Jézus nem huny szemet a sáfár módszere fölött, és nem is támogat semmiféle ügyeskedést az üzleti dolgokban. De akkor mit szeretne megértetni? A következőkre ösztönzi a tanítványait: „szerezzetek magatoknak barátokat az igazságtalan gazdagság által, hogy amikor az elfogy, befogadjanak benneteket az örök lakóhelyekre” (Lukács 16:9). A tanulság tehát az, hogy előrelátónak kell lenni, és gyakorlatiasan kell cselekedni. Isten szolgáinak, akik „a világosság fiai”, bölcsen kell felhasználniuk az anyagi javaikat, az örökké tartó jövőjüket tartva szem előtt.

Egyedül Jehova Isten és a Fia képesek befogadni bennünket az égi királyságba, vagy ennek a királyságnak az uralma alatt a földi paradicsomba. Ezért ápolnunk kell a velük való barátságunkat, többek között azáltal, hogy az anyagi javainkat a királysággal kapcsolatos ügyek támogatására használjuk fel. Így biztosítva lesz az örökké tartó jövőnk, amikor az arany, ezüst és hasonló dolgok elvesztik az értéküket vagy elpusztulnak.

Jézus rávilágít a tanítványainak, hogy sokat kérnek majd tőlük azért, hogy befogadják őket „az örök lakóhelyekre”. Egy ember nem lehet Isten hű szolgája, és ugyanakkor az igazságtalan gazdagság rabszolgája is. Így összegzi: „Egyetlen szolga sem lehet két úr rabszolgája. Mert vagy az lesz, hogy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az, hogy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem lehettek Istennek is, és a gazdagságnak is a rabszolgái” (Lukács 16:9, 13).