A szent szellem — Isten tevékeny ereje

A HÁROMSÁGTAN szerint, a szent szellem az Istenség harmadik személye, aki egyenlő az Atyával és a Fiúval. Amint az Our Orthodox Christian Faith (A mi ortodox hitünk) című könyv írja: „A Szent Szellem teljességgel Isten.”

A Héber Iratokban a „szellem” szónak fordított leggyakoribb szó a ru’ach, melynek jelentése: „lélegzet; szél; szellem”. A Görög Iratokban ennek a pneu’ma szó felel meg, amely hasonló jelentésű. Vajon ezek a szavak arra utalnak, hogy a szent szellem egy Háromságnak a része?

Tevékeny erő

A BIBLIÁBAN a „szent szellem” kifejezés az az irányított erő, amelyet Jehova Isten sokféle módon felhasznál szándékának megvalósítására. Bizonyos értelemben hasonlítható az elektromos áramhoz, vagyis olyan erő, amely sokféle formában képes működni.

Az 1Mózes 1:2-ben a Biblia kijelenti, hogy „Isten tevékeny ereje [„szelleme” (héberül: ru’ach)] mozgott ide-oda a vizek felszíne felett”. Itt Isten szelleme az ő tevékeny erejeként vett részt a föld megformálásában.

Isten felhasználja szellemét arra is, hogy megvilágosítsa az ő szolgáit. Dávid így imádkozott: „Taníts meg, hogy cselekedjem a te akaratodat, mert te vagy az én Istenem. A te szellemed [ru’ach] jó; az vezessen a becsületesség földjén” (Zsoltárok 143:10). Amikor 70 rátermett férfit kijelöltek Mózes mellé segítségképpen, Isten ezt mondta Mózesnek: „Elveszek a rajtad levő szellemből [ru’ach] és rájuk helyezem” (4Mózes 11:17).

A bibliai prófécia megörökítése is úgy történt, hogy Istentől szóltak emberek, „ahogyan a szent szellem [görögül: pneu’ma] vezette őket” (2Péter 1:20, 21). A Biblia tehát „Istentől ihletett”. A görög The·o’pneu·stos szó jelentése: „Istentől belélehelt” (2Timótheus 3:16). A szent szellem ezenkívül bizonyos embereket vezetett abban, hogy látomásokat lássanak és prófétai álmokat álmodjanak (2Sámuel 23:2; Jóel 2:28, 29; Lukács 1:67; Cselekedetek 1:16; 2:32, 33).

Jézus is a szent szellem késztetésére indult el alámerítkezése után a pusztába (Márk 1:12). A szellem mint valami égő tűz működik Isten szolgáiban és képes őket energiával feltölteni, hogy cselekvőképesek legyenek. És ennek hatására képesek voltak merészen és bátran beszélni (Mikeás 3:8; Cselekedetek 7:55–60; 18:25; Róma 12:11; 1Thessalonika 5:19).

Isten a szelleme által hajtja végre az ítéletét az emberek és a nemzetek felett (Ésaiás 30:27, 28; 59:18, 19). Ezenkívül, Isten szelleme képes bárhova elhatni és tud az emberek javára is működni, de képes ellenük is fordulni (Zsoltárok 139:7–12).

’A szokottnál nagyobb erő’

ISTEN szelleme a „szokottnál nagyobb erővel” látja el Isten szolgáit (2Korinthus 4:7). Ennek segítségével nagy hitpróbákat tudnak kiállni, vagy olyan dolgokat tudnak elvégezni, amikre különben képtelenek lennének.

Vegyük például Sámson esetét. Róla a Bírák 14:6 verse ezt mondja: „Rászállt az Úr lelke (JB: Jahve szelleme) és puszta kézzel széttépte az oroszlánt” (K.f.). Vajon egy isteni személy ment Sámsonba vagy szállta meg, testét arra használva, hogy azt tegye, amit ő akart? Nem. Valójában „az ÚR ereje volt az, amely Sámsont ennyire megerősítette” (TEV).

A Biblia azt mondja, hogy amikor Jézus alámerítkezett, a szent szellem galambként, de nem emberi alakban szállt rá (Márk 1:10). Isten e tevékeny ereje birtokában Jézus képes volt betegeket gyógyítani és halottakat feltámasztani. Ahogyan Lukács 5:17 mondja: „Az Úr [Isten] ereje állt [Jézus] gyógyító tevékenysége mögött” (JB). Isten szelleme által Jézus tanítványai is képesek voltak csodákat tenni. A Cselekedetek 2:1–4 elbeszéli, hogy a tanítványok pünkösdkor összegyűltek és akkor „hirtelen erős zúgás támadt, mint valami heves szélroham. . . és ők beteltek szent szellemmel és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a szellem megadta nekik, hogy szóljanak”.

A szent szellem tehát olyan dolgok megtevésére képesítette Jézust és Isten más szolgáit, amiket rendes körülmények között képtelenek lettek volna elvégezni.

Nem egy személy

DEHÁT nincsenek-e a Bibliában olyan versek, amelyek a szent szellemről úgy beszélnek, mintha személy lenne? Vannak, de jegyezzük meg, mit mond erről egy katolikus teológus, Edmund Fortman a The Triune God (A háromszemélyű Isten) című könyvében: „Bár ezt a szellemet gyakran személyre utaló szavakkal írják le, valójában teljesen világosan kitűnik, hogy a [Héber Iratok] szent írói sohasem értelmezték vagy ábrázolták ezt a szellemet különálló személynek.”

A Szentírásban nem szokatlan, hogy egy tárgy vagy fogalom meg van személyesítve. A bölcsességről azt olvassuk, hogy fiai vannak (Lukács 7:35). A bűnt és a halált királynak nevezi a Biblia (Róma 5:14, 21). Az 1Mózes 4:7-ben a The New English Bible (NE) (Új Angol Biblia) ezt mondja: „A bűn mint valami démon, ajtód előtt leselkedik.” Itt a bűn gonosz szellemként van megszemélyesítve, amely Kain ajtaja előtt leselkedik. A bűn természetesen nem szellemszemély; ennélfogva a szent szellem sem válik szellemszeméllyé a megszemélyesítés által.

Hasonlóképpen, az 1János 5:6–8-ban nemcsak a szellemről, hanem „a vízről és a vérről” is az olvasható, hogy „tanúskodnak”. A víz és a vér értelemszerűen nem személy, így a szent szellem sem az.

Ezzel összhangban a Biblia általánosan a „szent szellemet” személytelen módon használja, és együtt említi a vízzel és a tűzzel (Máté 3:11; Márk 1:8). Az emberek arra kapnak buzdítást, hogy bor helyett inkább szent szellemmel teljenek be (Efézus 5:18). A szent szellemmel ugyanúgy be lehet telni, mint ahogyan be lehet telni a bölcsesség, a hit, és az öröm tulajdonságaival (Cselekedetek 6:3; 11:24; 13:52). A 2Korinthus 6:6-ban a szent szellem több tulajdonság közé ékelődve fordul elő. Ezek a kifejezések korántsem lennének ennyire általánosak, ha a szent szellem valóságos személy lenne.

Még azokban a bibliai szövegekben is, ahol a szent szellem szól, egyéb szövegekből kitűnik, hogy ezt vagy embereken vagy angyalokon keresztül teszi (Máté 10:19, 20; Cselekedetek 4:24, 25; 28:25; Zsidók 2:2). A szellem működését ilyen esetekben a rádióhullámokhoz lehet hasonlítani, amelyek egyik személytől egy messzi távolságban levő másik személyhez képesek üzenetet továbbítani.

A Máté 28:19-ben utalás történik ’a szent szellem nevére’. A ’név’ azonban sem a görögben, sem a magyarban nem jelent mindig személyes nevet. Amikor „a törvény nevében” kifejezést használjuk, akkor sem személyre gondolunk, hanem azt értjük ezen, amit a törvény képvisel, vagyis a törvény tekintélyét. Robertson Word Pictures in the New Testament (Szóképek az Újszövetségben) című könyvében ezt mondja: „A Septuagintában és a papiruszokban a név (onoma) általában a hatalom vagy a tekintély értelmében használatos.” A „szent szellem nevében” való alámerítkezés a szellem erejének az elismerését jelenti, amely az Istentől jön és amely az isteni akaratnak megfelelően működik.

A „segítő”

JÉZUS a szent szellemről mint „segítőről” beszélt, és azt mondta, hogy az majd megtanít titeket, elvezet benneteket, és beszélni fog (János 14:16, 26; 16:13). Görögben a segítőnek fordított szó (pa·ra’kle·tos) hímnemben áll. Amikor tehát Jézus arra utalt, mit tesz majd ez a segítő, a hímnemű személyes névmást használja (János 16:7, 8). Másrészt, amikor a görögben a szellemnek fordított (pneu’ma) szót használja, az ennek megfelelő semlegesnemű névmást „az”-t használja.

A legtöbb fordító, ha trinitárius szellemben fordít, elhomályosítja ezt a tényt, amint ezt a katolikus New American Bible (Új Amerikai Biblia) a János 14:17-tel kapcsolatban el is ismeri: „A görögben a ’Szellem’ szó semlegesnemű, és bár mi angolban (magyarban is) hímnemű személyes névmást (’he’, ’his’, ’him’ = ő, övé, őt, vagy aki) használjuk, a legtöbb görög MSS [kézirat] a semlegesnemű ’az’ szót használja.”

Ha tehát a Biblia a János 16:7, 8-ban a pa·ra’kle·tos szóval kapcsolatban a hímnemű személyes névmást használja, akkor nyelvtani egyeztetésnek kíván eleget tenni és nem dogmatikai tételt akar felállítani.

Nem része egy Háromságnak

TÖBB forrásmű elismeri, hogy a Biblia nem támogatja azt a gondolatot, hogy a szent szellem egy Háromság harmadik személye lenne. Például:

The Catholic Encyclopedia (A Katolikus Enciklopédia): „Sehol az Ószövetségben nem találunk egyértelmű utalást a Harmadik Személyre.” Fortman katolikus teológus: „A zsidók sohasem tekintették a szellemet személynek; nincs konkrét bizonyíték arra, hogy az ószövetségi írók közül bárki is ezt a nézetet vallotta volna. . . A Szent Szellemet a Szinoptikusok [az Evangéliumok] és a Cselekedetek könyve rendszerint isteni erőnek vagy hatalomnak mutatja be.”

A New Catholic Encyclopedia (Új Katolikus Enciklopédia): „Az Ószövetség nem tekinti Isten szellemét személynek. . . Isten szelleme egyszerűen Isten ereje vagy hatalma. Ha időnként úgy ábrázolják mint Istentől megkülönböztetett dolgot, rendszerint ez azért van, mert Jahve lehelete külsőlegesen hat.” Ezt is mondja: „Az újszövetségi írásszövegek többsége Isten szellemét valaminek és nem valakinek tünteti fel; ez különösen kitűnik a szellem és Isten ereje közötti párhuzamosságból.” (Kiemelés tőlünk.)

A Catholic Dictionary (Egy katolikus szótár): „Az Újszövetség, akárcsak az Ószövetség, egészében véve úgy beszél a szellemről mint Isten energiájáról vagy hatalmáról.”

Ennélfogva sem a zsidók, sem az első keresztények nem tekintették a szent szellemet egy Háromság harmadik tagjának. Ez a tanítás csak évszázadokkal később honosodott meg. Ahogyan az A Catholic Dictionary (Egy katolikus szótár) megjegyzi: „A harmadik Személyt 362-ben az alexandriai zsinat. . . végérvényesen pedig 381-ben a konstantinápolyi zsinat erősítette meg” —vagyis három és fél évszázaddal azután, hogy a szent szellem kitöltetett a tanítványokra pünkösdkor!

Nem, a szent szellem nem személy és nem alkotja egy Háromság részét. A szent szellem Isten tevékeny ereje, amelyet Isten felhasznál akaratának végrehajtására. Nem egyenlő Istennel, de mindig rendelkezésére áll és alá van rendelve neki.

[Oldalidézet a 22. oldalon]

„Az Ó- és Újszövetség egészében véve úgy beszél a szellemről mint Isten energiájáról vagy hatalmáról.” (A Catholic Dictionary [Egy katolikus szótár])

[Képek a 21. oldalon]

Egy alkalommal úgy jelent meg a szent szellem, mint egy galamb. Egy másik alakalommal mint tűznyelvek — de sohasem jelent meg mint személy