„Megtaláltuk a Messiást”

„MEGTALÁLTUK a Messiást.” „Megtaláltuk azt, akiről Mózes a Törvényben, és a Próféták írtak”. Ezek a megdöbbentő szavak két lelkes első századi zsidó ajkát hagyták el. Végre megérkezett a várva várt Messiás! Szikrányi kétségük sem volt efelől (János 1:35–45).

Ha tekintetbe vesszük a kor történelmi és vallási légkörét, akkor még figyelemre méltóbb a meggyőződésük. Korábban már számos önjelölt szabadító jelent meg nagy feltűnéssel és zengzetes ígéretekkel, de a remény tüze csakhamar kialudt, mivel ezek az emberek nem voltak képesek megszabadítani a zsidókat a római igától (Cselekedetek 5:34–37).

Ez a két zsidó, András és Fülöp azonban soha nem ingott meg abban a meggyőződésében, hogy megtalálták az igazi Messiást. Sőt, az évek során csak erősödött a bizalmuk, minthogy a saját szemükkel látták a hatalmas tetteket, melyeket ez az ember végrehajtott a Messiásról szóló jövendöléseknek megfelelően.

Miért hitt benne ez a két férfi és sokan mások, és miért voltak meggyőződve arról, hogy ő nem csupán egy hamis messiás vagy egy csalódást okozó szélhámos? Milyen meggyőző bizonyítékok szóltak amellett, hogy ő az igazi Messiás?

A történelmi beszámoló szerint András és Fülöp megállapította, hogy a názáreti Jézus, a volt ács nem más, mint a megígért és régóta várt Messiás (János 1:45). Egy akkor élt, gondos történetíró, Lukács leszögezi, hogy a Messiás „Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik évében” jött el (Lukács 3:1–3). Tiberius uralkodásának tizenötödik éve i. sz. 28 szeptemberében kezdődött, és i. sz. 29 szeptemberében ért véget. Lukács azt is elmondja, hogy a zsidók abban az időben várták a Messiás megérkezését (Lukács 3:15). Miért pont akkor? Nos, lássuk.

A Messiás ismertetőjegyei

A Messiás létfontosságú szerepére való tekintettel ésszerű elvárnunk, hogy a Teremtő, Jehova konkrét jeleket adjon, amelyek alapján az éber és hűséges emberek azonosítani tudják a megígért Messiást. Hogy miért? Mert így a körültekintő egyéneket nem vezethetik félre a csalók, mint sok mindenki mást.

Amikor egy nagykövet bemutatkozik az idegen ország kormányának, a kinevezését a megfelelő papírokkal kell igazolnia. Jehova ehhez hasonlóan jó előre leíratta, hogy milyen követelményeknek kell megfelelnie a Messiásnak. Így a ’Főközvetítő’ mintha papírokkal érkezett volna, melyekkel igazolhatta kilétét (Héberek 12:2).

Az ismertetőjegyek jó néhány bibliai próféciában lettek felvázolva, melyek évszázadokkal korábban íródtak. Ezek pontos részleteket közöltek a Messiás eljövetelének módjáról, a szolgálata jellegéről, arról, hogy mások szenvedést okoznak majd neki, és hogy milyen halállal kell meghalnia. Azt is érdekesnek találhatod, hogy ezek a megbízható próféciák előre beszéltek a feltámadásáról, arról, hogy felmagasztalva Isten jobbjára kerül, valamint a Királyság-uralma jövőbeli áldásairól. A bibliai próféciák tehát olyan egyedülálló képet festettek róla, mint amilyen egy ujjlenyomat, mely csupán egyvalakihez tartozhat.

Természetesen nem az összes messiási prófécia teljesedett be i. sz. 29-ben, amikor Jézus feltűnt a színen. Például akkor még nem halt meg és nem támadt fel. András, Fülöp és mások ennek ellenére hittek Jézusban a tanításai és a tettei alapján. Bőséges bizonyítékot láttak arra, hogy valóban ő a Messiás. Ha akkor éltél volna, és nyitott lettél volna arra, hogy te magad járj utána a bizonyítékoknak, alighanem te is meg lettél volna győződve arról, hogy Jézus a Messiás.

A kép részletei

Mi segített volna erre a következtetésre jutnod? Az idők folyamán a bibliai próféták különleges követelményekről beszéltek, melyeknek a Messiás meg kell hogy feleljen, így ezek teljes bizonyossággal azonosítják őt. Amint teltek a századok, és a próféták újabb és újabb részleteket adtak meg, fokról fokra kialakult egy kép a Messiásról. Henry H. Halley megjegyezte: „Tegyük fel, hogy bizonyos számú, különböző országokból származó ember, akik soha nem látták egymást, és semmilyen módon nem érintkeztek, bemennek egy terembe, és mindegyik letesz egy darab faragott márványt, és amikor a darabokat összeillesztik, egy tökéletes szobor jön létre. Mi más lenne a magyarázat, mint hogy egyvalaki tervezte meg a részleteket, és mindenkinek elküldte a maga darabját? Akkor Jézus életének és munkásságának bámulatos egésze, melyet jóval az eljövetele előtt különböző századok különböző írói állítottak össze, mi mással lenne magyarázható, mint azzal, hogy az írást egy emberfölötti elme irányította?” Halley minden idők legnagyobb csodájának nevezi ezt.

Ez a csoda a Biblia első könyvében kezd kibontakozni. A Messiás szerepére utaló első bibliai prófécia rögzítésén kívül Mózes, az író arról is tájékoztatott, hogy a Messiás Ábrahám leszármazási vonalán jön el (1Mózes 3:15; 22:15–18). Egy másik helyen kiderült, hogy a Messiás Júda törzséből származik majd (1Mózes 49:10). Isten azt mondta az izraelitáknak Mózes által, hogy a Messiás még Mózesnél is nagyobb szószóló és szabadító lesz (5Mózes 18:18).

Dávid király idejében egy prófécia feltárta, hogy a Messiás örökölni fogja Dávid trónját, és a királysága „időtlen időkig szilárd lesz” (2Sámuel 7:13–16). Mikeás könyve megírta, hogy a Messiás Dávid városában, Betlehemben születik meg (Mikeás 5:2). Ézsaiás megjövendölte, hogy szűztől születik majd (Ézsaiás 7:14). Malakiás próféta pedig azt mondta meg előre, hogy az eljövetelét egy Illéshez hasonló személy jelenti majd be (Malakiás 4:5, 6).

Egy további meghatározó részlet a Messiásra vonatkozóan Dániel könyvében látott napvilágot. A prófécia rámutatott a Messiás megjelenésének pontos évére: „Tudd meg azért, és értsd meg éleslátással: a Jeruzsálem helyreállítása és újjáépítése felől való szózat elhangzásától a Messiás Vezérig hét hét és hatvankét hét lesz. Jeruzsálemet helyreállítják, újjáépítik, lesz köztere és sáncárka, de mindez viszontagságos időkben történik” (Dániel 9:25).

A perzsa Artaxerxész királytól származott „a Jeruzsálem helyreállítása és újjáépítése felől való szózat”, mégpedig uralkodásának 20. évében. Mivel i. e. 474-ben kezdett uralkodni, a 20. éve i. e. 455-re esett (Nehémiás 2:1–8). A Jeruzsálem helyreállítására és újjáépítésére vonatkozó parancstól 69 (7+62) prófétai hétnek kellett eltelnie a Messiás megjelenéséig. Hatvankilenc szó szerinti hét csupán 483 napot, azaz kevesebb mint két évet tesz ki. De ha alkalmazzuk azt a prófétai szabályt, hogy „egy-egy napot egy-egy évért” kell számolni, akkor a Messiásnak 483 évvel később, vagyis i. sz. 29-ben kellett megjelennie (Ezékiel 4:6).

Különböző években sok önjelölt messiás jelent meg, de i. sz. 29-ben egyedül a názáreti Jézus tűnt fel a világ színterén (Lukács 3:1, 2). Ugyanebben az évben Jézus elment Keresztelő Jánoshoz, és megkeresztelkedett. Ekkor fel is kenetett szent szellemmel mint a Messiás. Később, amikor János, az Illéshez hasonló, megjövendölt előhírnök bemutatta Jézust Andrásnak és egy másik tanítványnak, így nevezte őt: „Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét” (János 1:29; Lukács 1:13–17; 3:21–23).

A Messiás azonosítása a családfája alapján

Az ihletett próféciák bizonyos zsidó családokkal hozták kapcsolatba a Messiást. Ezért ésszerű feltételeznünk, hogy a mindentudó Teremtő olyan időpontra szervezte a Messiás eljövetelét, amikor még megvoltak a családfákról szóló feljegyzések, hogy bizonyítani lehessen, kik voltak az ősei.

Egy lexikon kijelenti: „Aligha férhet hozzá kétség, hogy a zsidó törzsek és családok névjegyzékei Jeruzsálem [i. sz. 70-ben bekövetkezett] pusztulásakor semmisültek meg, annál nem korábban” (McClintock és Strong: Cyclopedia). Minden jel arra vall, hogy Máté és Lukács i. sz. 70 előtt írták az evangéliumukat. Így belenézhettek ezekbe a feljegyzésekbe, amikor összeállították a Jézus leszármazásáról szóló jegyzéküket (Máté 1:1–16; Lukács 3:23–38). És egy ilyen nagy horderejű kérdésben számos kortársuk kétségtelenül maga akart utánajárni Jézus leszármazásának.

Véletlenül teljesedtek a próféciák Jézuson?

Lehetséges-e mégis, hogy Jézus csupán véletlenül teljesítette be a messiási próféciákat? Egy tudós így nyilatkozott: „Ki van zárva. Annyira kicsi az esély, hogy el is felejthetjük. Valaki kiszámolta, hogy mindössze nyolc prófécia teljesedésének a valószínűsége is egy a 10¹⁷-hez.” Így szemléltette ezt: „Ha ennyi ezüstdollárt vennénk, azok két láb [60 centiméter] vastagon beborítanák egész Texas államot [690 000 négyzetkilométernyi területet]. Ha megjelölnénk egyet közülük, majd megkérnénk valakit, hogy bekötött szemmel járja be az egész államot, és vegyen fel egyetlen pénzérmét, mekkora lenne az esélye annak, hogy éppen a megjelöltet választja?” Ezek után elmondta, hogy „ugyanennyi esély van arra, hogy a történelemben bárki csupán nyolc [messiási] próféciát be tudjon teljesíteni”.

Mindazonáltal Jézus a három és fél éves szolgálata alatt nem pusztán nyolc, hanem számtalan bibliai próféciát beteljesített. Az ennyire meggyőző bizonyítékok ismeretében az imént idézett tudós erre a következtetésre jutott: „Ez Jézusnak, és az egész történelemben csakis neki sikerült.”

A Messiás „eljövetele”

Nem kérdés, hogy a Messiás i. sz. 29-ben jött el a názáreti Jézus személyében. Ekkor jött el mint alázatos, szenvedő Megváltó. Nem mindent legyőző Királyként jelent meg, hogy letörje a római igát, ahogy a legtöbb zsidó, sőt a követői is várták (Ézsaiás 53. fejezet; Zakariás 9:9; Cselekedetek 1:6–8). A jövendölések azonban rámutatnak, hogy a jövőben nagy hatalommal jön el (Dániel 2:44; 7:13, 14).

A bibliai próféciák alapos tanulmányozása mindenütt arról győzött meg gondolkodó embereket, hogy a Messiás az első században jött el, és hogy később még vissza kellett térnie. A bizonyítékok alapján ez a megjövendölt visszatérés 1914-ben történt, amikor is elkezdődött Jézus ’jelenléte’ (Máté 24:3–14).a Abban az évben emberi szemek számára láthatatlanul trónra ült az égben mint Isten Királyságának a Királya. Rövidesen megszabadítja a földet az édeni lázadás következményeitől. Utána az ezeréves uralma alatt megáldja azokat, akik hisznek benne mint megígért Magban, a Messiásban, „aki elveszi a világ bűnét” (János 1:29; Jelenések 21:3, 4).

Jehova Tanúi örömmel beszélnek arról, hogy mi bizonyítja mindezt, és megmutatják a Bibliából, hogy mit jelenthet a Messiás uralma neked és a szeretteidnek.

[Lábjegyzet]

[Ábra/képek a 6–7. oldalon]

i. e. 455., „a Jeruzsálem helyreállítása . . . felől való szózat”

i. sz. 29., megérkezik a Messiás

483 év (69 prófétai hét) (Dániel 9:25)

1914., a Messiás trónra ül az égben

A Messiás nemsokára véget vet a gonoszságnak, és paradicsommá teszi a földet