Meggyógyít egy vakon született férfit

Sabbatnapon Jézus még Jeruzsálemben van. A tanítványaival meglát egy koldus férfit, aki születése óta vak. A tanítványok megkérdezik Jézustól: „Rabbi, ki vétkezett, hogy vakon született? Ő vagy a szülei?” (János 9:2).

A tanítványok tudják, hogy a férfinak nincs láthatatlan lelke, amely már a születése előtt létezett volna. Viszont kíváncsiak rá, hogy vétkezhet-e valaki még az anyaméhben. Jézus így válaszol: „Sem ő, sem a szülei nem vétkeztek, hanem azért történt ez, hogy az ő esetéből az emberek lássák Isten cselekedeteit” (János 9:3). Tehát sem a férfi, sem a szülei nem követtek el semmi olyan helytelenséget vagy bűnt, ami miatt a férfi vakságban szenved. Valójában Ádám bűne miatt születik minden ember tökéletlennek, és emiatt vannak kitéve olyan fogyatékosságoknak, mint például a vakság. Ám a férfi betegsége lehetőséget ad Jézusnak arra, hogy bemutassa az embereknek Isten cselekedeteit, ahogyan azt máskor is tette, amikor betegeket gyógyított meg.

Jézus hangsúlyozza, hogy miért sürgős Isten akaratát tenni: „Addig kell tennünk annak az akaratát, aki küldött engem, míg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem végezhet munkát. Míg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak” (János 9:4, 5). Igen, Jézus a közelgő halálakor a sír sötétjébe kerül, ott pedig nem tehet semmit. Addig viszont a világosság forrását jelenti a világnak.

De vajon meggyógyítja Jézus a férfit? És ha igen, hogyan? Jézus a földre köp, és a nyálával sarat csinál. A férfi szemére keni, majd ezt mondja neki: „Menj, mosakodj meg a Siloám tavában” (János 9:7). A férfi így is tesz, és megnyílnak a szemei! Gondolj bele, mennyire boldog, hogy most lát, életében először!

A szomszédok és más ismerősei csak álmélkodnak. „Nem ez az a koldus, aki itt szokott ülni?” – kérdezik. „Ő az” – felelik néhányan. De ezt nem mindenki hiszi el: „Dehogyis, csak hasonlít rá” – mondják. Végül maga a koldus férfi szólal meg: „Én vagyok az” (János 9:8, 9).

Megkérdezik hát tőle: „Hogyhogy most már látsz?” Ezt válaszolja: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, a szememre kente, és ezt mondta nekem: »Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg.« Elmentem hát, megmosakodtam, és most már látok.” Ekkor ezt kérdezik tőle: „Hol van az az ember?” „Nem tudom” – feleli (János 9:10–12).

A férfit a farizeusokhoz viszik, akik szintén kíváncsiak rá, hogyan nyílt meg a szeme. Így magyarázza nekik: „Sarat tett a szememre, én pedig megmosakodtam, és látok.” Az lenne természetes, hogy a farizeusok együtt örüljenek a koldussal, aki most meggyógyult. Ehelyett néhányuk vádolni kezdi Jézust: „Nem Istentől van ez az ember – bizonygatják –, mert nem tartja meg a sabbatot.” Mások viszont ezt mondják: „Hogyan tehet ilyen jeleket egy bűnös ember?” (János 9:15, 16). Így hát megosztottá válnak.

Mivel ilyen sokféle véleményen vannak, a férfihoz fordulva ezt kérdezik: „Te mit mondasz őróla, hiszen a te szemedet gyógyította meg?” A koldus nem kételkedik abban, hogy ki Jézus, ezért így felel: „Próféta” (János 9:17).

A farizeusok nem hajlandók hinni neki. Talán azt gyanítják, hogy Jézus összejátszik a koldussal, hogy félrevezesse az embereket. Végül, hogy pontot tegyenek az ügyre, megkérdezik a koldus szüleit is, hogy tényleg vakon született-e.