113. fejezet

Alázatosság az utolsó pászka alkalmával

A JÉZUSTÓL kapott útmutatás szerint Péter és János már megérkezett Jeruzsálembe, hogy előkészületeket tegyen a pászka megtartására. Jézus a többi tíz apostollal a késő délutáni órákban érkezik. A nap éppen lenyugszik a látóhatáron, amikor Jézus és csoportja leereszkedik az Olajfák hegyének lejtőjén. Ekkor látja Jézus a várost nappali fényben utoljára erről a hegyről egészen a feltámadását követő időig.

Jézus és csoportja hamarosan megérkezik a városba és elindul ahhoz a házhoz, ahol megünnepli a pászkát. Felmennek a lépcsőn a nagy emeleti terembe, ahol minden előkészítve várja őket a pászka zártkörű megünnepléséhez. Jézus nagyon várta már ezt az alkalmat, ahogy meg is mondja: „Nagyon vágytam már arra, hogy megegyem veletek ezt a pászkát, mielőtt szenvedek.”

A pászkavacsorán résztvevők hagyományosan négy pohár bort fogyasztanak. Miután átveszi azt a poharat, amely nyilvánvalóan a harmadik pohár, Jézus hálát ad és ezt mondja: „Vegyétek és adjátok tovább egymásnak magatok között, mert mondom nektek, mostantól kezdve nem iszom a szőlő terméséből mindaddig, amíg el nem jön az Isten királysága.”

Valamikor az étkezés folyamán Jézus felkel, leveti felsőruháit, fog egy törülközőt és megtölt egy edényt vízzel. Rendszerint a házigazda gondoskodik arról, hogy a vendégei lábát megmossák. De mivel ennél az alkalomnál nincs jelen a házigazda, Jézus gondoskodik erről a személyre szóló szolgálatról. Az apostolok közül bárkinek módja lett volna megtenni ezt, de — valószínűleg a köztük még mindig fennálló versengés miatt — senki sem tette meg. Most zavarban vannak, amikor Jézus elkezdi mosni a lábukat.

Amikor Jézus Péterhez ér, az apostol tiltakozik: „Te ugyan sohasem fogod megmosni az én lábamat.”

„Ha csak meg nem moslak, semmi részed velem” — mondja Jézus.

„Uram — feleli Péter — ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is.”

„Aki már megfürdött — válaszol Jézus — annak csupán arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, mivel egészen tiszta . . . ” Ezt azért mondja, mert tudja, hogy Iskariót Júdás azt tervezi, hogy elárulja őt.

Miután Jézus megmosta mind a 12-nek a lábát, árulóját, Júdást is beleértve, felveszi a felsőruháit és újból az asztalhoz telepedik. Majd megkérdezi: „Tudjátok-e mit tettem veletek? Ti ’Tanító’-nak és ’Úr’-nak hívtok engem, és helyesen teszitek, mert az vagyok. Tehát ha én, Úr és Tanító létemre megmostam a lábatokat, nektek is meg kellett volna mosnotok egymás lábát. Mert én példát mutattam nektek, ahogyan én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony mondom nektek, a rabszolga nem nagyobb az uránál, sem az, akit elküldtek nem nagyobb annál, aki őt elküldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok vagytok, ha megcselekszitek.”

Milyen szép lecke ez az alázatos szolgálatból! Az apostoloknak nem szabadna az első helyre törekedni, azt gondolva, hogy ők olyan fontos személyiségek, hogy mások kötelesek folyton kiszolgálni őket! A Jézus által felállított modellt kell követniük. Ez nem egy szertartásos lábmosás. Nem, hanem az a készség, hogy részrehajlás nélkül szolgáljunk, tekintet nélkül arra, hogy mennyire jelentéktelen vagy kellemetlen is a feladat. Máté 26:20, 21; Márk 14:17, 18; Lukács 22:14–18; 7:44; János 13:1–17.

▪ Mi az egyedülálló Jézus számára Jeruzsálem látványában, amikor megérkezik a városba, hogy megünnepelje a pászkát?

▪ A pászka alatt nyilvánvalóan melyik poharat adja Jézus tovább a 12 apostolnak, miután áldást mondott?

▪ Milyen személyre szóló gondoskodást elvégzése volt szokásos a vendég részére, amikor Jézus a földön volt, és miért nem történt erről gondoskodás, mialatt Jézus és az apostolok ünnepelték a pászkát?

▪ Mi Jézus célja azzal az alantas szolgálattal, hogy megmossa a tanítványainak lábát?