Nem sikerül tőrbe csalni

Jézus vallásos ellenfelei nagyon feldúltak. Épp az imént leplezte le Jézus a gonoszságukat a szemléltetéseivel. A farizeusok most összeesküvést szőnek, hogy kelepcébe csalják. Megpróbálják elérni, hogy olyat mondjon, amiért átadhatnák a római kormányzónak. Ezért a tanítványaik közül lefizetnek néhányat, hogy tőrbe ejtsék (Lukács 6:7).

„Tanító – mondják a farizeusok –, tudjuk, hogy helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy részrehajló, hanem az igazságnak megfelelően tanítod Isten akaratát. Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy sem?” (Lukács 20:21, 22). Jézust nem tudják becsapni, hiszen a hízelgésük mögött látja a képmutatást és a ravaszságot. Ha azt mondja, hogy nem helyes megfizetni az adót, Róma elleni lázadással vádolhatják. De ha azt mondja, hogy fizessék meg az adót, akkor a nép, amelynek már amúgy is elege van a római uralomból, talán félreérti Jézust, és ellene fordul. Lássuk, mit válaszol!

Ezt mondja: „Miért tesztek próbára, képmutatók? Mutassátok meg nekem azt a pénzérmét, amellyel adót fizettek.” Odavisznek neki egy dénárt, mire ő ezt kérdezi tőlük: „Kinek az arcképe és felirata ez?” „A császáré” – felelik. Jézus mesterien így válaszol: „Fizessétek hát vissza a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami Istené” (Máté 22:18–21).

Jézus kérdezői elcsodálkoznak a szavain. Elnémulva ügyes válaszán, otthagyják. De a napnak még nincs vége, mint ahogy annak sem, hogy megpróbálják csapdába ejteni őt. Miután a farizeusok kudarcot vallanak, egy másik vallásos csoport vezetői mennek oda Jézushoz.

A szadduceusok, akik szerint nincs feltámadás, egy kérdést tesznek fel neki, amely érinti a sógorházasságot és a feltámadás tanítását is. Ezt kérdezik: „Tanító, Mózes ezt mondta: »Ha valaki gyermektelenül hal meg, a testvérének feleségül kell vennie annak özvegyét, és utódról kell gondoskodnia a testvérének.« Volt nálunk hét testvér. Az első megnősült, majd elhunyt, és mivel nem volt gyermeke, az özvegyét feleségül vette a testvére. Ugyanígy volt ez a másodikkal is, a harmadikkal is, és mind a héttel. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor a hét közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mindegyiknek a felesége volt” (Máté 22:24–28).

Utalva Mózes írásaira, akit a szadduceusok elismernek, Jézus így válaszol: „Nem azért tévedtek-e, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát? Mert amikor feltámadnak a halottak közül, a férfiak nem nősülnek, és a nőket sem adják férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben. Arról pedig, hogy a halottak feltámadnak, nem olvastátok-e Mózes könyvében, a tövisbokorról szóló beszámolóban, hogy Isten azt mondta Mózesnek: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.« Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké. Nagyon tévedtek hát” (Márk 12:24–27; 2Mózes 3:1–6). Ez a válasz lenyűgözi a sokaságot.

Mivel Jézus mind a farizeusokat, mind pedig a szadduceusokat elhallgattatja, ezek a vallásos ellenfelek most egységesen azon igyekeznek, hogy újfent próbára tegyék őt. Egy írástudó ezt kérdezi: „Tanító, melyik a legfontosabb parancsolat a törvényben?” (Máté 22:36).

Jézus így válaszol: „Az első ez: »Halld, ó, Izrael, Jehova a mi Istenünk, és csak egy Jehova van. És szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel, teljes elméddel és teljes erőddel.« A második ez: »Szeresd embertársadat, mint önmagadat.« Nincs ezeknél fontosabb parancsolat” (Márk 12:29–31).

A válasz hallatán ezt mondja az írástudó: „Tanító, jól mondtad, az igazságnak megfelelően, hogy »ő egy, és rajta kívül nincs más«. És az, ha valaki szereti őt teljes szívével, teljes értelmével és teljes erejével, illetve az, ha valaki úgy szereti az embertársát, mint önmagát, sokkal többet ér, mint minden égőáldozat és egyéb áldozat.” Látva, hogy az írástudó értelmesen válaszol, Jézus ezt mondja neki: „Nem vagy messze Isten királyságától” (Márk 12:32–34).

Jézus három napon át (niszán 9., 10., 11.) tanít a templomban. Néhányan, mint például ez az írástudó, örömmel hallgatják. De nem így a vallási vezetők, akiknek nincs többé bátorságuk kérdezgetni őt.