Fiatalok kérdezik:

Hogyan tudom egyenesbe hozni életemet?

„EGYSZERŰEN képtelen lennék bemenni” — mondta John. Ott állt kint Jehova Tanúi egyik Királyság-terme előtt. Tizenévesként elhagyta a keresztényiséget, és egy olyan életet hajszolt, amely bűnözésből, kábítószerezésből és szexuális erkölcstelenségből állt. Éveken át élt így, de még akkor sem tudta elfelejteni a Bibliát, ezért elment egy Királyság-teremhez — azonban nem mert bemenni. „Nem érted — mondta valakinek, aki buzdította, hogy menjen be. — Egyszerűen, túl sokat követtem el. Úgy érzem, egyáltalán nincs mód arra, hogy Jehova valaha is megbocsásson nekem azért, amit tettem.”

Számtalan fiatal lázad fel szülei szabályai, vallása és erkölcse ellen. Ez különösen akkor sokkoló és tragikus, amikor istenfélő szülők által felnevelt fiatalok teszik ezt. Bár nincsenek kevesen azok, akik ezt az utat választják, idővel egyesek gyötrő ürességet kezdenek érezni, amelyet még egy kicsapongó életstílussal sem lehet leplezni (Példabeszédek 14:13). Egyes fiatalok, akik fájdalmas tapasztalatokon mentek át ebben a gonosz világban, egyenesbe akarják hozni életüket, és visszatérnek a bibliai igazságokhoz, melyeket gyermekként tanultak. De vajon tényleg megtehetik ezt?

Egy lázadó fiú elhagyja otthonát

Jézus példázata a tékozló, vagy pazarló életmódot élő fiúról a Lukács 15:11–32-ben igazi megértést nyújt ebben a dologban. A beszámoló ezt mondja: „Egy embernek vala két fia; és monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont. Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék.”

Bizonyos, hogy ez a fiatal nem azért lázadt fel, mert édesapja nyers, erőszakos vagy túlzottan szigorú volt! A Mózesi Törvény szerint egy fiú tekintélyes résszel bírt édesapja vagyonából, bár rendes körülmények között csak az édesapja halála után (5Mózes 21:15–17). Milyen szívtelenség volt részéről előre követelni részét! Az apa mégis szeretetteljesen beleegyezett. (Vö. 1Mózes 25:5, 6.) Világos ezek után, hogy a fiatalember — nem pedig édesapja — hozzáállása volt hibás. Alfred Edersheim tudós ezt úgy fejezte ki, hogy a fiú valószínűleg nem szerette „az otthon fennálló rendet és fegyelmezést”, és önző módon „szabadságra és élvezetekre vágyott”.

E sorozat előző cikke is elismerte, hogy nem minden szülő kedves és ésszerű.a Amikor azonban egy szülő nyers és ésszerűtlen, akkor a lázadás aligha nevezhető válasznak; a lázadás végső soron önpusztító. Figyeld meg újból Jézus példázatát. Miután messze utazott otthonról, a fiatalember „eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt. Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.” Még ez sem térítette észre. Még mindig önelégült volt, és „elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni. És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.”

Herbert Lockyer bibliatudós ezt mondja: „Azoknak a zsidóknak, akik hallgatták Jézust, össze kellett borzadniuk e szavak hallatán: »disznókat etetni«, egy zsidó számára ugyanis nincs ennél lealacsonyítóbb helyzet.” Ehhez hasonlóan napjainkban azok, akik otthagyják a bibliai igazságokat, gyakran találják magukat nehéz, sőt megalázó körülmények között. Egy keresztény lány, aki megszökött otthonról, bevallotta: „Minden pénzem kábítószerre ment el, és semmi másra nem volt pénzem. Ezért áruházi tolvaj lettem, és amit csak lehetett, elloptam, hogy fenntartsam szokásaimat.”

„Magába szállt”

Hogyan reagált azonban a tékozló fiú rettenetes körülményeire? Jézus azt mondta, hogy a fiú végül „magába szállt”, vagyis észhez tért. Más szóval „kívül volt önmagán” egy őrült fantáziavilágban, nem látta, mennyire kétségbeejtő valójában a helyzete. (Vö. 2Timótheus 2:24–26.)

Egyes lázadó fiatalok napjainkban hasonlóan rádöbbennek a valóságra. Tényleg kijózanító tapasztalat lehet a vad életmód kegyetlen gyümölcseit learatni — börtön, súlyos sérülés, szexuális úton terjedő betegség. A Példabeszédek 1:32 szavai érzékenyen érintik az embert: „az együgyűeknek pártossága megöli őket.”

Figyeld meg a fiatal Elizabethet, aki elhagyta szüleit, és kábítószerezésbe keveredett. „Megfeledkeztem Jehováról” — mondja. Amikor azonban New Yorkba látogatott, elhaladt Jehova Tanúi világközpontja mellett. Milyen hatással volt ez rá? „Fájdalom nyilallt elmémbe és szívembe — emlékszik vissza. — Mit tettem? Hogyan hagytam, hogy életem ilyen katasztrófába sodródjon?”

Amikor a tékozló fiú végül szembenézett az igazsággal, bátor döntésre szánta el magát — hazamegy és egyenesbe hozza életét! De hogyan reagált az édesapja, miután fia megsértette és elárulta? A beszámoló így folytatódik: „Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.” Igen, mielőtt a fiú elmondhatta volna gondosan begyakorolt beismerését, édesapja átvette a kezdeményezést a szeretet és a megbocsátás kimutatásában!

A dolgok tisztázása Istennel

Ennek ellenére a tékozló fiú ezt mondta édesapjának: „vétkeztem az ég ellen és te ellened.” Mi ebből a tanulság? Azok a fiatalok, akik letértek Isten útjairól, képtelenek egyenesbe hozni életüket, míg nem ’tisztázzák a dolgokat’ magával Istennel! (Ésaiás 1:18, NW). Hálásak lehetünk Jehovának, hogy ilyen megbékélést tesz lehetővé. Az édesapa Jézus példázatában valójában Jehova Istent jelképezi. Isten pedig ugyanezt a megbocsátó magatartást mutatja ki, mikor ezt mondja a bűnbánó bűnösöknek: „Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok” (Malakiás 3:7, Katolikus fordítás; vö. Zsoltárok 103:13, 14). De a bibliai időkben élt vétkező zsidókhoz hasonlóan ezeknek az egyéneknek el kell határozniuk magukat: „Vizsgáljuk meg útjainkat, fontoljuk meg őket, és térjünk vissza az Úrhoz!” (Jeremiás siralmai 3:40, K. f.).

Ez azt jelenti, hogy valaki kritikus szemmel nézi bűnös viselkedését. Amikor egy vétkező fiatal ezt teszi, indíttatást kellene éreznie, hogy megvallja bűneit Jehova Isten előtt. A zsoltáríró ezt mondta: „Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt . . . Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem . . . és te elvetted rólam bűneimnek terhét” (Zsoltárok 32:3–5).

Mi van akkor, ha egy fiatal nagyon súlyos helytelenségbe keveredik — talán abortusz, szabad szerelem, kábítószerezés vagy bűnözés tettébe? Érthető, ha ilyen személyek értéktelennek érzik magukat a megbocsátásra. A bevezetőben említett John így érzett. Ezért állt mozdulatlanul a Királyság-terem előtt, amíg egy kedves gyülekezeti vén emlékeztette arra, hogy Manassé, az ősi Izrael királya szintén komoly bűnök elkövetése miatt volt bűnös — beleértve ebbe a gyilkosságot is! Jehova mégis megbocsátott neki (2Krónika 33:1–13). „Ez a vén mentette meg az életemet” — mondja John. Annak tudatában, hogy lehetséges a megbocsátás, John bátorságot nyert, hogy belépjen a Királyság-terembe és segítséget kérjen.b

A fiatalok többségének, akik ilyen nehéz helyzetben vannak, hasonlóképpen segítségre van szükségük abban, hogy tisztázzák a dolgokat Istennel, a helyi gyülekezet vénei pedig sok hasznos dolgot tehetnek ebben a vonatkozásban. Együtt érzően és megértéssel hallgathatják, amint a fiatal nyíltan ’megvallja bűneit’. Fegyelmezést és gyakorlatias segítséget is képesek nyújtani. Például megszervezhetik, hogy a fiatalt Isten Szava ’kezdő elemeire tanítsa valaki’ egy házi bibliatanulmányozás keretében. És ha a vétkező személynek nehézségei vannak az imával, egy vén imádkozhat érdekében. „A hitből való imádság megtartja a beteget” — biztosít bennünket a Biblia (Jakab 5:14–16; Zsidók 5:12).

Egyenes ösvényt készítsetek lábaitoknak

A dolgok tisztázása Istennel természetesen csak a kezdet. Ahogy a tékozló fiú bocsánatot kért édesapjától, úgy a vétkező fiataloknak is meg kellene próbálniuk elégtételt adni szüleiknek. Az őszinte bocsánatkérés nagyban hozzájárulhat az általuk elszenvedett fájdalmak bizonyos mértékű csökkentéséhez és támogatásuk biztosításához. Egy otthonról elszökött fiatal, aki egy házasságon kívül született gyermekkel tért haza, így emlékszik vissza: „Anyu és apu óriási szeretettel vettek körül.”

Egy olyan fiatalnak, aki meg akarja örvendeztetni Istent, ’egyenes ösvényt kell készítenie lábainak’ (Zsidók 12:13, Czeglédy fordítás). Ez talán azt jelenti, hogy megváltoztatja életmódját, szokásait és társaságát (Zsoltárok 25:9; Példabeszédek 9:6). Rendszeresen személyes tanulmányozást folytatni szintén fontos. Egy korábban lázadó lány ezt mondja: „Naponta olvasom a Bibliát és elolvasok Jehova Tanúi által kiadott minden, Biblián alapuló kiadványt. Köszönöm Istennek, hogy adott még egy lehetőséget.”

John jól összegzi a dolgokat, amikor ezt mondja: „Visszatekintek arra az időre, amit elpazaroltam. Arra gondolok, milyenek lehettek volna a dolgok, de nincs mód arra, hogy visszacsináljam azt, ami már megtörtént.” Örvendetes, hogy egy irgalmas Istent imádunk, aki jó szívvel ösztönzi visszatérésre azokat, akik elhagyták őt. Miért ne fogadnád el meghívását?

[Lábjegyzetek]

[Kép a 20. oldalon]

Érett keresztények segíthetnek neked egyenesbe hozni életedet