„Íme . . . a Júda törzséből való Oroszlán”

 1–3. Milyen veszélybe kerül Jézus, és hogyan reagál rá?

EGY kardokkal meg dorongokkal felfegyverkezett csőcselék keresi Jézust. A tömegben katonák is vannak. Talán gonosz szándéktól vezérelve a sokaság végigvonul Jeruzsálem sötét utcáin, és a Kidron völgyén át az Olajfák hegyére megy. Bár telihold van, fáklyákat és lámpásokat visznek magukkal. Vajon világítani akarnak, mert a felhők eltakarják a holdat? Vagy arra számítanak, hogy a sötétben rejtőzik az, akit keresnek? Egy dolog biztos: aki azt hiszi, hogy Jézus reszketve bujkál, az nem ismeri őt igazán.

² Jézus tisztában van vele, hogy milyen veszély fenyegeti, mégsem mozdul egy tapodtat sem. A csőcselék közeledik, élén Júdással, az egykori bizalmas baráttal. Júdás arcátlanul elárulja Jézust, képmutató üdvözléssel és csókkal fedi fel korábbi ura kilétét. Jézus azonban megőrzi higgadtságát, a csőcselék elé lép, és ezt kérdezi: „Kit kerestek?” Azok így válaszolnak: „A názáreti Jézust.”

³ A legtöbb embernek inába szállna a bátorsága egy ilyen felfegyverkezett csőcselék láttán. Talán az előttük álló férfitól is ezt várták. Ám Jézus nem rejtőzik és nem is menekül el. Nem hazudik, egyszerűen csak így szól: „Én vagyok az.” Annyira nyugodt és bátor, hogy az emberek elámulnak. Hátrahőkölnek és a földre esnek (János 18:1–6; Máté 26:45–50; Márk 14:41–46).

 4–6. a) Mihez hasonlítja a Biblia Isten Fiát, és miért? b) Mely három területen mutatott ki Jézus bátorságot?

⁴ Jézus teljesen higgadt marad és megőrzi az önuralmát. Miért képes erre a rendkívüli veszély ellenére? Azért, mert bátor. A vezetők egyik legszükségesebb és leginkább csodált tulajdonsága a bátorság. E tulajdonság tekintetében soha egyetlen ember sem ért fel Jézussal, és persze nem is múlta őt felül senki. Az előző fejezetben már megvizsgáltuk, hogy Jézus igazán alázatos és szelíd volt. Joggal nevezték ’Báránynak’ (János 1:29). De bátorsága okot ad egy merőben más elnevezésre is. A Biblia ezt írja Isten Fiáról: „Íme . . . a Júda törzséből való Oroszlán” (Jelenések 5:5).

⁵ Az oroszlánról gyakran a bátorság jut eszünkbe. Álltál már szemtől szemben egy kifejlett hím oroszlánnal? Ha igen, nagy valószínűséggel védve voltál az állattól, talán egy rács választott el tőle az állatkertben. Ennek ellenére ijesztő lehet egy ilyen találkozás. Miközben figyeled ezt a hatalmas, erős teremtményt és az rád szegezi a szemét, el sem tudod képzelni, hogy bármikor is ijedten elmenekülne valami elől. A Biblia szerint „az oroszlán . . . a legerősebb a vadállatok közt, és nem hátrál meg senki elől” (Példabeszédek 30:30). Krisztus bátorsága is ilyen.

⁶ Nézzük meg azt a három területet, amelyen Jézus az oroszlánéhoz hasonló bátorságot mutatott ki: kiállt az igazságért, támogatta az igazságosságot, és szembenézett az üldözéssel. Látni fogjuk azt is, hogy mindannyian utánozhatjuk Jézust a bátorság terén, akár bátrak vagyunk a természetünknél fogva, akár nem.

 7–9. a) Mi történt, amikor Jézus 12 éves volt, és miért tűnik számodra félelmetesnek ez a helyzet? b) Hogyan mutatott bátorságot Jézus a templomban, amikor a tanítókkal volt?

⁷ Ebben a világban, melyet Sátán, „a hazugság atyja” ural, gyakran bátorságot követel, hogy kiálljunk az igazságért (János 8:44; 14:30). Jézus már fiatalon megtette ezt. Amikor 12 éves volt, elszakadt a szüleitől Jeruzsálemben a pászka ünnepe után. Mária és József három napon át kétségbeesetten kereste őt. Végül rátaláltak a templomban. És vajon mit csinált Jézus? „Ott ült a tanítók körében, figyelt rájuk, és kérdezgette őket.” (Lukács 2:41–50). Képzeld magad elé a helyszínt.

⁸ A történészek szerint megszokott volt, hogy a legfőbb vallási vezetők közül néhányan ott maradtak a templomban az ünnepek után, és tanítottak az egyik udvarban. Az emberek a lábuknál ültek, figyeltek és kérdéseket tettek fel. Ezek a tanítók iskolázottak voltak. Jól ismerték a mózesi törvényt, valamint azokat a végtelenül bonyolult emberi törvényeket és hagyományokat, melyek száma az évek során megsokszorozódott. Hogyan érezted volna magad, ha ott ültél volna közöttük? Féltél volna? Ez csak természetes. És ha mindössze 12 éves lettél volna? Sok fiatal félénk (Jeremiás 1:6). Az iskolában néhányan minden igyekezetükkel azon vannak, hogy elkerüljék a tanáraik figyelmét. Félnek attól, hogy felszólítják őket, hogy a figyelem középpontjába kerülnek, hogy zavarba jönnek, vagy hogy nevetségessé válnak.

⁹ De Jézust itt találjuk, amint ezek között a tanult férfiak között ül, és bátran próbára teszi őket a kérdéseivel. Ám ennél többet is tett. A beszámoló szerint „mindenki, aki figyelt rá, csak ámuldozott az értelmén és a válaszain” (Lukács 2:47). A Biblia nem tárja fel, hogy miről beszélt akkor Jézus, abban viszont biztosak lehetünk, hogy nem ismételgette a vallási tanítók népszerű hazugságait (1Péter 2:22). Ellenkezőleg, kiállt Isten Szavának igazsága mellett, a hallgatói pedig biztosan elámultak azon, hogy egy 12 éves fiú ilyen éleslátó és bátor.

10. Hogyan utánozzák a fiatal keresztények Jézus bátorságát napjainkban?

¹⁰ Napjainkban számtalan keresztény fiatal követi Jézus nyomdokát. Persze ők – ellentétben a fiatal Jézussal – nem tökéletesek, mégis hozzá hasonlóan már felnőttkoruk előtt kiállnak az igazság mellett. Az iskolában és abban a közösségben, amelyben élnek, tapintatosan kérdéseket tesznek fel az embereknek, figyelnek rájuk, és tiszteletteljesen megosztják velük az igazságot (1Péter 3:15). Ezek a fiatalok segítenek az osztálytársaiknak, a tanáraiknak és a szomszédaiknak, hogy Krisztus követőivé váljanak. Milyen örömet szerez a bátorságuk Jehovának! Isten Szava harmatcseppekhez hasonlítja őket, mert felüdítőek, megnyerőek és sokan vannak (Zsoltárok 110:3).

11–12. Hogyan mutatott bátorságot Jézus felnőttként az igazság megvédelmezésekor?

¹¹ Jézus felnőttként újra és újra bátran megvédte az igazságot. Már a szolgálata kezdetén egy olyan helyzettel kellett szembenéznie, amelyet sokan ijesztőnek tartanának. Nem mint nagy erejű arkangyal, hanem mint hús-vér ember került szembe Sátánnal, Jehova leghatalmasabb és legveszélyesebb ellenségével. Jézus elutasította Sátánt, és megcáfolta az ihletett Írásokat félremagyarázó kijelentéseit. Azzal zárta a találkozást, hogy bátran ezt parancsolta ellenségének: „Eredj el, Sátán!” (Máté 4:2–11).

¹² Jézus tehát ezt a példát követve végezte a szolgálatát, bátran védelmezte Atyja Szavát, melyet igyekeztek kiforgatni és félremagyarázni. Miként napjainkban, akkor is nagyon elterjedt volt az effajta vallási becstelenség. Jézus ezt mondta kora vallási vezetőinek: „érvénytelenné teszitek az Isten szavát a hagyományotok által, melyet továbbadtatok” (Márk 7:13). Ezek a férfiak általában nagy tiszteletnek örvendtek az emberek körében, ám Jézus félelem nélkül vak vezetőknek és képmutatóknak nevezte őket (Máté 23:13, 16).a Hogyan utánozhatjuk Jézus bátor példáját ezen a téren?

13. Mit kell észben tartanunk, ha Jézust szeretnénk utánozni, és milyen kiváltságunk van?

¹³ Természetesen észben tartjuk azt, hogy Jézussal ellentétben mi nem látunk a szívekbe és nincs hatalmunk ítélkezni. Ennek ellenére utánozhatjuk Jézus bátorságát, aki megvédelmezte az igazságot. Például fényt árasztunk a Sátán propagandája által befolyásolt sötét világban azáltal, hogy leleplezzük a vallási hazugságokat, melyeket oly gyakorta tanítanak Istennel, a szándékaival és a Szavával kapcsolatban (Máté 5:14; Jelenések 12:9, 10). Segítünk az embereknek, hogy megszabaduljanak azoknak a hamis tanításoknak a rabszolgaságából, amelyek beteges félelemmel töltik el a szívüket, és amelyek megmérgezik az Istennel ápolt kapcsolatukat. Micsoda kiváltság, hogy láthatjuk Jézus ígéretének a beteljesedését: „az igazság szabaddá tesz titeket” (János 8:32).

14–15. a) Mi volt az egyik módja annak, ahogyan Jézus világossá tette, hogy „mi az igazságosság”? b) Milyen előítéleteket hagyott figyelmen kívül Jézus, amikor beszélt a szamáriai asszonnyal?

¹⁴ A bibliai prófécia megjövendölte, hogy a Messiás világossá teszi a nemzeteknek, hogy „mi az igazságosság” (Máté 12:18; Ézsaiás 42:1). Jézus természetesen így is tett, mialatt a földön élt. Nagyon bátor volt, mindig igazságosan és pártatlanul bánt az emberekkel. Például elutasította az őt körülvevő világban oly elterjedt, ám Írás-ellenes előítéletet és vakbuzgóságot.

¹⁵ Egy alkalommal, amikor Jézus egy szamáriai asszonnyal beszélt Sikár közelében egy kútnál, a tanítványai meglepődtek. Miért? Akkoriban a zsidók általában megvetették a szamáriaiakat, és ez a helyzet már régóta fennállt (Ezsdrás 4:4). Emellett néhány rabbi lenézte a nőket. A később írásba foglalt rabbinikus szabályok arra biztatták a férfiakat, hogy ne beszélgessenek a nőkkel, sőt, azt sugallták, hogy a nők nem méltóak arra, hogy tanítsák őket Isten Törvényére. A szamáriai asszonyokat kimondottan tisztátalannak tartották. Jézus figyelmen kívül hagyta az ilyen igazságtalan előítéleteket, és nyilvánosan tanította ezt az erkölcstelen életet élő szamáriai asszonyt. Még azt is feltárta neki önmagáról, hogy ő a Messiás (János 4:5–27).

16. Miért kell bátorság a keresztényeknek ahhoz, hogy különbözzenek másoktól az előítéletet illetően?

¹⁶ Voltál már olyanok társaságában, akik rosszindulatú előítéletet mutattak? Az ilyen személyek talán gúnyos vicceket mesélnek a más rasszhoz vagy nemzethez tartozókról, lekicsinylően beszélnek a más nembeliekről, vagy lenézik azokat, akiknek más a gazdasági vagy társadalmi helyzetük. Krisztus követői nem értenek egyet ezekkel a gyűlöletet keltő nézetekkel, és keményen dolgoznak azon, hogy az előítéletet gyökerestől kiirtsák a szívükből (Cselekedetek 10:34). Mindannyiunknak bátorságra van szükségünk, hogy igazságosak legyünk e tekintetben.

17. Mit tett Jézus a templomban, és miért?

¹⁷ A bátorság indította Jézust arra is, hogy küzdjön Isten népének tisztaságáért és a tiszta imádatra vonatkozó elrendezésért. Szolgálata kezdetén ellátogatott a jeruzsálemi templomhoz és megdöbbenve látta, hogy a kereskedők és a pénzváltók ott üzletelnek. Jogos felháborodásában kiűzte onnan ezeket a kapzsi férfiakat az áruikkal együtt (János 2:13–17). Hasonlóan cselekedett a szolgálata vége felé is (Márk 11:15–18). E tetteivel biztosan szerzett néhány befolyásos ellenséget, mégsem tétovázott. Miért nem? Gyermekkorától fogva Atyja házának nevezte a templomot, és valóban annak is tartotta (Lukács 2:49). A templomnál bemutatott tiszta imádat beszennyezése olyan igazságtalanság volt, amit sohasem nézhetett el. Buzgalma bátorságot adott neki, hogy azt tegye, amit kell.

18. Hogyan lehetnek bátrak a keresztények napjainkban, ha a gyülekezet tisztaságáról van szó?

¹⁸ Ehhez hasonlóan Krisztus követői napjainkban mélységesen törődnek Isten népének tisztaságával és a tiszta imádatra vonatkozó elrendezéssel. Ha észreveszik, hogy egy keresztény társuk súlyos helytelenségbe keveredik, bátran beszélnek vele vagy a vénekkel, és nem hunynak szemet a helytelenség fölött (1Korintusz 1:11). Mindenképpen tájékoztatják a gyülekezet véneit. A vének segíthetnek a szellemileg betegeknek, és lépéseket tehetnek azért is, hogy megőrizzék Jehova juhainak tiszta állapotát (Jakab 5:14, 15).

19–20. a) Milyen igazságtalanságok voltak jellemzőek Jézus napjaira, és milyen nyomással nézett szembe Jézus? b) Miért nem hajlandók Krisztus követői részt venni a politikában és az erőszakos tettekben, és mi az egyik jutalma az állásfoglalásuknak?

¹⁹ Vajon arra kellene következtetnünk, hogy Jézus a világban általánosan tapasztalható társadalmi igazságtalanság ellen harcolt? Kétségtelen, hogy mindenütt igazságtalanság vette körül. Szülőföldje idegen uralom alatt állt. A rómaiak az ott állomásozó hatalmas hadseregükkel elnyomták a zsidókat, keményen megadóztatták őket, mi több, beleavatkoztak a vallási szokásaikba. Nem meglepő, hogy sok ember azt akarta, hogy Jézus vegyen részt az akkori politikai életben (János 6:14, 15). Ismét ki kellett nyilvánítania a bátorságát.

²⁰ Jézus kifejtette, hogy a Királysága nem része a világnak. A példája révén megtanította a követőinek, hogy ne vegyenek részt az akkori politikai harcokban, hanem összpontosítsanak az Isten Királyságáról szóló jó hír prédikálására (János 17:16; 18:36). Fontos leckét tanított a semlegességgel kapcsolatban, amikor a csőcselék le akarta tartóztatni. Péter azonnal a tettek mezejére lépett, hevesen kardot rántott és megsebzett egy férfit. Nem nehéz megértenünk Pétert. Ha az erőszak valaha is jogosnak tűnhetett, akkor az ezen az éjszakán volt, amikor Isten ártatlan Fiát megtámadták. Jézus azonban ekkor meghatározta azt az irányadó mértéket, amely mind a mai napig érvényes a földi követői számára: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert mindazok, akik kardot fognak, kard által vesznek el” (Máté 26:51–54). Krisztus követőinek bátorságra volt szükségük, hogy megőrizzék ezt a békés magatartást, és ez ma sincs másként. A keresztény semlegességnek köszönhetően Isten népének jó hírneve van napjainkban, hiszen soha nem keveredett bele háborúkba, népirtásba, lázongásba és hasonló erőszakos tettekbe, melyek oly gyakoriak modern korunkban. Bátorságuk egyik jutalma ez a kiváló hírnév.

21–22. a) Milyen segítséget kapott Jézus, mielőtt szembenézett a legnehezebb megpróbáltatással? b) Hogyan mutatott bátorságot Jézus mindvégig?

²¹ Jehova Fia már jó előre tudta, hogy heves üldözéssel fog szembenézni a földön (Ézsaiás 50:4–7). Bár sokszor került halálos veszélybe, a legfenyegetőbb az az esemény volt, melyet e fejezet elején tárgyaltunk. Hogyan őrizte meg Jézus a bátorságát az ilyen veszélyek ellenére? Nos, mit tett, mielőtt megérkezett a csőcselék, hogy letartóztassa? Buzgón imádkozott Jehovához. És mit tett Jehova? A Biblia szerint Jézus „kedvező meghallgatásra talált” (Héberek 5:7). Jehova elküldött egy angyalt az égből, hogy megerősítse bátor Fiát (Lukács 22:42, 43).

²² Jézus, röviddel azután, hogy megerősítette az angyal, ezt mondta az apostolainak: „Keljetek fel, menjünk!” (Máté 26:46). Gondolj bele, milyen bátorságot tükröztek a szavai. Azt mondta, hogy „menjünk”, pedig tudta hogy arra fogja kérni a csőcseléket, hogy kímélje meg a barátait, és azt is tudta, hogy a társai elhagyják és elmenekülnek, és hogy egyedül kell szembenéznie élete legnehezebb megpróbáltatásával. Egyedül nézett szembe a törvénytelen és igazságtalan tárgyalással, a gúnyolódással, a kínzással és a gyötrelmes halállal. Megpróbáltatásai alatt végig megőrizte a bátorságát.

23. Magyarázd meg, hogy Jézus miért nem volt meggondolatlan, amikor szembenézett a veszéllyel és a halálos fenyegetéssel.

²³ Vajon Jézus meggondolatlan volt? Nem. Az igazi bátorságnak semmi köze sincs a meggondolatlansághoz. Valójában Jézus arra tanította a követőit, hogy legyenek óvatosak, és körültekintően kerüljék a veszélyt, hogy továbbra is cselekedhessék Isten akaratát (Máté 4:12; 10:16). Ám Jézus tisztában volt vele, hogy ebben az esetben nem kerülheti el a veszélyt. Tudta, hogy mi Isten akarata, és eltökélt volt abban, hogy megőrzi a feddhetetlenségét. Így nem volt más választása, mint az, hogy szembenézzen a hitpróbával.

24. Miért lehetünk biztosak abban, hogy bármilyen lehetséges próbával bátran szembe tudunk nézni?

²⁴ Mily gyakran mutattak bátorságot Jézus követői, miközben Uruk nyomdokain jártak! Sokan szilárdan kitartottak a gúnyolódás, üldözés, letartóztatás, bebörtönzés és kínzás ellenére, sőt, a halállal is szembenéztek. Honnan van ilyen bátorságuk a tökéletlen embereknek? Ez nem pusztán a bensőjükből fakad. Miként Jézus segítséget kapott Istentől, úgy a követői is (Filippi 4:13). Soha ne félj hát attól, hogy mit hoz a jövő. Legyél eltökélt abban, hogy megőrzöd a feddhetetlenségedet, Jehova pedig megadja neked a szükséges bátorságot. Továbbra is meríts erőt Vezetőnk, Jézus példájából, aki ezt mondta: „bátorság! Én legyőztem a világot” (János 16:33).