AZ Egyesült Államok egyik gyülekezetében a vének szerettek volna segíteni azoknak, akiknek megszakadt a kapcsolatuk a nyájjal, ezért átgondolták, hogy mit tehetnének ezekért az elveszett juhokért. Megállapították, hogy azok közül, akik már évtizedekkel korábban felhagytak Jehova szolgálatával, körülbelül harmincan még mindig a gyülekezetük területén élnek, és a legtöbben már idősek.
Alfredo, az egyik vén kapott egy listát arról, hogy kik a tétlenek, és elkezdte látogatni őket. Ezt mondja: „Minden péntek délelőtt bekopogok egy tétlenhez.” Amikor a tétlen testvérek ajtót nyitnak, Alfredo megpróbál fesztelenül beszélgetni velük, és éreztetni, hogy szívből törődik velük. El szokta mondani nekik, hogy a gyülekezet nem feledkezett meg arról, mennyi mindent tettek Jehova Királyságáért. „Amikor elmondtam egy idős tétlen testvérnek, hogy hány órát töltött a szolgálatban, és mennyi folyóiratot terjesztett el abban a hónapban, amikor utoljára adott le szántóföldi jelentést 1976-ban, a szeme könnybe lábadt” – meséli Alfredo. A Lukács evangélium 15. fejezetének 4–7. és 10. versét is elolvassa azokkal, akiket meglátogat, majd megkérdezi tőlük: „Mi történik, amikor egy elveszett juh visszatér a gyülekezetbe? Gondolj csak bele: Jehova, Jézus és az angyalok mind nagyon örülnek!”
Az elmúlt két évben Alfredo sokat segített a tétleneknek. Milyen eredménnyel jártak a türelmes erőfeszítései? Abban az örömben volt része, hogy a segítségének köszönhetően ketten újra elkezdtek járni a gyülekezetbe. Ők már rendszeresen részt vesznek a vasárnapi összejöveteleken. Mosollyal az arcán Alfredo ezt mondja: „Amikor beléptek a Királyság-terembe, akkor az én szemem lábadt könnybe.” Majd hozzáteszi: „Noha a két tétlen testvér már részt vesz az összejöveteleken, még mindig felkeresem őket péntekenként, mivel elmondták, hogy nagyon várják ezeket a látogatásokat, és én is nagyon várom.”