ZÁKEUS

(héb. eredetű; feltehetően a ’tiszta’ jelentésű alapszóból):

Jerikói főadószedő, aki Krisztus tanítványa lett. Zákeus ebben a hivatalában valószínűleg felügyelte a többi adószedőt Jerikóban és környékén. Jerikó körül termékeny volt a vidék, ami a kereskedelem folytán jelentékeny adóbevételeket hozott. Zákeus a legtöbb adószedőhöz hasonlóan alighanem kétes módszereket alkalmazott a munkájában, így szerezte tekintélyes vagyona nagy részét, hiszen valóban „gazdag” volt (Lk 19:1, 2, 8; lásd: ADÓSZEDŐ).

Amikor Jézus i. sz. 33 tavaszán, közvetlenül a jeruzsálemi útja és a halála előtt Jerikóba érkezett, Zákeus szerette volna látni, de mivel kis termetű volt, a tömegtől nem látta. Ezért hát előreszaladt, és ötletesen felmászott egy fára, ahonnan jól láthatott mindent. Érdeklődése persze nagy hatással volt Jézusra, és Jézus azt mondta neki, hogy nála marad, amíg Jerikóban tartózkodik. A város lakosai azonban tiltakoztak az ellen, hogy Jézus bűnösökkel barátkozzon. Ám Zákeus változtatott a gondolkodásmódján, és kijelentette, hogy négyszeresen visszaad mindent, amit igazságtalanul szerzett, és javai felét a szegényeknek adja. Jézus ekkor elismerte, hogy Zákeus családja számíthat a megmentésre (Lk 19:3–10). Jézus a Zákeusnál tett látogatása alatt mondta el a minákról szóló szemléltetést (Lk 19:11–28).