ANDRÁS
(a ’férfi’ jelentésű gör. alapszóból; valószínűleg: ’férfias’):
Simon Péter testvére és Jónás (János) fia (Mt 4:18; 16:17). Jóllehet András Betsaidában született, Simonnal együtt Kapernaumban élt, amikor Jézus elhívta őket, hogy legyenek „emberek halászaivá” (Mk 1:16, 17, 21, 29; Jn 1:44). Mindkét város a Galileai-tenger é. partján feküdt, és a két testvér itt űzte a halászmesterséget Jakabbal és Jánossal társulva (Mt 4:18; Mk 1:16; Lk 5:10).
András először Keresztelő János tanítványa volt (Jn 1:35, 40). I. sz. 29 őszén ott volt Betániában, a Jordán k. partján, és hallotta, amint Keresztelő János bejelenti, hogy Jézus „az Isten Báránya” (Jn 1:29). Egy másik tanítvánnyal (vsz. Jánossal) követte Jézust a szálláshelyére, és hamarosan meggyőződött róla, hogy megtalálta a Messiást. Megkereste a testvérét, Simont, elmondta neki, mi történt, és odavitte Jézushoz (Jn 1:36–41). A két testvér folytatta a halászatot, de úgy 6-12 hónap múlva, Keresztelő János elfogatása után Jézus felszólította őket, valamint Jakabot és Jánost, hogy legyenek „emberek halászaivá”. Ők nyomban otthagyták hálóikat, és csatlakoztak Jézushoz (Mt 4:18–20; Mk 1:14, 16–20). Idővel ők négyen apostolok lettek, és érdekes megfigyelni, hogy Andrást mindegyik felsorolásban az első négy apostol között említik (Mt 10:2; Mk 3:18; Lk 6:14).
Andrásról ezek után kevés szó esik. Ő és Fülöp beszél Jézussal arról, hogy miként lehetne jóllakatni egy kb. 5000 férfiból álló tömeget; András javasol valamit a meglévő élelemmel kapcsolatban, de ő maga sem érzi megvalósíthatónak a javaslatát (Jn 6:8, 9). Az utolsó pászkán, amelyet megtartottak, Fülöp tanácsot kér Andrástól, mivel néhány görög látni szeretné Jézust, majd együtt Jézus elé tárják az ügyet (Jn 12:20–22). András ott van a négy apostol között, akik az Olajfák hegyén megkérdezik Jézustól, hogy mi jelzi majd a fennálló világrendszer befejezését (Mk 13:3). Utoljára nem sokkal Jézus égbe menetele után említik Andrást név szerint (Cs 1:13).