Isten Fiának egy igen gyengéd jellemvonását mutatja meg az a mód, ahogyan Jézus Lázár halálára reagált. Az ennél az alkalomnál megnyilvánuló mély érzelmei arról tanúskodnak, hogy őszintén óhajtja a halottak feltámadását. Ezt olvassuk: „Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem. Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula [sóhajtott, NW] lelkében és igen megrendüle. És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg! Könnyekre fakadt Jézus. Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!” (János 11:32–36).

Három kifejezés mutatja itt, milyen szívbeli szánalmat érzett Jézus: a „sóhajtott”, a „megrendüle” és a „könnyekre fakadt” kifejezések. Ennek a megrendítő jelenetnek a leírásához használt eredeti nyelvű kifejezések azt jelzik, hogy Jézust olyan mélyen megindította barátjának, Lázárnak a halála és Lázár nőtestvérének sírása, hogy szeme megtelt könnyel.a

Ami rendkívül figyelemre méltó, az az, hogy Jézus előzőleg két másik személyt is visszahozott az életbe. És teljes mértékben a szándékában állt ugyanazt megtenni Lázárral (János 11:11, 23, 25). Mégis „könnyekre fakadt”. Az emberek életre keltése tehát Jézus számára nem csupán egy fajta eljárás. Gyengéd és mély érzései, ahogyan ez alkalommal megnyilvánultak, világosan megmutatják, mennyire őszintén vágyott rá, hogy megszüntesse a halál okozta pusztításokat.