Tanítja Isten Szava a reinkarnációt?

BÁRKI, aki megvizsgálja a Bibliát annak reményében, hogy támogatást találjon a reinkarnáció tanához, bizonyosan csalódik. A Bibliában sehol nem találod azt, hogy az embereknek volt előző életük. Továbbá olyan kifejezéseket sem fogsz találni benne, mint „reinkarnáció”, „lélekvándorlás” vagy „halhatatlan lélek”.

Néhányan azonban, akik hisznek a reinkarnációban, úgy próbálják magyarázni a bibliai támogatás ezen hiányát, hogy azt mondják: a reinkarnáció elmélete annyira általános volt az ősi időkben, hogy bármilyen magyarázat fölösleges lett volna. Valóban, a reinkarnáció tana nagyon régi, azonban függetlenül attól, hogy mennyire régi, mennyire terjedt el, illetve mennyire nem, a kérdés továbbra is fennmarad: Tanítja-e a Biblia?

Pál apostol a 2Timótheus 3:16, 17-ben ezt írta: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, a fenyítékre, mely igazságban vagyon. Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jócselekedetre tökéletesen felkészíttetett” (Károli, 1899). Igen, a Biblia Isten ihletett Szava, gondolatainak közlése az emberi család felé. És ahogy Pál írta, képessé teszi őszinte kutatóját, hogy „tökéletes . . ., tökéletesen felkészíttetett” legyen a válaszadásra az élet minden fontos kérdésével kapcsolatban, beleértve a múlttal, jelennel, jövővel kapcsolatos kérdéseit is.

Pál ezt is kijelentette: „befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (a minthogy valósággal az is)” (1Thessalonika 2:13). Mivel a Biblia Isten gondolatait tartalmazza, nem pedig tökéletlen emberek gondolatait, ezért nem kellene meglepnie bennünket, ha úgy találjuk, hogy a Biblia gyakran eltér az emberek gondolataitól, még ha azok éveken át népszerűek is. Ám lehet, hogy ezt mondod: „De vajon nem sugalmazza a Biblia legalább néhány helyen a reinkarnációt?”

Tévesen értelmezett szövegek

Azok, akik hisznek a reinkarnációban, azt mondják, hogy a Biblia érinti ezt a témát a Máté 17:11–13-ban, ahol Jézus kapcsolatba hozza Keresztelő Jánost az ősi prófétával, Illéssel. Ezt olvashatjuk ebben a szövegben: „Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít; de mondom néktek, hogy Illés immár eljött . . . Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.”

Amikor ezt mondta Jézus, vajon azt értette ezen, hogy Keresztelő János Illés próféta reinkarnációja volt? Maga János tudta, hogy nem. Egy alkalommal, amikor megkérdezték tőle: „Illés vagy-é te?”, János világosan ezt válaszolta: „Nem vagyok” (János 1:21). Megjövendölték azonban, hogy János a Messiás előtt jár majd „Illés szellemével és erejével” (Lukács 1:17, Vida fordítás; Malakiás 4:5, 6). Más szóval Keresztelő János olyan értelemben volt „Illés”, hogy Illés munkájához hasonló feladatot hajtott végre.

A János 9:1, 2-ben ezt olvassuk: „a mint [Jézus] eltávozék, láta egy embert, a ki születésétől fogva vak vala. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?” Egyesek, akik hisznek a reinkarnációban, azt sugallják, hogy mivel ez az ember vakon született, biztos, hogy bűnt követett el az előző életében.

Bármi is volt azonban, ami arra indította a tanítványokat, hogy ezt kérdezzék, Jézus válaszának döntő tényezőnek kell lennie. Ő ezt jelentette ki: „Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei” (János 9:3). Ez ellentétben áll a reinkarnációval, amely szerint fogyatékosságaink az előző életünkben elkövetett bűnöktől függnek. Arról a részletről, hogy senki sem tud vétkezni, mielőtt megszületne, Pál szintén említést tett, amikor Ézsauról és Jákobról azt írta, hogy „mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek” (Róma 9:11).

Feltámadás, nem pedig reinkarnáció

Bár a Biblia nem támogatja a reinkarnáció tanát, senkinek sem kell elkeserednie. A Biblia üzenete valami sokkal vigasztalóbbat kínál, mint az újraszületés elmélete egy betegséggel, bánattal, fájdalommal és halállal teljes világban. És amit a Biblia kínál, az nemcsak vigasztaló, hanem az igazság is, Isten saját Szava.

Pál ezen a módon fejezte ki ezt a buzdító tant: „Reménységem lévén az Istenben, hogy . . . lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak.” A „feltámadás” szó vagy bizonyos formája több mint ötvenszer fordul elő a Keresztény Görög Iratokban, Pál pedig a keresztény hit alapvető tanaként említi (Cselekedetek 24:15; Zsidók 6:1, 2).

A feltámadás a halálból nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a halál létezik. A Bibliában sehol sem találsz semmilyen utalást arra, hogy az embernek halhatatlan lelke van. Ha az embernek halhatatlan lelke volna, amely eltávozna a testből a halálkor, és elmenne örökké tartó sorsára az égbe vagy a pokolba, vagy reinkarnálódna, akkor semmi szükség nem lenne a feltámadásra. Másrészről mintegy száz bibliai szöveg mutatja azt, hogy az emberi lélek nem halhatatlan, hanem halandó és elpusztítható. A Biblia következetesen beszél a halálról, mint az élet ellentétéről, ami a nemlét állapota, szembeállítva a léttel.

A halál vagy nemlét volt a büntetés Ádám és Éva bűnéért, amelyet Isten ellen követtek el. Ez büntetés volt, nem pedig belépés egy halhatatlan életbe valahol máshol. Isten világosan kijelentette, hogy vissza fognak térni oda, ahonnan jöttek — a föld porába: „abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz” (1Mózes 3:19). Nem volt halhatatlan lelkük, mielőtt Isten megteremtette és a földre helyezte őket Éden kertjében, és azután sem volt, hogy meghaltak.

A halálból való feltámadás hasonlatos az álomból vagy pihenésből való felébredéshez. Például Jézus ezt mondta Lázárról, akit később feltámasztott: „Lázár . . . elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt” (János 11:11). Dániel prófétára vonatkozóan ezt olvassuk: „majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén” (Dániel 12:13).

Örök élet a földön

Mi lesz a sorsa azoknak, akiket feltámasztanak majd a halálból? A Biblia kétféle feltámadásról beszél — égiről és földiről. Földi feltámadás lesz a sorsa azok túlnyomó többségének, akik valaha éltek és meghaltak. Nagyon kevés személy nyer égi feltámadást, hogy Isten égi Királyságában uralkodjon Krisztussal (Jelenések 14:1–3; 20:4). Mikor kezdődik a földi feltámadás? Azután kezdődik majd el, hogy Isten elpusztítja a jelenlegi gonosz rendszert, és valósággá válik egy „új föld”, egy igazságos, új emberi társadalom (2Péter 3:13; Példabeszédek 2:21, 22; Dániel 2:44).

Az „új földön” nem lesz többé betegség vagy szenvedés. Még a halál sem létezik majd többé, hanem átveszi a helyét az örök élet lehetősége. „Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések 21:4). A zsoltáríró szintén ezt jövendölte meg: „Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak” (Zsoltárok 37:29). Ehhez hasonlóan Jézus ezt jelentette ki: „Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet” (Máté 5:5).

Hasonlítsd össze Isten nagyszerű ígéreteit a reinkarnáció tanával. Ezen elmélet szerint azt feltételezik, hogy minduntalan visszatérsz, hogy a dolgok ugyanazon romlott régi rendszerében élj. Ez azt jelentené, hogy folyamatosan gonoszság, szenvedés, betegség és halál venne körül egy majdnem vég nélküli körforgásban. Micsoda reménytelen kilátás ez!

Ezért a Biblia a kérdésekre — Éltél már ezelőtt? Élsz-e majd újra? — így válaszol: Nem, nem volt semmilyen más életed, mint a jelenlegi. Lehetséges azonban, hogy maradandóvá, valóban örökké tartóvá tedd életed. Napjainkban, a jelenlegi rendszer „utolsó napjaiban” reményed lehet ezen világ végének a túlélésére, és halál nélkül nyerhetsz belépést Isten új világába (2Timótheus 3:1–5; Jelenések 7:9–15). Vagy ha előbb halnál meg, mint ahogy Isten új világa elérkezik, akkor reménységed lehet a feltámadásban egy örök életre a paradicsomi földön (Lukács 23:43).

Ha hitet gyakorolsz Jézusban, nem számít mi történik, Jézus szavai — amit Mártának mondott, amikor testvére, Lázár meghalt — rád is érvényesek: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog, és mindenki, aki él és hisz énbennem, semmiképpen nem hal meg” (János 11:25, 26, Vi).

[Oldalidézet a 8. oldalon]

Ádámnak nem volt halhatatlan lelke, hanem visszatért a porba, amikor meghalt

[Kép a 9. oldalon]

Isten Szava a feltámadást tanítja, nem a reinkarnációt