Azok között vagy, akiket szeret Isten?

„Akinél megvannak a parancsolataim, és aki megtartja őket, az az, aki szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám” (JÁNOS 14:21).

1—2. a) Hogyan nyilvánította ki Jehova az emberiség iránti szeretetét? b) Mit vezetett be Jézus i. sz. 33. niszán 14-ének éjszakáján?

JEHOVA szereti emberi teremtményeit. Valójában annyira szereti az emberiség világát, „hogy az ő egyetlen-nemzett Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (János 3:16). Most, amikor közeledik Krisztus halálának az emlékünnepe, az igaz keresztényeknek még inkább gondolniuk kell arra, hogy Jehova „szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul a bűneinkért” (1János 4:10).

² Időszámításunk szerint 33. niszán 14-ének estéjén Jézus és tizenkét apostola összegyűlt Jeruzsálemben, egy felső szobában, hogy megünnepelje a pászkát, és megemlékezzen az izraeliták Egyiptomból való kiszabadulásáról (Máté 26:17–20). Miután megtartották ezt a zsidó ünnepet, Jézus elküldte Iskariót Júdást, és bevezetett egy emlékvacsorát, amely később Krisztus halálának keresztény emlékünnepe lett.a Jézus kovásztalan kenyeret és vörösbort használt fizikai testének és vérének a jelképéül, és az ott maradt tizenegy apostolával részt vett ezen a közös étkezésen. Szavairól és tetteiről részletesen beszámolnak a párhuzamos evangéliumok írói, tehát Máté, Márk és Lukács, azonkívül Pál apostol, aki „az Úr vacsorájának” nevezte az eseményt (1Korintus 11:20; Máté 26:26–28; Márk 14:22–25; Lukács 22:19, 20).

 3. Milyen fontos szempontokból tér el János apostol beszámolója a többiekétől Jézus utolsó óráiról, amelyeket a felső szobában töltött a tanítványaival?

³ János apostol érdekes módon nem említi a kenyér és a bor körbeadását, aminek az lehet az oka, hogy amikor ő írta az evangéliumi beszámolóját (i. sz. 98 körül), akkorra a szertartás már bevett szokássá vált a korai keresztények körében (1Korintus 11:23–26). Ellenben János az egyedüli író, aki ihletés alatt bizonyos létfontosságú ismereteket közöl velünk arról, hogy mit mondott, és mit tett Jézus közvetlenül azelőtt és mindjárt azután, hogy bevezette halálának az emlékünnepét. Ezek az izgalmas részletek nem kevesebb mint öt fejezetet töltenek ki János evangéliumában. Nyilvánvalóan kitűnik belőlük, hogy milyenfajta embereket szeret Isten. Vizsgáljuk hát meg János evangéliumának a 13—17. fejezetét!

Tanuljunk Jézus példás szeretetéből!

 4. a) Hogyan emelte ki János, hogy mi volt a kiemelkedő témája Jézus és a tanítványai összejövetelének, amikor Jézus bevezette az Emlékünnepet? b) Mi az egyik fontos oka annak, hogy Jehova szereti Jézust?

⁴ Ezek a fejezetek Jézus búcsúintelmeit tartalmazzák, melyeket a követőinek mondott, és végigvonul rajtuk egy kiemelkedő téma: a szeretet. A „szeretet” szó különböző formái 31-szer fordulnak elő ebben a szakaszban. Sehol máshol nem rajzolódik ki ilyen élesen Jézusnak az Atyja, Jehova iránti és a tanítványai iránti mélységes szeretete. A Jézus életéről szóló összes evangéliumi beszámolóból kiderül, hogy Jézus szerette Jehovát, de csak János jegyezte fel, hogy Jézus kifejezetten ezt mondta: „szeretem az Atyát” (János 14:31). Jézus azt is kijelentette, hogy Jehova szereti őt, és meg is magyarázta, miért. Így szólt: „Ahogy az Atya szeretett engem, és én szerettelek titeket, úgy maradjatok meg a szeretetemben. Ha megtartjátok a parancsolataimat, megmaradtok a szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam az Atya parancsolatait, és megmaradok a szeretetében” (János 15:9, 10). Igen, Jehova a feltétlen engedelmességéért szereti a Fiát. Milyen remek tanulság ez Jézus Krisztus valamennyi követőjének!

 5. Hogyan mutatta ki Jézus a tanítványai iránti szeretetét?

⁵ Hogy milyen mélyen szerette Jézus a követőit, az annak a beszámolónak már az elején kidomborodik, melyet Jézusnak az apostolaival való utolsó találkozásáról írt János. János így írt: „A pászka ünnepe előtt pedig Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy elmenjen ebből a világból az Atyához; ezért ő, aki szerette az övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket” (János 13:1). Azon az emlékezetes estén Jézus felejthetetlen módon megtanította nekik, hogy milyen fontos másokat szeretettel szolgálni. Megmosta a lábukat. Ezt mindannyiuknak készségesen meg kellett volna tenniük Jézussal és a testvéreikkel, de ők vonakodtak. Jézus ellátta ezt az alantas feladatot, és azután ezt mondta a tanítványainak: „ha én Úr és Tanító létemre megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert elétek adtam a példát, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek” (János 13:14, 15). Az igaz keresztények készséggel és boldogan kell hogy szolgálják testvéreiket (Máté 20:26, 27; János 13:17).

Tartsuk meg az új parancsolatot!

6—7. a) Milyen lényeges részletet oszt meg velünk János az Emlékünnep bevezetéséről? b) Milyen új parancsolatot adott Jézus a tanítványainak, és mi volt benne az új?

⁶ Az arról szóló beszámolók közül, hogy mi történt a felső szobában niszán 14-ének éjszakáján, egyedül Jánosé említi kifejezetten Iskariót Júdás távozását (János 13:21–30). Az evangéliumi beszámolók egyeztetéséből kiderül, hogy Jézus csak azután vezette be halálának az emlékünnepét, miután az áruló elment. Jézus ezután hosszasan beszélt hűséges apostolaival, ellátta őket búcsúintelmekkel és utasításokkal. Miközben készülünk az Emlékünnepre, nagyon is kell hogy érdekeljen bennünket, hogy mit mondott Jézus akkor, annál is inkább, mert bizonyára szeretnénk azok között lenni, akiket szeret Isten.

⁷ Jézus legelőször egy újszerű utasítást adott a tanítványainak, miután bevezette halálának az emlékünnepét. Ezt mondta: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:34, 35). Mi volt az új ebben a parancsolatban? Még ugyanazon az estén, kicsivel később Jézus világossá tette a következő szavakkal: „Az a parancsolatom, hogy szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket. Senkiben sincs nagyobb szeretet annál, mint ha valaki a lelkét adja a barátaiért” (János 15:12, 13). A Mózesi Törvényben az izraeliták azt a parancsot kapták, hogy ’szeressék felebarátjukat, mint magukat’ (3Mózes 19:18). Jézus parancsolata azonban továbbment ennél. A keresztényeknek úgy kellett szeretniük egymást, ahogyan Krisztus szerette őket, és készeknek kellett lenniük akár az életüket is feláldozni a testvéreikért.

 8. a) Mit foglal magában az önfeláldozó szeretet? b) Hogyan nyilvánítanak ki ma Jehova Tanúi önfeláldozó szeretetet?

⁸ Az emlékünnepi időszak jó alkalom arra, hogy önvizsgálatot tartsunk egyénileg és gyülekezeti szinten, és átgondoljuk, hogy valóban viseljük-e az igaz keresztényiségnek ezt a jegyét, a Krisztuséhoz hasonló szeretetet. Az ilyen önfeláldozó szeretet azt is jelentheti — és időnként jelentette is —, hogy egy keresztény inkább kockára teszi az életét, mintsem hogy elárulja a testvéreit. De általában azt foglalja magában, hogy készek vagyunk feláldozni saját érdekeinket, hogy segítsünk és szolgáljunk testvéreinknek és másoknak. Pál apostol kiváló példát mutatott ebben (2Korintus 12:15; Filippi 2:17). Jehova Tanúi az egész világon önfeláldozó szellemükről ismertek, arról, hogy segítenek testvéreiknek és a környezetükben élő embereknek, ezenkívül áldozatokat hoznak, hogy közölhessék a bibliai igazságokat embertársaikkal (Galácia 6:10).b

Kapcsolatok, melyeket nagyon meg kell becsülnünk

 9. Mit teszünk meg boldogan azért, hogy megőrizzük Istennel és a Fiával ápolt értékes kapcsolatunkat?

⁹ Semmi sem lehet értékesebb számunkra annál, hogy Jehova és a Fia, Krisztus Jézus szeret minket. De tennünk is kell valamit azért, hogy szeressenek, és mi érezzük a szeretetüket. Jézus ezt mondta a tanítványaival töltött utolsó éjszakán: „Akinél megvannak a parancsolataim, és aki megtartja őket, az az, aki szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám, és én is szeretni fogom őt, s világosan megmutatom neki magamat” (János 14:21). Mivel nagyon megbecsüljük az Istennel és a Fiával ápolt kapcsolatunkat, örömmel engedelmeskedünk a parancsolataiknak. Ebbe beletartozik az önfeláldozó szeretet kimutatására vonatkozó új parancsolat, és az a parancs is, amelyet Krisztus a feltámadása után adott, mégpedig hogy ’prédikáljunk a népnek, és tegyünk alapos tanúságot’, továbbá igyekezzünk ’tanítvánnyá tenni’ azokat, akik elfogadják a jó hírt (Cselekedetek 10:42; Máté 28:19, 20).

10. Milyen értékes kapcsolatok ápolására van lehetőségük a felkenteknek és a „más juhoknak”?

¹⁰ Azon az éjszakán később a hűséges Júdás (Taddeus) apostol kérdésére válaszolva Jézus kijelentette: „Ha valaki szeret engem, megtartja a szavamat, és az én Atyám szeretni fogja őt, és elmegyünk hozzá, és lakóhelyet készítünk magunknak nála” (János 14:22, 23). A felkent keresztények, akik elhívattak, hogy Krisztussal uralkodjanak az égben, már a földi életük során is különösen közeli kapcsolatban vannak Jehovával és a Fiával (János 15:15; 16:27; 17:22; Héberek 3:1; 1János 3:2, 24). De társaik, a földi örök életben reménykedő „más juhok” is értékes kapcsolatnak örvendenek ’pásztorukkal’, Jézus Krisztussal, valamint Istenükkel, Jehovával, feltéve, ha engedelmesek (János 10:16; Zsoltárok 15:1–5; 25:14, Újfordítású revideált Biblia).

„Nem vagytok része a világnak”

11. Milyen kijózanító figyelmeztetést közölt Jézus a tanítványaival?

¹¹ A hűséges tanítványaival töltött, halála előtti utolsó összejövetelen Jézus kijózanító figyelmeztetést közölt: ha valakit Isten szeret, azt a világ gyűlölni fogja. Jézus így fejezte ki ezt: „Ha a világ gyűlöl benneteket, tudjátok, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha része volnátok a világnak, a világ kedvelné azt, ami az övé. Mivel pedig nem vagytok része a világnak, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. Tartsátok elmétekben a szót, melyet mondtam nektek: a rabszolga nem nagyobb az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tiéteket is meg fogják tartani” (János 15:18–20).

12. a) Miért figyelmeztette Jézus a tanítványait arra, hogy a világ gyűlölni fogja őket? b) Min elmélkedjünk mindannyian, amint közeleg az Emlékünnep?

¹² Jézus azért mondta ezeket a figyelmeztető szavakat, mert meg akarta előzni, hogy tizenegy apostola és utánuk bármely igaz keresztény elkeseredjen, és feladja a küzdelmet a világ gyűlölete miatt. Jézus hozzátette még: „Azért beszéltem nektek ezeket, hogy el ne botoljatok. Kizárnak majd benneteket a zsinagógából. Igen, eljön az óra, amikor mindenki, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szent szolgálatot végzett az Istennek. Ezeket azonban azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem” (János 16:1–3). Egy bibliai lexikon így határozza meg az itt „elbotlik” szóval fordított ige jelentését: „eléri valakinél, hogy bizalmatlanná váljon olyan valakivel szemben, akiben bíznia kellene, és akinek engedelmességgel tartozik, és el is hagyja azt az illetőt; előidézi, hogy valaki hűtlenné váljon.” Amint közeleg az Emlékünnep megtartásának időpontja, mindannyian gondolkodjunk el a múltban élt és a mai hűségesek életén, és utánozzuk a példájukat, a próbában mutatott állhatatosságukat! Ne hagyjuk, hogy az ellenségeskedés vagy az üldözés elérje, hogy elhagyjuk Jehovát és Jézust, hanem határozzuk el, hogy bízni fogunk bennük, és engedelmeskedünk nekik!

13. Mit kért Jézus a követőivel kapcsolatban az Atyjához intézett imájában?

¹³ Jézus, mielőtt elment volna abból a jeruzsálemi felső szobából, a befejező imájában így szólt Atyjához: „Nekik adtam a szavadat, de a világ gyűlölte őket, mert ők nem része a világnak, mint ahogy én sem vagyok része a világnak. Nem arra kérlek, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrködj felettük a gonosz miatt. Ők nem része a világnak, mint ahogy én sem vagyok része a világnak” (János 17:14–16). Biztosak lehetünk abban, hogy Jehova őrködik azok felett, akiket szeret, és megerősíti őket, míg elkülönítik magukat a világtól (Ézsaiás 40:29–31).

Maradjunk meg az Atya szeretetében és a Fiú szeretetében!

14—15. a) Mihez hasonlította magát Jézus, és milyen ’elkorcsosult szőlőtővel’ állt ellentétben? b) Kik „az igazi szőlőtőről” fakadó „szőlővesszők”?

¹⁴ Jézus abban a bizalmas beszélgetésben, amelyet hűséges tanítványaival folytatott niszán 14 éjszakáján, „az igazi szőlőtőhöz” hasonlította magát, mely ellentétes a hűtlen Izrael ’elkorcsosult szőlőtövével’. Ezt mondta: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves” (János 15:1). Évszázadokkal korábban Jeremiás próféta feljegyezte Jehova szavait, melyek hitehagyott népének szóltak: „úgy plántállak vala el téged, mint nemes szőlővesszőt . . . : mimódon változtál hát nékem idegen szőlőtőnek fattyú hajtásává?” (Jeremiás 2:21). Hóseás próféta pedig ezt írta: „Elkorcsosuló szőlőtő Izrael. Gyümölcsöt hoz magának . . . Képmutatóvá lett szívük” (Hóseás 10:1, 2, NW).

¹⁵ Izrael nem teremte meg az igaz imádat gyümölcsét, hanem hitehagyottá vált, és önmagának termett gyümölcsöt. Három nappal azelőtt, hogy Jézus utoljára jött össze hűséges apostolaival, ezt mondta a képmutató zsidó vezetőknek: „mondom nektek: az Isten királysága elvétetik tőletek, és olyan nemzetnek adatik, amely megtermi gyümölcseit” (Máté 21:43). Ez az új nemzet „az Isten Izraele”, mely 144 000 felkent keresztényből áll; őket az „igazi szőlőtőről”, Krisztus Jézusról fakadó „szőlővesszőkhöz” hasonlítják (Galácia 6:16; János 15:5; Jelenések 14:1, 3).

16. Mire buzdította Jézus a tizenegy hűséges apostolt, és mit mondhatunk a hűséges maradékról ebben a végidőben?

¹⁶ Jézus ezt mondta a tizenegy apostolnak, aki ott volt vele abban a felső szobában: „Minden rajtam levő szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt, eltávolít, és amelyik gyümölcsöt terem, azt mind megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Maradjatok egységben velem, és én egységben veletek. Ahogy a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőn marad, ugyanúgy ti sem, csak ha egységben maradtok velem” (János 15:2, 4). Jehova népének modern kori történetéből látható, hogy a felkent keresztények hűséges maradéka egységben maradt a Fővel, Krisztus Jézussal (Efézus 5:23). Alávetették magukat a tisztításnak és a metszésnek (Malakiás 3:2, 3). 1919 óta bőségesen teremnek Királyság-gyümölcsöt — először további felkent keresztények formájában, 1935 óta pedig a társaik egyre növekvő „nagy sokasága” formájában (Jelenések 7:9; Ézsaiás 60:4, 8–11).

17—18. a) Jézusnak mely szavai segítenek a felkenteknek és a más juhoknak, hogy megmaradjanak Jehova szeretetében? b) Hogyan lesz segítségünkre az Emlékünnepen való részvétel?

¹⁷ Jézus ezután következő szavai minden felkent keresztényre és az ő társaikra is vonatkoznak: „Abban dicsőül meg az én Atyám, hogy folyton sok gyümölcsöt teremtek, és a tanítványaimnak bizonyultok. Ahogy az Atya szeretett engem, és én szerettelek titeket, úgy maradjatok meg a szeretetemben. Ha megtartjátok a parancsolataimat, megmaradtok a szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam az Atya parancsolatait, és megmaradok a szeretetében” (János 15:8–10).

¹⁸ Mindannyian szeretnénk megmaradni Isten szeretetében, és ez arra indít, hogy olyan keresztények legyünk, akik sok gyümölcsöt teremnek. Ezt úgy tehetjük meg, ha minden alkalmat megragadunk arra, hogy prédikáljuk ’a királyság jó hírét’ (Máté 24:14). Ezenkívül minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megteremjük „a szellem gyümölcsét” az életünkben (Galácia 5:22, 23). Ha elmegyünk Krisztus halálának az emlékünnepére, erősödni fog bennünk az erre irányuló elhatározás, mivelhogy emlékeztetnek majd minket Isten és Krisztus irántunk mutatott nagy szeretetére (2Korintus 5:14, 15).

19. Milyen további segítségről lesz szó a következő cikkben?

¹⁹ Az Emlékünnep bevezetése után Jézus megígérte, hogy az Atyja „segítőt” küld majd hűséges követőinek, „a szent szellemet” (János 14:26). A következő cikk azt tárgyalja, hogy ez a szellem hogyan segít a felkenteknek és a más juhoknak, hogy megmaradjanak Jehova szeretetében.

[Lábjegyzetek]

Ismétlő kérdések

• Milyen gyakorlatias módon tanította meg Jézus a tanítványainak a szeretetteljes szolgálat fontosságát?

• Milyen szempontból jó alkalom az emlékünnepi időszak az önvizsgálatra?

• Miért nem szabad megütköznünk Jézus arra vonatkozó figyelmeztetésén, hogy a világ gyűlölni és üldözni fog minket?

• Ki „az igazi szőlőtő”? Kik „a szőlővesszők”, és mit várnak el tőlük?

[Kép a 15. oldalon]

Jézus felejthetetlen módon megtanította apostolainak a szeretetteljes szolgálat fontosságát

[Képek a 16., 17. oldalon]

Krisztus tanítványai engedelmeskednek Jézus azon parancsának, hogy mutassanak ki önfeláldozó szeretetet