55. fejezet

Sok tanítvány felhagy Jézus követésével

JÉZUS a kapernaumi zsinagógában azt tanítja, hogy ő az égből való igazi kenyér. Beszéde nyilván annak a beszélgetésnek a folytatása, amely akkor kezdődött, amikor rátaláltak az emberek a Galileai-tenger keleti partjáról való visszaérkezésükkor, ahol ettek azokból a kenyerekből és halakból, melyekről csodálatosan gondoskodott.

Jézus folytatva megjegyzéseit ezt mondja: „A kenyér, amelyet én adok majd, az én húsom a világ életéért.” Csupán két évvel ezelőtt, i. sz. 30 tavaszán mondta Jézus Nikodémusnak, hogy Isten oly nagyon szerette a világot, hogy az ő Fiát adta érte Megváltóul. Jézust most arra mutat rá, hogy bárki örökké tartó életet nyerhet, aki az emberiség világából jelképesen eszik az ő húsából azáltal, hogy hitet gyakorol az ő áldozatában, amelyet hamarosan hoz.

Az emberek azonban megütköznek Jézus szavain: „Hogyan adhatja nekünk ez az ember a húsát, hogy megegyük?” — kérdezik. Jézus azt akarja megértetni a hallgatóival, hogy tulajdonképpen csak képletesen kell enni a húsából. Ennek kihangsúlyozására olyan dolgot mond nekik, amely még kifogásolhatóbb lenne, ha szó szerint vennék.

„Ha nem eszitek az Emberfiának húsát és nem isszátok a vérét — mondja Jézus —, nincsen élet tibennetek. Aki a húsommal táplálkozik és a véremet issza, annak örökké tartó élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon, mert az én húsom igazi étel és az én vérem igazi ital. Aki a húsommal táplálkozik és a véremet issza, egységben marad velem és én egységben maradok vele.”

Való igaz, hogy ha Jézus itt a kannibalizmust ajánlaná, tanítása a lehető legmegbotránkoztatóbbnak hangzana. Jézus azonban természetesen nem szó szerinti húsevést és vérivást javasol. Egyszerűen azt hangsúlyozza, hogy, akik örökké tartó életet akarnak nyerni, azoknak hitet kell gyakorolniuk az áldozatában, amelyet akkor hoz, amikor feláldozza tökéletes emberi testét és életvére kiontatik. Mindazonáltal sok tanítványa még kísérletet sem tesz arra, hogy megértse tanítását, és így tiltakoznak: „Megbotránkoztató beszéd ez; ki képes hallgatni?”

Jézus tudván, hogy tanítványai közül sokan zúgolódnak, ezt mondja: „Botlást okoz ez nektek? És ha látnátok az Emberfiát felmenni oda, ahol azelőtt volt? . . . A beszédek, amelyeket nektek mondtam: szellem és élet. De vannak köztetek, akik nem hisznek.”

Jézus így folytatja: „Ezért mondtam nektek, hogy senki nem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.” Ezután sok tanítványa elhagyja és nem követi tovább. Jézus most a 12 apostolához fordul, és megkérdezi: „Ti is el akartok menni?”

Péter így válaszol: „Uram, kihez mehetnénk? Örökké tartó élet beszédei vannak tenálad; és mi hittünk és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.” Milyen szép bizonysága ez a lojalitásuknak, még akkor is, ha Péter és a többi apostol talán nem egészen értik Jézus tanítását ebben a dologban.

Bár Jézus meg van elégedve Péter válaszával, megjegyzi: „Ugye én választottalak ki titeket, tizenkettőtöket? Egy közületek mégis rágalmazó.” Iskariót Júdásról beszél. Jézus talán már ennél a pontnál felfedezi Júdásban egy káros folyamat „kezdetét” vagy kiinduló pontját.

Jézus kiábrándította az embereket, amikor ellenállt abbeli kísérleteiknek, hogy királlyá tegyék, és most talán így okoskodnak: ’Hogyan lehetne ez a Messiás, ha még a Messiás jogos állására sem tart igényt?’ Ez is új dolog lehetett az emberek elméjében. János 6:51–71; 3:16.

▪ Kikért adja Jézus a húsát, és ezek milyen értelemben ’eszik a húsát’?

▪ Jézus mely további szavai keltenek megütközést az emberekben, mégis mit hangsúlyoz ki?

▪ Mikor hagynak fel sokan Jézus követésével, és hogyan hangzik Péter válasza?