GYŰRŰ, KARIKA

Kör alakú tárgy. A hébereknél, az egyiptomiaknál, az asszíroknál, a babilóniaiaknál, a görögöknél, a rómaiaknál és más ókori népeknél elterjedt volt, hogy férfiak és nők egyaránt különféle, karika formájú díszeket és ékszereket hordtak. Ezeket az orrukban, a fülükben vagy az ujjaikon hordták. (Lásd: FÜLBEVALÓ; ORRKARIKA.) Készülhettek aranyból, ezüstből, rézből, bronzból, üvegből, vasból vagy elefántcsontból, néhány pedig kövekkel volt kirakva. Az egyiptomiak különösen kedvelték a szkarabeuszt (ganéjtúró bogár) ábrázoló gyűrűket, mivel a szemükben ez a bogár az örökkévalóságot szimbolizálta. Az egyiptomi fáraónak, Tutanhamonnak a sírjában talált számtalan ékszer között volt egy olyan gyűrű is, melynek három karikáján három szkarabeusz volt, egy kék üvegből, kettő pedig aranyból. A rómaiak gyűrűire általában mitológiai képek voltak vésve, vagy éppen az őseiket vagy a barátaikat ábrázolták rajtuk.

Jézusnak a tékozló fiúról szóló szemléltetésében a megbocsátó apa elrendeli, hogy húzzanak gyűrűt a hazatért tékozló fiú kezére (Lk 15:22). Ez az apa jóindulatának és szeretetének volt a jele, valamint kifejezte, hogy a visszatért fiú tiszteletet és rangot kapott. Jakab, Jézus féltestvére azt tanácsolta a keresztényeknek, hogy ne kivételezzenek azokkal a személyekkel, akiknek pompás az öltözékük, és aranygyűrűk vannak az ujjaikon (ezek a gazdagságra és a társadalmi rangra utaltak) (Jk 2:1–9). Péter apostol pedig – bár nem ítélte el az ilyesféle díszek viselését – rámutatott, hogy sokkal fontosabb, hogy valaki szellemi értelemben ékesítse magát (1Pt 3:1–5).

Pecsétgyűrűk: A „gyűrű”-re vagy „pecsétgyűrű”-re használt héber szavak olyan gyökszavakból származnak, melyeknek a jelentése ’belesüllyed’ (Jr 38:6), illetve ’lepecsétel’ (1Ki 21:8). Ezek a jelentések talán összefüggnek néhány ókori gyűrű elsődleges használatával: agyagra vagy viaszra lenyomatot készítettek, mintegy ’belesüllyesztve’ vagy belenyomva abba a gyűrűt. Az ilyen típusú gyűrűk aranyból, ezüstből vagy bronzból készültek. Néhányukban volt egy kő, melybe a tulajdonosának a neve vagy jelképe volt belevésve. Voltak olyan gyűrűk, melyeken rögzítve volt a pecsét, de voltak olyanok is, melyeken forgatható volt. A gyűrűket egy díszes zsinórral a nyakba is akaszthatták (1Mó 38:18, 25).

Egy uralkodó vagy egy hivatali személy pecsétgyűrűje a hatalmának a jelképe volt (1Mó 41:41, 42). A hivatalos iratokat vagy tárgyakat lepecsételték, hogy ne lehessen hamisítani őket, illetve változtatni rajtuk. Napjainkban is hasonló szerepük van a hivatalos pecséteknek és az aláírásoknak (Esz 3:10–13; 8:2, 8–12; Dá 6:16, 17).

Jelképes értelem: Ha az ókorban egy tárgyat vagy egy személyt pecsétgyűrűhöz hasonlítottak, talán azt fejezték ki vele, hogy értékes vagy nagyra tartott. Jeremiás próféciája rámutatott, hogy Kóniás (Joákin), Júda királya akkor sem lenne megkímélve a csapástól, ’ha ő pecsétgyűrű volna Jehova jobb kezén’. Joákint nagyon rövid ideig tartó uralkodás után megfosztották a trónjától (Jr 22:24; 2Ki 24:8–15). A hűséges Zorobábelnek pedig tiszteletteljesen ezt mondta Jehova: „foglak téged. . ., és pecsétgyűrűvé teszlek, mert téged választottalak ki” (Ag 2:23). Zorobábel Jehovát szolgálta, és egy hivatalos állást töltött be a jeruzsálemi templom újjáépítésekor. Jehova értékesnek tartotta őt; olyan volt, mint egy pecsétgyűrű Isten kezén. Zorobábel félelem nélkül megtette azt, amire Jehova bátorította Aggeus és Zakariás próféta által, és nekilátott a templom építésének, noha azt megtiltotta a félretájékoztatott perzsa király (Ezs 4:24–5:2). Jehova továbbra is felhasználta Zorobábelt arra, hogy megvalósítsa a kinyilatkoztatott szándékát, és nem volt olyan emberi uralkodó, aki el tudta volna távolítani Zorobábelt a megtisztelő szolgálatából.