100. fejezet

A mínákról szóló példázat

JÉZUS talán még mindig Zákeus házában tartózkodik, ahol megszakította útját Jeruzsálem felé menet. Tanítványai azt gondolják, hogy amikor Jeruzsálembe érnek, kijelenti magáról, hogy ő a Messiás, és felállítja Királyságát. E nézet helyesbítése végett, és hogy megmutassa: Királysága jóval később jön el, Jézus a következő példázatot mondja el:

„Egy bizonyos előkelő születésű ember — meséli — elutazott egy távoli országba, hogy királyi hatalmat szerezzen magának s azután visszatérjen.” Jézus ez az „előkelő születésű ember”, a „távoli ország” pedig az ég. Amikor Jézus majd odaérkezik, Atyja királyi hatalmat ad neki.

Indulása előtt ez az előkelő születésű ember előhívja tíz rabszolgáját és mindegyiknek egy ezüstmínát ad ezt mondva: „Kereskedjetek, amíg visszajövök.” A tíz rabszolga az első beteljesedésben Jézus korai tanítványait példázza. Egy nagyobb beteljesedésben mindazokat szemlélteti, akik leendő örökösök lesznek vele az égi Királyságban.

Az ezüstmínák értékes fémpénzek, minden egyes mína egy mezőgazdasági munkás három havi fizetésének felel meg. De mit szemléltetnek a mínák? És hogyan kell kereskedniük ezekkel a rabszolgáknak?

A mínák azokat az értékes dolgokat szemléltetik, amelyeket a szellemtől nemzett felkent tanítványok fel tudtak használni az égi Királyság további örököseinek létrehozásában, amíg Jézus mint megígért Királyságának Királya el nem jön. Jézus feltámadása és tanítványai előtti megjelenése után adta nekik ezeket a jelképes mínákat, hogy még több tanítványt képezzenek és tovább növeljék az égi Királyság-osztály létszámát.

„Polgárai azonban — folytatja Jézus —, gyűlölték őt [az előkelő születésű embert] és követséget küldtek utána, hogy megüzenjék: ’Nem akarjuk, hogy ez az ember király legyen felettünk.’ ” A polgárok az izraeliták vagy zsidók, Jézus tanítványai kivételével. Jézus égbemenetele után ezek a zsidók Jézus tanítványainak üldözésével juttatták kifejezésre, hogy nem kívánják Jézust királyuknak. Ily módon úgy cselekedtek, mint azok a polgárok, akik követi küldöttséget indítottak utána.

Hogyan használja a tíz rabszolga a kapott mínáját? Jézus így magyarázza: „Midőn végül visszatért, miután megszerezte a királyi hatalmat, megparancsolta, hogy hívják oda hozzá azokat a rabszolgákat, akiknek az ezüstpénzt adta, hogy megállapítsa, mit nyertek a kereskedelmi tevékenységük által. Ekkor odalépett az első és mondta: ’Uram, a te mínád tíz mínát nyert.’ Ő pedig ezt mondta neki: ’Jól van, jó rabszolgám! Mivel nagyon kis dologban hűségesnek bizonyultál, legyen hatalmad tíz város felett.’ Azután jött a második rabszolga és mondta: ’A te mínád, Uram, öt mínát hozott.’ Ennek szintén azt mondta: ’Neked is legyen hatalmad öt város felett.’ ”

A szolga a tíz mínával a tanítványoknak egy csoportját vagy osztályát szemlélteti i. sz. 33 pünkösdjétől kezdve mostanáig, beleértve az apostolokat is. Az a szolga, aki öt mínát nyert, szintén egy ugyanebben az időben létező csoportot szemléltet, aki lehetőségeihez és képességéhez mérten növelte Királya javait a földön. Mindkét csoport buzgón hirdeti a jó hírt, és ezáltal sok igazságszerető ember lett kereszténnyé. A rabszolgák közül kilencen eredményesen kereskedtek a rájuk bízott pénzzel, és gyarapították azt.

„Jött azonban — folytatja Jézus — egy másik, aki ezt mondta: ’Uram, itt a mínád, amelyet egy kendőben őrizve tartottam. Látod, féltem tőled, mert szigorú ember vagy, elveszed, amit nem te tettél el, és learatod, amit nem te vetettél.’ Ő így szólt neki: ’Saját szádból ítéltelek el, te gonosz rabszolga. Ugye tudtad, hogy szigorú ember vagyok, és elveszem, amit nem én tettem el, és learatom, amit nem én vetettem. Miért nem vitted hát ezt az ezüstpénzemet a bankba? Akkor a pénzemet a visszatérésemkor kamatostul kaptam volna meg.’ Ezzel ezt mondta az ott állóknak: ’Vegyétek el tőle a mínát és adjátok annak, akinek tíz mínája van.’ ”

A jelképes mína elvesztése a gonosz rabszolgára nézve azt jelenti, hogy elveszít egy helyet az égi Királyságban. Igen, elveszíti azt a kiváltságot, hogy tíz város vagy öt város felett uralkodjék. Jegyezzük meg azt is, hogy a rabszolga nem azért van gonosznak nyilvánítva, mert valami rosszat tett, inkább azért, mert elmulasztott munkálkodni ura királysága vagyonának növelésében.

Amikor a gonosz rabszolga mínáját az első rabszolgának adják, valaki közbeveti: „Uram, annak tíz minája van.” Jézus mégis ezt válaszolja: „Mindenkinek, akinek van, még többet adnak, attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Továbbá ezeket az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy király legyek felettük, hozzátok ide és vágjátok le előttem.” Lukács 19:11–27; Máté 28:19, 20.

▪ Mi készteti Jézust a mínákról szóló példázatra?

▪ Ki a nemes születésű ember, és melyik országba megy?

▪ Kik a rabszolgák, és mit szemléltetnek a mínák?

▪ Kik a polgártársak, és hogyan fejezik ki gyűlöletüket?

▪ Miért nevezik az egyik rabszolgát gonosznak, és mit jelent mínájának az elvesztése?