Nem sokkal ez után a beszélgetés után, amikor találkozott egy vakon született emberrel, Siloámot valószínűleg az ünneppel és az ünnepi fényekkel kapcsolta össze. Miután azt mondta a tanítványainak, hogy „világossága vagyok a világnak”, a földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat rátette a vak szemére, és így szólt hozzá: „Menj, mosakodj meg a Siloám tavában” (Jn 9:1–7).

Négy nagy arany lámpatartó állt az udvaron, és mindegyiken volt négy aranycsésze. Négy ifjú, akinek papi leszármazása volt, nagy olajoskorsókkal létrán felmászott a 16 csészéhez, hogy megtöltse őket olajjal. A lámpák kanócait a papok elhasználódott ruháiból készítették. Zsidó írók szerint a lámpák ragyogó fényt árasztottak, melyet még jókora távolságból is látni lehetett, és bevilágították a jeruzsálemi házak udvarait. Égő fáklyával a kezükben férfiak táncoltak (köztük vének is), és dicsérő énekeket énekeltek zenekísérettel.