meg. Valamit adnom kellett neki, amit megáldhat.” (Graceann T.)

„Az úttörrő munka segít abban, hogy kifejezzem, mit érzek Jehova iránt.” (Marco P.)

„A teljes idejű világi munkában nem találtam meg azt a boldogságot, amit az úttörők között megfigyeltem.” (Nancy P.)

Vajon milyen okokat tudnál még hozzáadni ehhez a felsoroláshoz?

Mindent megteszel-e, amire képes vagy?

16. Vajon csak az úttörők igyekezhetnek erőteljesen valamit megvalósítani? Magyarázd meg!

¹⁶ Jehova Tanúi közül sokan becsületesen és imádságos szellemben megvizsgálták személyes helyzetüket és úgy látták, hogy a jelenlegi körülményeik között megtesznek mindent, ami tőlük telik. Talán te is ezek közé tartozol. Ha így van, légy bátor! Jehova és Fia gondoskodnak majd rólad és igazán nagyra értékelik teljes szívű szolgálatodat. (Vö. Lukács 21:1–4.) Például, bizonyos országokban, kedvezőtlen politikai vagy gazdasági körülmények miatt, a testvéreink kénytelenek kilenc órát dolgozni naponta és öt vagy hat napon át minden héten, hogy megszerezzék a legszükségesebb létfenntartási dolgokat. Egyik országban, ahol Jehova Tanúi szigorú tilalom alatt állnak a kormányzat részéről, az úttörők — és ezekben az országokban egyre több az úttörő — általában a nyugdíjasok, az éjszakai műszakban dolgozó fiatalok, és a (gyermekes) családanyák közül kerülnek ki, akiket az állam nem kötelez világi munkára.

17. Hogyan mutatja meg Epafroditus példája, hogy Jehova nem csupán a szolgálatában végzett munka mennyisége szerint méri le az igyekezetünk fokát?

¹⁷ Talán azt mondod: ’Bárcsak jobb testi erőben lennék! Bárcsak újra fiatal lehetnék!’ Ne keseredj el! Erőfeszítéseinket nem mereven aszerint mérik, hogy milyen mennyiségű munkát végzünk Isten szent szolgálatában. Emlékszel Epafroditusra? Amikor beteg volt, az „Úr munkájában” kifejtett erőteljes tevékenysége mennyiségét nem lehetett összehasonlítani azzal, amit akkor végzett, amikor egészséges volt. Pál mégis megdicsérte az erőfeszítéseiért. Ahogyan Pál rámutatott, nekünk ’meg kell becsülnünk az ilyen férfiakat és nőket’ (Filippi 2:25–30).

18. a) Hogyan segíthetik elő a nehezebb körülmények között élő egyének is a teljes idejű szolgálatot a gyülekezetben? b) Mit tehetsz te az úttörőszellem előmozdítására a gyülekezetben?

¹⁸ Mégis van valami, amit megtehetsz azért, hogy fellendüljön a teljes idejű szolgálat a gyülekezetben. S vajon mi az? Nos, erőteljesen azon igyekezz, hogy kimutasd az úttörőszellemet. Például, ha családi kötelezettségeid miatt jelen pillanatban nem lehetsz úttörő, nem tudnád-e szabaddá tenni a család egyik tagját — a feleségedet, a gyermekeidet, a fivéredet, vagy a növéredet —, hogy úttörő lehessen? Akik rossz egészségi állapotban vagy egyéb hátrányos helyzetben vannak, igazi érdeklődést tanúsíthatnak azok iránt, akik képesek úttörő szolgálatot végezni, és amikor a körülmények lehetővé teszik, részt vehetnek velük a szántóföldi szolgálatban. (Vö. 1Korinthus 12:19–26.) Ily módon a gyülekezet minden tagja erőt fejthet ki a teljes idejű szolgálat érdekében. Az eredmény pedig igen buzdító lehet mindannyiuk számára!

19. Mi legyen hát az elhatározásunk?

¹⁹ Mit jelent a te esetedben az erőteljes igyekezet? Talán azt, hogy az alámerítkezésre törekszel? Vagy azt, hogy leküzdj valamilyen rossz szokást? Szorosabbra fűzd valamilyen módon a Jehovával való kapcsolatodat? Vagy esetleg a kisegítő úttörő szolgálatot jelenti? Netalán az általános úttörő szolgálatot? A Béthel-szolgálatot? Bármit követeljen is tőled a szellemi előmeneteled érdekében, megéri, hogy most komoly erőfeszítést tegyél. Ezért hát mindannyian folytassuk a küzdelmet, hogy átjussunk az örök élethez vezető szűk ajtón!

[Lábjegyzet]

Néhány dolog, amit érdemes megvizsgálni

◻ Mit akart Jézus mondani, amikor ezt tanácsolta: „Erőteljesen igyekezzetek”?

◻ Mikor és hogyan vonatkoznak rád Jézus szavai?

◻ Miért nem képesek „sokan” átjutni a szűk ajtón?

◻ Hogyan igyekezhetnek erőteljesen azok is, akik nehéz körülmények között vannak?

◻ Mennyi ideig kell küzdenünk azért, hogy átjussunk a szűk ajtón?