„Ti a barátaim vagytok”

„Ti a barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek” (JÁN 15:14)

1–2. a) Miben különböztek egymástól Jézus barátai? b) Miért létfontosságú, hogy Jézus barátai legyünk?

A FÉRFIAK, akik együtt voltak Jézussal a felső szobában, nagyon különbözőek voltak. A két testvér, Péter és András halász volt. Máté korábban olyan mesterséget űzött, melyet a zsidók megvetettek: adószedő volt. Némelyikük, például Jakab és János, valószínűleg már gyermekkora óta ismerte Jézust, de voltak köztük olyanok is, akik talán csak néhány éve ismerték, például Nátánael (Ján 1:43–50). Ám mindannyian, akik jelen voltak azon a jelentőségteljes éjszakán a pászka ünnepén Jeruzsálemben, meg voltak győződve róla, hogy Jézus a megígért Messiás, az élő Isten Fia (Ján 6:68, 69). Kétségkívül nagyon meghatotta őket, amikor Jézus ezt mondta nekik: „barátoknak neveztelek titeket, mert mindazt, amit az Atyámtól hallottam, tudtul adtam nektek” (Ján 15:15).

² Amit Jézus a hűséges apostolainak mondott, az az összes ma élő felkent kereszténynek is szól, és tágabb értelemben a felkentek társainak, a ’más juhoknak’ is (Ján 10:16). Függetlenül attól, hogy milyen a hátterünk, Jézus barátai lehetünk. Ez nagyon nagy kiváltság. A vele való barátságunk létfontosságú, hiszen ha Jézus barátai vagyunk, akkor egyben Jehova barátai is vagyunk. Valójában csak úgy közeledhetünk Jehovához, ha először Krisztushoz közeledünk. (Olvassátok fel: János 14:6, 21.) De mit kell tennünk azért, hogy Jézus barátai legyünk, és hogy azok is maradjunk? Mielőtt megvizsgálnánk ezt a fontos kérdést, nézzük meg, hogy mi tette Jézust jó baráttá, és hogy mit tanulhatunk abból, ahogyan a tanítványai viszonozták a barátságát.

Mi tette Jézust jó baráttá?

 3. Miről volt ismert Jézus?

³ „A gazdagnak . . . sok a barátja” – írta a bölcs Salamon király (Péld 14:20). Ezzel rátapintott a tökéletlen emberek egyik jellemvonására: amikor barátságot kötnek valakivel, hajlamosak azt nézni, hogy mit kaphatnak, és nem azt, hogy mit adhatnak. Jézusra ez egyáltalán nem volt jellemző. Őt nem befolyásolta az emberek anyagi vagy társadalmi helyzete. Igaz, szeretetet érzett egy gazdag ifjú elöljáró iránt, és felkínálta neki, hogy legyen a követője, de azt mondta neki, hogy adja el, amije van, és adja oda a szegényeknek (Márk 10:17–22; Luk 18:18, 23). Jézus nem arról volt ismert, hogy a gazdag és tekintélyes emberek társaságát keresi, hanem arról, hogy az alacsony sorúakkal és a megvetettekkel barátkozik (Máté 11:19).

 4. Mi mutatja, hogy Jézus barátainak voltak hiányosságaik?

⁴ Természetesen Jézus barátainak voltak hiányosságaik. Péter olykor nem szellemi emberként gondolkodott (Máté 16:21–23). Jakabot és Jánost a nagyravágyás vezérelte, amikor azt kérték Jézustól, hogy adjon nekik előkelő helyet a Királyságban, és ezzel a tettükkel feldühítették a többi apostolt. Az apostolok között pedig folyton vita tárgya volt, hogy ki a nagyobb. Ám Jézus türelmesen megpróbálta kiigazítani a barátai gondolkodását, nem lett dühös rájuk (Máté 20:20–28).

5–6. a) Miért maradt Jézus a 11 apostol barátja? b) Miért szakította meg Jézus a barátságát Júdással?

⁵ Jézus nem azért maradt a barátjuk ezeknek az embereknek, mert túlságosan elnéző volt, vagy mert nem vette észre a hiányosságaikat, hanem azért, mert a jó tulajdonságaikra összpontosított, és arra, hogy jó az indítékuk. Például, amikor Jézus a legnehezebb óráit élte át, Péter, Jakab és János elaludtak, ahelyett, hogy támogatták volna őt. Érthető, hogy Jézus csalódott volt. Azonban látta, hogy jó az indítékuk, és ezt mondta nekik: „A szellem persze buzgó, de a test gyenge” (Máté 26:41).

⁶ Ezzel ellentétben Jézus megszakította a barátságát Iskariót Júdással. Júdás úgy tett, mintha Jézus barátja lenne, ám Jézus felismerte, hogy Júdás, aki egykor közeli társa volt, engedte, hogy gonosszá váljon a szíve. Azzal, hogy Júdás a világ barátja lett, Isten ellenségévé tette magát (Jak 4:4). Jézus ezért elküldte őt, és csak utána mondta el a 11 hűséges apostolnak, hogy a barátainak tekinti őket (Ján 13:21–35).

7–8. Mivel fejezte ki Jézus, hogy szereti a barátait?

⁷ Jézus nem arra összpontosított, hogy milyen hiányosságai vannak a hűséges barátainak, és mindig azt tette, ami a legjobb nekik. Például imádkozott az Atyjához azért, hogy óvja meg őket a próbáik során. (Olvassátok fel: János 17:11.) Figyelembe vette a fizikai korlátaikat (Márk 6:30–32). Nemcsak az volt fontos neki, hogy elmondja a saját gondolatait, hanem az is, hogy odafigyeljen a tanítványai gondolataira és érzéseire (Máté 16:13–16; 17:24–26).

⁸ Jézus az életével és a halálával is a barátait szolgálta. Igaz, tisztában volt vele, hogy Atyja igazságosságra vonatkozó irányadó mértéke alapján a halála jogilag szükséges, de a szeretet indította arra, hogy feláldozza az életét (Máté 26:27, 28; Héb 9:22, 28). Ezt mondta: „Senkiben sincs nagyobb szeretet annál, mint ha valaki a lelkét adja a barátaiért” (Ján 15:13).

Hogyan viszonozták a tanítványok Jézus barátságát?

9–10. Hogyan fogadták az emberek Jézus nagylelkűségét?

⁹ Jézus nagylelkűen adott az idejéből, megosztotta másokkal, amije volt, és kimutatta a szeretetét mások iránt. Ezért az emberek vonzódtak hozzá, és boldogan viszonozták a nagylelkűségét (Luk 8:1–3). Jézus tapasztalatból mondhatta a következőket: „Legyetek adakozók, és nektek is adni fognak. Jó mértéket, megnyomottat, összerázottat és csordultig teltet öntenek majd öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek viszonzásul” (Luk 6:38).

¹⁰ Természetesen voltak olyanok, akik pusztán érdekből keresték Jézus társaságát. Egy alkalommal ezek a hamis barátok félreértették, amit Jézus mondott nekik, és ezért elhagyták őt. Ahelyett, hogy bíztak volna benne, elhamarkodottan rossz következtetést vontak le. Velük ellentétben az apostolok hűséges barátok voltak. Sokszor próba alá került a Krisztussal ápolt barátságuk, de jóban-rosszban kitartottak mellette, és minden tőlük telhetőt megtettek, hogy támogassák őt. (Olvassátok fel: János 6:26, 56, 60, 66–68.) Jézus emberi életének utolsó éjszakáján elmondta nekik, hogy mennyire szereti őket: „ti vagytok azok, akik kitartottatok mellettem próbáimban” (Luk 22:28).

11–12. Hogyan biztosította Jézus a tanítványokat arról, hogy a barátainak tekinti őket, és ők hogyan reagáltak erre?

¹¹ Nem sokkal azután, hogy Jézus megdicsérte a tanítványait a hűségükért, azok elhagyták őt. Egy rövid ideig engedték, hogy az emberektől való félelem úrrá legyen a Krisztus iránti szeretetükön. Jézus ismét megbocsátott nekik. A feltámadása után megjelent nekik, és biztosította őket arról, hogy a barátainak tekinti őket. Sőt, egy szent feladattal bízta meg őket, azzal, hogy tegyenek tanítvánnyá „minden nemzetből való embereket”, és legyenek a tanúi „a föld legtávolabbi részéig” (Máté 28:19; Csel 1:8). Vajon mit tettek a tanítványok?

¹² A tanítványok szívvel-lélekkel hirdették a Királyság-üzenetet. Jehova szent szellemének a támogatásával csakhamar betöltötték Jeruzsálemet a tanításukkal (Csel 5:27–29). Még halálos fenyegetéssel sem tudták eltántorítani őket attól, hogy engedelmeskedjenek Jézus tanítványképzésre vonatkozó parancsának. Csupán néhány évtizeddel azután, hogy Jézus parancsot adott nekik, Pál apostol azt írhatta, hogy ’az ég alatt levő egész teremtés’ hallott a jó hírről (Kol 1:23). Ezek a tanítványok minden kétséget kizáróan bebizonyították, hogy nagyra becsülik a Jézussal ápolt barátságukat.

13. Milyen hatással voltak Jézus tanításai a tanítványok életére?

¹³ Ezenkívül, akik tanítvánnyá váltak, engedték, hogy Jézus tanításai hatással legyenek az életükre. Sokuknak ez azt jelentette, hogy gyökeresen meg kellett változtatniuk a viselkedésüket és a személyiségüket. Voltak olyan tanítványok, akik egykor homoszexuálisok, házasságtörők, részegesek vagy tolvajok voltak (1Kor 6:9–11). Némelyiküknek változtatnia kellett azon, ahogyan a más rasszhoz tartozó emberekről gondolkodott (Csel 10:25–28). De engedelmeskedtek Jézusnak. Levetették a régi egyéniséget, és felöltötték az újat (Ef 4:20–24). Megismerték ’Krisztus gondolkodását’, vagyis megértették és utánozták azt, ahogyan gondolkodott és cselekedett (1Kor 2:16).

Hogyan lehetünk Krisztus barátai?

14. Mit tesz Jézus az ígéretéhez híven „a világrendszer befejezésének” idején?

¹⁴ Az első századi keresztények közül sokan személyesen ismerték Jézust, vagy látták a feltámadása után. Nekünk nem adatott meg ez a kiváltság. De akkor hogyan lehetünk a barátai? Ennek egyik módja az, ha engedelmeskedünk annak az útmutatásnak, melyet a hű és értelmes rabszolga osztálytól, vagyis Jézus még földön élő, szellemmel felkent testvéreitől kapunk. Jézus megígérte, hogy „a világrendszer befejezésének” idején „mindene fölé kinevezi” ezt a rabszolgát (Máté 24:3, 45–47). Azok többsége, akik napjainkban keresik Krisztus barátságát, nem tartoznak a rabszolga osztályhoz. Milyen hatással van a Krisztussal ápolt barátságukra az, ahogyan a hű rabszolga osztálytól jövő útmutatásra reagálnak?

15. Mi határozza meg, hogy valaki juhnak vagy kecskének fog-e bizonyulni?

¹⁵ (Olvassátok fel: Máté 25:31–40.) Jézus a hű rabszolga osztály tagjait a testvéreinek nevezte. A juhok és kecskék szétválasztásáról szóló szemléltetésben egyértelműen kijelentette, hogy bármit teszünk is a testvéreivel, azt úgy tekinti, mintha vele tennénk. Valójában azt mondta, hogy az fogja meghatározni, hogy valaki juhnak vagy kecskének bizonyul-e, hogy hogyan bánik a ’testvérei legkisebbjeinek’ bármelyikével. Tehát azok, akiknek földi reménységük van, elsősorban úgy fejezhetik ki, hogy szeretnének Krisztus barátai lenni, hogy támogatják a hű rabszolga osztályt.

16–17. Hogyan mutathatjuk ki, hogy a barátai vagyunk Krisztus testvéreinek?

¹⁶ Hogyan mutathatod ki, hogy a barátja vagy Krisztus testvéreinek, ha az a reménységed, hogy a földön élsz majd Isten Királyságának uralma alatt? Nézzük meg ennek három módját. Először is úgy, ha teljes szívvel részt veszel a prédikálómunkában. Krisztus azt a parancsot adta a testvéreinek, hogy az egész földön prédikálják a jó hírt (Máté 24:14). Ám Krisztus testvéreinek földön élő maradéka nagyon nehezen tudná elvégezni ezt a feladatot a más juhok támogatása nélkül. Igen, minden egyes alkalommal, amikor a más juhok közé tartozók részt vesznek a prédikálómunkában, Krisztus testvéreinek segítenek abban, hogy elvégezzék szent feladatukat. Csakúgy, mint Krisztus, a hű és értelmes rabszolga osztály is nagyon hálás ezért a baráti tettért.

¹⁷ Másodszor, a más juhok úgy segíthetnek Krisztus testvéreinek, hogy anyagilag támogatják a prédikálómunkát. Jézus arra buzdította a követőit, hogy szerezzenek barátokat „az igazságtalan gazdagság” által (Luk 16:9). Ez nem jelenti azt, hogy pénzért elnyerhetjük Jézus vagy Jehova barátságát. Inkább arra utal, hogy ha az anyagi javainkat a Királyság-érdekek előmozdítására használjuk, akkor nemcsak szavakkal bizonyítjuk a barátságunkat és szeretetünket, hanem „tettel és igazsággal” is (1Ján 3:16–18). Ilyen anyagi támogatást nyújtunk, amikor részt veszünk a prédikálómunkában, vagy amikor pénzt adományozunk összejöveteli helyek építésére és karbantartására, valamint a világméretű munka támogatására. Függetlenül attól, hogy mennyit tudunk adni, Jehova és Jézus kétségkívül nagyra becsüli, ha örömmel adakozunk (2Kor 9:7).

18. Miért engedelmeskedjünk a vénektől kapott, Biblián alapuló útmutatásnak?

¹⁸ Harmadszor, úgy fejezhetjük ki, hogy Krisztus barátai vagyunk, ha együttműködünk a gyülekezeti vénekkel. Ezek a férfiak a szent szellem által kerülnek kinevezésre, Krisztus vezetésével (Ef 5:23). „Engedelmeskedjetek azoknak, akik vállalják köztetek a vezetést, és vessétek alá magatokat nekik” – írta Pál apostol (Héb 13:17). Olykor talán azt érezzük, hogy nem könnyű engedelmeskedni a helyi vénektől kapott, Biblián alapuló útmutatásnak. Valószínűleg látjuk a hiányosságaikat, és lehet, hogy emiatt nem megfelelően tekintünk a tőlük kapott tanácsra. Azonban Krisztus, a gyülekezet Feje, kész felhasználni ezeket a tökéletlen embereket. Ezért közvetlen hatással van a Krisztussal ápolt barátságunkra, hogy hogyan viszonyulunk a hatalmukhoz. Ha nem a hibáikra összpontosítunk, és örömmel követjük az útmutatásukat, azzal azt bizonyítjuk, hogy szeretjük Krisztust.

Hol találhatunk igaz barátokat?

19–20. Mire tehetünk szert a gyülekezetben, és mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?

¹⁹ Jézus a szerető pásztorok felvigyázása mellett azáltal is törődik velünk, hogy a gyülekezetben szellemi anyákról, fivérekről és nővérekről gondoskodik. (Olvassátok fel: Márk 10:29, 30.) Mit szóltak a rokonaid, amikor kapcsolatba léptél Jehova szervezetével? Remélhetőleg támogattak abban, hogy közelebb kerülj Istenhez és Krisztushoz. Jézus azonban arra figyelmeztetett, hogy olykor „az embernek . . . a saját háznépéhez tartozók lesznek [az] ellenségei” (Máté 10:36). Milyen vigasztaló tudni, hogy a gyülekezetben olyan társakra lelhetünk, akik ragaszkodóbbak a testvérnél! (Péld 18:24).

²⁰ Pál a római gyülekezetnek írt levele végén több testvért is név szerint üdvözölt. Ez azt mutatja, hogy sok jó barátot szerzett a testvérek között (Róma 16:8–16). János apostol a harmadik levelét a következő szavakkal fejezte be: „Add át üdvözletemet az ottani barátainknak név szerint” (3Ján 14). Nyilvánvalóan ő is sok igaz barátra tett szert. Jézushoz és az első századi tanítványokhoz hasonlóan hogyan köthetünk mi is erős barátságokat a testvéreinkkel és testvérnőinkkel, és hogyan tarthatjuk fenn ezeket a barátságokat? A következő cikk ezt a kérdést vizsgálja meg.

Hogyan válaszolnál?

• Mi tette Jézust jó baráttá?

• Hogyan viszonozták Jézus barátságát a tanítványai?

• Hogyan mutathatjuk ki, hogy Krisztus barátai vagyunk?

[Kép a 14. oldalon]

Jézust érdekelte, hogy mit gondolnak és mit éreznek a barátai

[Képek a 16. oldalon]

Hogyan mutathatjuk ki, hogy szeretnénk Krisztus barátai lenni?