Ellentmond a Biblia önmagának?

„LETETELEN, hogy Isten hazudjék” — jelenti ki a Biblia (Zsidók 6:18). Nevezhetnénk-e a Bibliát Isten Szavának, ha tele lenne kiáltó ellentmondásokkal és lényeges eltérésekkel? Aligha! ’Miért vannak akkor mégis benne eltérések?’ — kérdezhetnéd.

Tulajdonképpen egy olyan könyvbe, amelyet évszázadokon át nagy fáradsággal, kézírással másoltak le, és amit így kellett annak a kornak beszélt nyelvére lefordítani, elkerülhetetlenül becsúszott egy-két íráshiba. De ezek egyike sem olyan jelentős és számottevő, hogy emiatt jogos lenne kételkedni a Biblia isteni ihletettségében és tekintélyében! A látszólagos elentmondások — gondos elemzéssel — rögtön tisztázhatók és nem is bizonyulnak ellentmondásnak. Túl gyakran megesik, hogy azok az emberek, akik azt állítják, hogy a Biblia ellentmond önmagának, nem vesznek annyi fáradságot sem maguknak, hogy alaposan megvizsgálják a Bibliát, hanem egyszerűen elfogadnak valamilyen véleményt olyanoktól, akik nem akarnak a Bibliában hinni vagy a Biblia szerint élni. „Ha valaki előbb válaszol egy dologra, mielőtt meghallgatná azt, balgaság az tőle és megalázó ránézve” (Példabeszédek 18:13).

Időnként egyesek azt a tényt kifogásolják, hogy a Biblia írói mintha nem mindig értenének egyet bizonyos szereplőkkel, az események sorrendjével, vagy az idézetek szövegezésével stb. kapcsolatos dolgokkal. De vizsgáljuk csak meg: Ha felkérnél több személyt, hogy ugyanarról az eseményről, amit láttak, számoljanak be, vajon leírásaik minden egyes részletben megegyeznének és talán ugyanolyan szavakkal írnák le? Ha történetesen ezt tapasztalnánk, nem éppen ez keltene-e bennünk gyanút, hogy az elbeszélők bizonyára összebeszéltek? Ugyanígy a Biblia írói is Isten engedélye alapján használhatták egyéni stílusukat és kifejezési formájukat, de arról maga Isten szavatolt, hogy gondolatai és a szóban forgó tények pontosan legyenek rögzítve.

A korábbi írásokból vett idézetek, lehet, hogy egy kicsit eltérnek az eredeti szövegezéstől annak arányában, ahogyan az újabb író céljainak és szándékainak megfelelően idézi, de az alapgondolat és az eszme ugyanaz maradt. Ugyanez mondható el az események csoportosításáról. Egy író lehet, hogy szigorú kronológiai sorrendet követ, míg egy másik író az eseményeket a gondolat kapcsán felmerülő társgondolatai szerint sorakoztatja fel. Kihagyások is az író szempontja és az esemény sűrítése szerint történnek. Máté például beszél két vakról, akit Jézus meggyógyított, míg Márk és Lukács csak egy vakról beszél (Máté 20:29–34; Márk 10:46; Lukács 18:35). Máté beszámolója nem ellentmondásos. Ő egyszerűen inkább a számra koncentrál, Márk és Lukács viszont arra az egy férfiúra, akihez Jézus a szavait intézte.

Az időszámítás tekintetében is vannak eltérő módszerek. A zsidó nemzet két naptárt használt — a szent naptárt és a világi vagy a mezőgazdasági naptárt. Az év kezdete mindkettőben más-más időpontra esik. Ha egyes írók egy bizonyos eseményre való utalásban más időpontot adnak meg, ennek oka az, hogy nem egyforma naptárt használtak. Mivel a keleti írók ritkán használnak törtszámokat, az év bizonyos részeit egész évre kerekítették ki. Mindig felkerekítették a legközelebbi egész számra. Figyeljük meg ezt például a Genezis 5. fejezetében található nemzetségtáblázatban.

Az „ellentmondások” összehangolása

De vajon nincsenek-e olyan bibliai szövegek, amelyek homlokegyenest mást állítanak, mint más szövegek? Vizsgáljunk meg néhány ilyen idézetet, amire egyes bibliakritikusok szeretnek hivatkozni.

A János 3:22-ben azt olvassuk, hogy Jézus „alámerített”, míg egy pár verssel odább a János 4:2-ben az áll, hogy „maga Jézus nem merített alá senkit”. A szöveg többi részéből kitűnik, hogy a tényleges alámerítést maguk a tanítványok végezték Jézus nevében és az ő irányítása alatt. Ez ahhoz az esethez hasonlítható, mint amikor egy bizonyos levél megírását mind az üzletember, mind a titkára magának tulajdoníthatja.

Vagy vegyünk egy másik példát, az 1Mózes 2:2. versét, amely arról szól, hogy Isten „megnyugodott minden munkájától”. Ennek a kijelentésnek teljesen ellentmond a János 5:17-ben Jézusnak az a magyarázata, hogy Isten „mind ez ideig munkálkodik”. A szövegösszefüggésből természetesen kitűnik, hogy Mózes első könyvében való feljegyzés kifejezetten Isten anyagi teremtési munkáiról szól, míg Jézus Istennek az emberiségről való gondoskodása és a nekik adott útmutatása munkáiról beszél.

Egy másik látszólagos ellentmondás található a 2Mózes 34:7. és Ezékiel 18:20. verse között. Az első vers kijelenti, hogy Isten megbünteti „az atyák bűneiért a fiakat és a fiak fiait”, az utóbbi vers viszont arról szól, hogy „egy fiú se viselje az apja vétkének következményeit”. Miért látszanak ellentmondónak ezek a szövegek? Mert ki vannak ragadva összefüggésükből. Vizsgáljuk meg a hozzá kapcsolódó anyagokat és hátteret. Rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy amikor Isten nemcsak az atyákra, hanem a fiakra és unokákra jövő büntetésről beszél, akkor tulajdonképpen azt emeli ki, hogy az izraeliták mint nemzet, nem kerülhetik el annak a következményeit, ha vétkeznének Isten ellen, így a fogságravitelt sem. Másrészt, amikor arról szól, hogy egy fiú se viselje apja bűnét, akkor a személyes felelősséget emeli ki, amit mindenkinek vállalni kell tettéért.

Bizonyos eltéréseket megfigyelhetünk például Jézus Máté 1:18–25 és Lukács 1:26–38-ban feljegyzett nemzetségtáblázatában is. De csakugyan ellentmondásról van szó?

Bizonyára olvastál már egy és ugyanazon híres személyről írt kétféle életrajzot. Biztos megfigyelted, hogy ezek az életrajzok különböznek ugyan egymástól, de vajon szükségképpen ellentmondanak egymásnak? Gyakran a különbség oka az író egyéni benyomásaiban és a felhasznált forrásműben keresendő. De függ attól is, mit tart a szerző fontosnak elmondani, vagy milyen szempontból kiindulva kezdi el elbeszélését, és milyen olvasóközönségnek szánja a művét. Biztos lesz különbség a között a beszámoló között, amelyet az író pogány olvasóinak szánt, és a között a beszámoló között, amelyet zsidó olvasóközönségnek szánt, akik bizonyos tényekkel már tisztában voltak, és amiket elfogadtak.

Ezek csak kiragadott példái azoknak a bibliai helyeknek, amelyek gondos elemzés nélkül ellentmondóknak látszanak. De gondos megvizsgálás, és az író szempontjainak és a szövegösszefüggéseknek figyelembevételével ezek nem is ellentmondások, hanem csupán olyan íráshelyek, amelyek további kutatást igényelnek. A legtöbb ember azonban nem hajlandó még ennyi erőfeszítést sem tenni és kényelmesebbnek találja, ha azt mondja: „A Biblia ellentmond önmagának.”

Méltó a bizalmunkra

Isten szent szelleme a Biblia íróinak tág lehetőséget hagyott arra, hogy beszámolóikat a maguk szókincsével írják le (Cselekedetek 3:21). Ezért tudtak színes és szemléletes képet festeni a látottakról. Az eltérő leírások inkább megbízhatóságuknak és szavahihetőségüknek a bizonyítéka, nem pedig a csalásnak vagy az összejátszásnak (2Péter 1:16–21). Jóllehet az írók stílusa eltér egymástól, de mégis egy irányba mutatott és az volt a közös céljuk, hogy megmutassák a népnek, mit tesz Jehova az emberiség boldoggá tétele céljából, és mit kell az embereknek tenniük Isten helyeslésének elnyerése végett (Példabeszédek 2:3–6, 9).

A Biblia az a könyv, amely józan eszünkre apellál. Írásai elejétől végig összhangban vannak egymással. Nem mond ellent önmagának. Mind a 66 könyvében (és a King James fordítás szerint mind az 1189 fejezetében és 31 173 versében) teljesen megbízhatunk. Igen, bízhatsz a Bibliában!

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

Ha a Bibliát „ellentmondásosnak” találod, lehet, hogy:

◆ Rosszul ismersz bizonyos történelmi tényeket vagy ősi szokásokat?

◆ Talán elmulasztottad a szövegösszefüggéseket megvizsgálni?

◆ Nem vetted figyelembe az író szempontját?

◆ Talán megpróbáltad összeegyeztetni a vallási téves fogalmakat a Biblia igazi tanításaival?

◆ Pontatlan vagy idejétmúlt bibliafordítást használsz?

[Képek a 7. oldalon]

Máté azt mondta, hogy Jézus két vak férfit gyógyított meg. Márk és Lukács csak egyet említ. Ez vajon ellentmondás?