NÁRDUSOLAJ

Értékes „illatos olaj”, amellyel Mária, Lázár testvére megkente Jézus fejét és lábát. A nárdusolaj (gör.: narʹdosz) nagyon drága volt, emiatt gyakran hígították vagy hamisították. Ezért lehet figyelemre méltó, hogy Márk is, és János is azt a kifejezést használja a beszámolójában, hogy „igazi nárdusolaj” (Mk 14:3; Jn 12:3). Ha az ókorban valakinek volt ilyen értékes kenőcse egy kicsi alabástromedényben, az jó befektetésnek számított (Jn 12:5; lásd: NÁRDUS).

Az illatos, pirosas színű, könnyen elillanó nárdusolajat lezárt alabástrompalackban tárolták, hogy megmaradjon az illata. Az alabástrom puha, többnyire fehéres, márványra emlékeztető kő, és a nevét az egyiptomi Alabastron városáról kapta, ahol az alabástromból edényeket készítettek. Az egyfontnyi illatos, „igazi nárdusolaj” – amelyet Mária egy alabástrompalackból Jézus Krisztus fejére és lábára öntött, tekintettel Jézus ’temetésére’ – 300 dénár, azaz hozzávetőlegesen egyévi munkabér értéke volt (Mk 14:3–9; Jn 12:3–8; Mt 20:2). Az, hogy ez az illatos olaj ennyire drága volt, azt mutatja, hogy a távoli Indiából származhatott.