Az igazság megszabadít

AZ Egyesült Államokban több mint egymillió ember van börtönben. Ebből majdnem háromezret halálra ítélnek. Képzeld bele magad ebbe a szituációba! Hogyan éreznél? Egy ilyen kilátásnak már a gondolata is igazán ijesztő. Bizonyos értelemben véve mégis minden ember hasonló helyzetben van. A Biblia ezt mondja: „mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Róma 3:23). Igen, Ádám leszármazottaiként mi is „be vagyunk börtönözve” egy bűnös állapot miatt (Róma 5:12). Fogságunk hatásait mindennap érezzük, ahogyan a keresztény Pál apostol is, aki ezt írta: „látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban” (Róma 7:23).

Annak eredményeképpen, hogy mindannyian természetünknél fogva bűnösök vagyunk, úgyszólván mindnyájan halálos ítélet alatt állunk, hiszen a Biblia kijelenti: „a bűn zsoldja halál” (Róma 6:23). A zsoltáríró Mózes találóan írta le helyzetünket: „Éveinknek száma legföljebb hetven, s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig. Ebből is a legtöbb betegség, hiú fáradozás; gyorsan elszállnak, hamar végük szakad” (Zsoltárok 90:10, Katolikus fordítás; vö. Jakab 4:14).

Elméjében tartva, hogy az emberiség a bűn és a halál rabszolgaságában van, Jézus ezt mondta követőinek: „az igazság szabadokká tesz titeket” (János 8:32). Ezekkel a szavakkal Jézus olyan reménységet nyújtott a követőinek, amely sokkal nagyszerűbb volt, mint a római uralomtól való megszabadulás — bűnbocsánatot és a haláltól való megszabadulást ajánlotta fel! Hogyan adható ez meg nekik? „Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek” — mondta nekik Jézus (János 8:36). Igen, azáltal, hogy letette életét, „a Fiú”, Jézus, engesztelő áldozatként szolgált, hogy visszavásárolja azt, amit Ádám elveszített (1János 4:10). Ez az engedelmes emberiség egésze előtt megnyitotta az utat afelé, hogy megszabaduljon a bűn és a halál fogságából. Isten egyetlen-nemzett Fia azért halt meg, hogy „valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16).

Így az igazságnak — amely megszabadíthat minket — Jézus Krisztus áll a középpontjában. Azoknak, akik a lábnyomkövetőivé válnak, megvan az a reménységük, hogy megszabadulnak a bűntől és a haláltól, amikor Isten Királysága teljesen átveszi a földi ügyek irányítását. Azok, akik elfogadják Isten Szavának igazságát, már most is igazi szabadságot tapasztalnak. Vajon milyen módokon?

Megszabadulva a halottaktól való félelemtől

Milliók élnek napjainkban, akik félnek a halottaktól. Vajon miért? Mert a vallásaik azt tanítják, hogy a lélek a halál alkalmával elhagyja a testet, és továbbhalad egy szellemi birodalomba. Ezért él néhány országban az a szokás, hogy a halott rokonai jó néhány napon és éjszakán át virrasztanak. Ez gyakran hangos éneklést és dobverést is magában foglal. A gyászolók azt hiszik, hogy ez elnyeri majd az elhunyt tetszését, és megakadályozza, hogy a szelleme visszatérjen és kísértse az élőket. A kereszténység hamis tanításai a halottakról csak arra szolgálnak, hogy fenntartsák ezt a hagyományt.

A Biblia azonban feltárja az igazságot a halottak állapotáról. Világosan kijelenti, hogy a lelked te magad vagy, nem pedig valamiféle titokzatos részed, amely tovább él a halál után (1Mózes 2:7; Ezékiel 18:4). A halottak ezenkívül tüzes pokolban sem gyötrődnek, és egy szellembirodalomnak sem alkotják részét, amely hatást gyakorolhat az élőkre. „A halottak semmit nem tudnak . . . semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendő vagy” — mondja a Biblia (Prédikátor 9:7, 12).

Ezek a bibliai igazságok sok embert megszabadítanak a halottaktól való félelemtől. Ők már nem ajánlanak fel fényűző áldozatokat azért, hogy megbékítsék elődeiket, és afelől sem aggódnak, hogy szeretteiket könyörtelenül kínozzák a tévelygéseikért. Megtanulják, hogy a Biblia egy bámulatos reménységgel bíztat a halottakra nézve, mivel elmondja, hogy az Isten által meghatározott időben „lesz feltámadásuk . . . mind igazaknak, mind hamisaknak” (Cselekedetek 24:15; János 5:28, 29). Ilyenformán a halottak most egyszerűen csak pihennek, mintha mély álomba lennének merülve. (Vö. János 11:11–14.)

A halottak állapotára vonatkozó igazság és a feltámadás reménysége képes megszabadítani bennünket attól a kétségbeesettségtől is, amelyet a halál hozhat magával. Ez a reménység gyámolított egy házaspárt az Egyesült Államokban, amikor négyéves kisfiuk meghalt egy balesetben. „Nagy űr van most az életünkben, amelyet nem lehet betölteni addig, míg a feltámadás révén viszont nem látjuk a fiunkat — ismeri el a fiú édesanyja. — Tudjuk viszont, hogy a fájdalmunk csak átmeneti, hiszen Jehova megígéri, hogy letörli szemünkről a bánat könnyeit” (Jelenések 21:3, 4).

Megszabadulva a jövőtől való félelemtől

Mit tartogat a jövő? Vajon teljesen elpusztul majd a földünk egy nukleáris holocaustban? Vajon lakatlanná fogja tenni bolygónkat a földi környezet pusztítása? Az erkölcsi összeomlás anarchiához és káoszhoz fog vezetni? Ezek sok ember számára valódi félelmet jelentenek napjainkban.

A Biblia azonban felkínálja az ilyen beteges félelemtől való megszabadulást. Biztosít bennünket afelől, hogy „a föld . . . mindörökké megmarad” (Prédikátor 1:4). Jehova nem azért alkotta meg a bolygónkat, hogy egyszerűen azt lássa, ahogy a felelőtlen emberek tönkreteszik (Ésaiás 45:18). Jehova inkább azért teremtette meg a földet, hogy az egységes emberi család paradicsomi otthona legyen (1Mózes 1:27, 28). Ez a szándéka nem változott meg. A Biblia elmondja, hogy Isten ’elpusztítja azokat, akik a földet pusztítják’ (Jelenések 11:18). Ezt követően „a szelidek . . . öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben” — mondja a Biblia (Zsoltárok 37:11).

Ez az ígéret megbízható, mivel Isten nem hazudik. Jehova ilyen kijelentést tett prófétája, Ésaiás által: „az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem” (Ésaiás 55:11; Titus 1:2). Emiatt bizalommal tekinthetünk előre Isten ígéretének a beteljesedésére, ahogy az a Bibliában, a 2Péter 3:13-ban lett feljegyezve: „új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik.”

Megszabadulva az emberektől való félelemtől

A Biblia gondoskodik számunkra olyan férfiak és nők kiváló példájáról, akik rettenthetetlenségről tettek tanúbizonyságot Isten iránti odaadásuk során. Ezek között volt Gedeon, Bárák, Debóra, Dániel, Eszter, Jeremiás, Abigail és Jáhel — hogy csak néhány nevet említsünk. Ezek a hűséges férfiak és nők a zsoltáríróhoz hasonló hozzáállást tanúsítottak, aki ezt írta: „Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?” (Zsoltárok 56:12).

Az első században Péter és János apostol is hasonló bátorságot nyilvánítottak ki, amikor a vallási hatóságok megparancsolták nekik, hogy hagyják abba a prédikálást. „Nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk” — válaszolták. Szilárd állásfoglalásuk eredményeképpen Pétert és Jánost később börtönbe vetették. Csoda útján történt kiszabadulásuk után pedig ugyanúgy folytatták tevékenységüket, és továbbra is ’bátorsággal szólták az Isten beszédét’. Hamarosan Pétert és a többi apostolt is a zsidó Szanhedrin elé vitték. „Nem megparancsoltuk-é néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? — kérdezte a főpap. — És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal.” Péter és a többi apostol így felelt: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek” (Cselekedetek 4:16, 17, 19, 20, 31; 5:18–20, 27–29).

Napjainkban az Isten Királyságáról szóló jó hír prédikálásával töltött munkájuk során Jehova Tanúi igyekeznek utánozni az első századi keresztények buzgalmát. Gyakran még a köztük lévő fiatalok is rettenthetetlennek bizonyulnak, amikor mások előtt kiállnak a hitükért. Figyelj meg néhány példát!

A tizenéves Stacie félénk természetű. Ez ahhoz vezetett, hogy kezdetben nehézséget jelentett neki, hogy másoknak is beszéljen a hitéről. Mit tett annak érdekében, hogy legyőzze a félénkségét? „Tanulmányoztam a Bibliát, és megbizonyosodtam arról, hogy értem, amiről beszélek. — mondja. — Ez megkönnyítette a beszélgetést, és jobban bíztam már magamban.” Stacie jó hírnevéről még a helyi újságok is írtak. Az a cikk, melyet az iskolájából való egyik tanár írt, ezt az észrevételt teszi: „[Stacie] hite mintha erőt adna neki ahhoz, hogy harcoljon azzal a sokféle nyomással, amelyet a legtöbb tizenéves érzékel . . . Úgy érzi, hogy az Istennek végzett szolgálatnak kell a legelső helyen állnia az elméjében.”

Tommy akkor kezdett tanulni a Bibliáról szüleitől, amikor még csak ötéves volt. Bár még igencsak kiskorú volt, bátran kiállt az igaz imádat mellett. Míg osztálytársai ünnepeket ábrázoló képeket rajzoltak, Tommy inkább olyan jeleneteket rajzolt, amelyek Isten megígért Paradicsomát ábrázolták. Tizenévesként Tommy azt vette észre, hogy sok diák nincs tisztában Jehova Tanúi hitnézeteivel. Nem húzódott vissza félszegen, inkább megkérdezte egyik tanárát, hogy levezethet-e egy kérdés-feleletes megbeszélést az osztállyal, hogy így egyszerre válaszolhasson minden kérdésükre. Megkapta az engedélyt, és kitűnő tanúskodás történt.

Amikor még csak 17 éves volt, Markiettának kiváló alkalma nyílt arra, hogy az osztályában másoknak is beszéljen a hitéről. „Azt a feladatot kaptuk, hogy készítsünk egy beszédet — mondja. — Én a Fiatalok kérdései — gyakorlatias válaszoka című könyvből választottam a témámat. Kiválasztottam öt fejezetet a könyvből, és ezek címeit felírtam a táblára. Megkértem az osztályt, hogy tegye ezeket az érzése szerinti fontossági sorrendbe.” Ezt az osztály közreműködésével történő megbeszélés követte. „Megmutattam az osztálynak a könyvet — fejezi be Markietta —, és sok diák kért egy példányt. Még a tanárom is azt mondta, hogy szeretne belőle egyet.”

Az igazság téged is megszabadíthat

Amint láttuk, az igazság, amelyet a Biblia tartalmaz, felszabadító hatással van minden korosztályhoz tartozó személyekre, akik tanulmányozzák és megszívlelik az üzenetét. Megszabadítja őket a halottaktól, a jövőtől és az emberektől való félelemtől. Végső soron pedig Jézus váltsága a bűntől és a haláltól is megszabadítja majd az engedelmes emberiséget. Micsoda öröm lesz örökké élni a paradicsomi földön, amikor nem leszünk többé az örökölt, bűnös állapotunk rabjai! (Zsoltárok 37:29).

Szeretnél többet is megtudni azokról az áldásokról, melyeket Isten megígért? Ha igen, vajon mit kell tenned? Jézus ezt mondta: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust” (János 17:3). Ha tehát tapasztalni akarod azt a szabadságot, amelyet Jézus ígért a tanítványainak, tanulnod kell Jehova Istenről és a Fiáról. Meg kell tudnod, mi Isten akarata, és azután cselekedned is kell azt, mivel a Biblia ezt mondja: „a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:17).

[Lábjegyzet]

[Kép a 7. oldalon]

Isten Királysága alatt az emberiség végleg megszabadul a bűntől és a haláltól