115. fejezet

Hirtelen vita támad

KORÁBBAN az est folyamán, Jézus szép leckét adott az alázatos szolgálatból, amikor megmosta apostolainak lábát. Később bevezette közelgő halálának Emlékünnepét. Most pedig igazán meglepő esemény történt, különösen arra való tekintettel, amire éppen az imént került sor. Jézus apostolai heves szóváltásba keverednek afelett, hogy ki tűnik közülük a legnagyobbnak! Úgy látszik, ez egy folyamatban levő vitának a része.

Emlékezz vissza arra, hogy miután Jézus átváltozott a hegyen, az apostolok afelett vitatkoztak, ki a legnagyobb közöttük. Azonkívül Jakab és János kiemelkedő helyet kért magának a Királyságban, ami további versengést idézett elő az apostolok között. Most, a velük töltött utolsó éjszakán, mennyire elszomoríthatta Jézust, amikor azt kell látnia, hogy újra civakodnak! Vajon ő mit tesz most?

Ahelyett, hogy megdorgálná az apostolokat viselkedésükért, Jézus türelmesen újra megmagyarázza nekik: „A nemzetek királyai uralkodnak felettük, és akik hatalmat gyakorolnak, azokat jótevőknek hívják. Köztetek azonban ne így legyen . . . Mert ki nagyobb, aki az asztalnál foglal helyet, vagy aki felszolgál? Ugye az asztalnál helyet foglaló? — Ezután a saját példájára emlékeztetve őket ezt mondja: — Én azonban olyan vagyok köztetek, mint aki felszolgál.”

Az apostolok tökéletlenségük ellenére is kitartottak Jézus mellett az ő próbái alatt. Ezért ezt mondja nekik: „Szövetséget kötök veletek, ahogy az Atyám szövetséget kötött velem egy királyságra.” Ez a személyes szövetség Jézus és lojális követői között egyesíti őket vele, hogy részük legyen az ő királyi uralmában. Végül 144 000-re korlátozódik azoknak a száma, akiket felvesznek ebbe a Királyság-szövetségbe.

Bár az apostolok előtt az a csodálatos kilátás tárul fel, hogy részt vehetnek Krisztussal a Királyság-uralomban, ők szellemi vonatkozásban még gyengék. „Ezen az éjszakán ti mindannyian megütköztök bennem” — mondja Jézus. Elmondva azonban Péternek, hogy imádkozott érte, Jézus így buzdítja: „Ha majd megtérsz, erősítsd testvéreidet!”

„Kisgyermekeim — magyarázza Jézus —, még egy kevés ideig veletek vagyok. Keresni fogtok engem; és amiként a zsidóknak már megmondtam, most nektek is mondom: ’Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek.’ Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek; ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Abból tudja meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek.”

„Uram, hová mégy?” — kérdezi Péter.

„Ahová én megyek, oda most nem követhetsz — válaszolja Jézus —, de utólag követni fogsz.”

„Uram, miért nem követhetlek most? — szeretné tudni Péter. — A lelkemet adom oda érted.”

„A lelkedet adod oda értem? — kérdezi Jézus. — Bizony mondom neked, hogy még ma, igen, ma éjjel, mielőtt a kakas kétszer kukorékol, te háromszor tagadsz meg engem.”

„Még ha meg kellene is halnom veled — tiltakozik Péter —, semmiképpen nem tagadlak meg téged!” És míg a többi apostol is ugyanezt mondja, Péter így kérkedik: „Még ha a többiek mind megütköznek is benned, én soha nem ütközök meg.”

Arra az időre utalva, amikor kiküldte apostolait a galileai prédikáló munkára erszény és tarisznya nélkül, Jézus megkérdezi tőlük: „Volt-e hiányotok valamiben?”

„Semmiben!” — válaszolják.

„Most azonban, akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen az is, akinek tarisznyája van — mondja Jézus —, és akinek nincsen kardja, adja el a felsőruháját és vásároljon kardot. Mert azt mondom nektek, hogy ennek az írásnak be kell teljesednie rajtam: ’A törvénytiprók közé számították.’ Mert ami rám vonatkozik, most van beteljesedőben.”

Jézus rámutat arra az időre, amikor gonosztevőkkel vagy törvénytiprókkal feszítik meg. Azt is megmondja, hogy a követőinek később kegyetlen üldözéssel kell szembenéznie. „Uram, íme, van itt két kard!” — mondják neki.

„Annyi elég” — válaszolja. Amint látni fogjuk, az a tény, hogy kardjaik vannak, nemsokára alkalmat ad Jézusnak arra, hogy egy másik életbe vágó leckét adjon az apostolainak. Máté 26:31–35; Márk 14:27–31; Lukács 22:24–38; János 13:31–38; Jelenések 14:1–3.

▪ Miért olyan meglepő az apostolok szóváltása?

▪ Hogyan kezeli Jézus ezt a szóváltást?

▪ Mit tesz lehetővé az a szövetség, amelyet Jézus köt a tanítványaival?

▪ Milyen új parancsolatot ad Jézus, és mennyire fontos az?

▪ Milyen túlzott önbizalmat nyilvánít ki Péter, és mit mond neki Jézus?

▪ Miért különbözik a korábban adott tanácstól az, amit Jézus ez alkalommal mond az erszénnyel és a tarisznyával kapcsolatban?