Jézus élete és szolgálata

A bensőséges kapcsolat öröme

AZ EMLÉKVACSORA után Jézus meghitt, kötetlen beszélgetésben buzdítja apostolait. Talán már éjfél is elmúlt. Ezért Jézus így sürgeti őket: „Keljetek fel, menjünk el innen!” De mielőtt eltávoznának, Jézus — irántuk való szeretetből — egy buzdító példázattal folytatja a beszélgetést.

„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves” — kezdi a példázatot. A Nagy Szőlőműves, Jehova Isten akkor ültette ezt a jelképes szőlőt, amikor felkente Jézust szent szellemmel az alámerítkezésekor, i. sz. 29 őszén. De Jézus a továbbiakban megmutatja, hogy a szőlőtő többet is jelent, mint csupán őt magát, és megjegyzi:

„Minden szőlővesszőt, amely gyümölcsöt nem terem, lemetsz rólam amely pedig gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen . . . Ahogy a szőlővessző sem képes gyümölcsöt teremni magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok egységben velem. Én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a vesszők.”

Pünkösdkor, 51 nappal később, az apostolok és mások a szőlőtő vesszőivé lettek, amikor a szent szellem kitöltetett rájuk. Idővel 144 000 személy lesz a jelképes szőlőtő vesszőjévé. Jézus Krisztussal, a szőlőtővel együtt ezek egy jelképes szőlőt alkotnak, amely megtermi az Isten Királysága gyümölcseit.

Jézus megmagyarázza, mi a gyümölcstermés kulcsa: „Aki egységben marad velem és én egységben vele, az sok gyümölcsöt terem; mert tőlem elkülönülten egyáltalán semmit sem tehettek.” Ha pedig valaki nem terem gyümölcsöt, arról Jézus ezt mondja: „azt kivetik mint a szőlővesszőt, és elszárad; az emberek pedig összeszedik azokat a szőlővesszőket, tűzre vetik és elégetik”. Másrészt Jézus megígéri: „Ha megmaradtok bennem és beszédeim bennetek maradnak, kérjetek bármit, amit kívántok, és az meglesz néktek.”

Jézus ezután megmutatja apostolainak, mi az, ami dicsőíti az Atyát, éspedig a következő: „hogy továbbra is sok gyümölcsöt teremtek és a tanítványaimnak bizonyultok”. A gyümölcs, amit Isten megkövetel a szőlővesszőktől, az, hogy kinyilvánítsák a keresztény jó tulajdonságokat, főleg a szeretetet. Azonkívül, mivel Krisztus az Isten Királyságának hirdetője volt, a megkívánt gyümölcsnek magában kell foglalni a tanítványképzésre vonatkozó tevékenységet is, ahogy az Jézus esetében is megvolt.

„Maradjatok meg szeretetemben” — buzdítja őket Jézus. De hát hogyan tehetik ezt meg az apostolok? „Ha megtartjátok parancsolataimat — mondja nekik — megmaradtok szeretetemben.” Jézus így folytatja magyarázatát: „Ez az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Senkiben sincs nagyobb szeretet, mint amikor valaki a lelkét adja oda barátaiért.”

Néhány óra múlva Jézus ki fogja nyilvánítani azt a mindent felülmúló szeretetet azáltal, hogy életét adja az apostolaiért és mindazokért, akik hitet gyakorolnak őbenne. Példája arra indítja majd követőit, hogy ugyanolyan önfeláldozó szeretetet tanúsítsanak egymás iránt. Erről a szeretetről lehet majd felismerni őket, ahogy Jézus korábban kijelentette: „Abból tudja meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek.”

Megmutatva, kik a barátai, Jézus ezt mondta: „Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parrancsolok nektek. Nem nevezlek többé titeket rabszolgának, mert a rabszolga nem tudja, mit cselekszik az ura. Én azonban barátaimnak neveztelek titeket, mert mindent tudtotokra adtam, amit az Atyámtól hallottam.”

Micsoda értékes kapcsolat ez — bensőséges barátaivá lenni Jézusnak! De ha továbbra is Jézus barátai kívánnak lenni, a követőinek „gyümölcsöket kell teremniük”. Ha ezt teszik, Jézus azt mondja nekik, „bármit kértek az Atyától az én nevemben, ő megadja nektek”. Ez bizony nagyszerű jutalom azért, mert megtermik a Királyság-gyümölcsöket!

Miután Jézus újra buzdítja az apostolokat, hogy „szeressék egymást”, kifejti, hogy a világ gyűlölni fogja őket. De így vigasztalja őket: „Ha a világ gyűlölni fog titeket, tudjátok meg, engem előbb gyűlölt tinálatok.” Jézus ezután ismerteti, miért gyűlöli a világ az ő követőit. „Mivel nem vagytok a világból valók, hanem én választottalak ki titeket a világból, ezért gyűlöl titeket a világ.”

Ezután magyarázatot adva a világ részéről megmutatkozó gyűlöletre, Jézus így folytatja: „Mindezt az én nevemért teszik veletek, mivel nem ismerik azt [Jehova Istent], aki küldött engem.” Jézus csodatettei valójában meggyőzik azokat, akik őt gyűlölik, ahogy megjegyzi: „Ha nem cselekedtem volna közöttük azokat a tetteket, amelyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük, most azonban láttak és gyűlöltek engem és az Atyámat egyaránt.” Ezért — mondja Jézus — beteljesedett az írás: „Ok nélkül gyűlöltek engem.”

Amint korábban is tette, Jézus most újra vigasztalja őket, megígérve, hogy elküldi a segítőt, a szent szellemet, amely Isten hatalmas tevékeny ereje: „Az tanúskodik majd rólam; és nektek is tanúskodnotok kell.” János 14:31-15:27; 13:3, 35; Galata 6:16; Zsoltárok 35:19; 69:4, [69:5, Károli].

▪ Mikor ültette Jehova a jelképes szőlőt, és mikor és hogyan lettek mások is a szőlőtő részévé?

▪ Idővel hány vesszőnek kell lenni a jelképes szőlőtőn?

▪ Milyen gyümölcsöt követel meg Isten a veszőktől?

▪ Hogyan lehetünk Jézus barátai?

▪ Miért gyűlöli a világ Jézus követőit?