Jézus élete és szolgálata

Bejező ima az emeleti szobában

JÉZUS, az apostolai iránt érzett mélységes szeretettől indíttatva, felkészítette őket a küszöbön álló távozására. Most, miután hosszan intette és vigasztalta őket, felemeli szemeit az égre és Atyjához fohászkodik: „Dicsőítsd meg a fiadat, hogy a fiad is dicsőíthessen téged annak megfelelően, ahogyan te hatalmat adtál neki minden hústesten, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örökké tartó életet adhasson.”

Milyen szívderítő témát vezet be itt Jézus — örökké tartó élet! Mivel ’hatalmat kapott minden hústesten’, Jézus az egész haldokló emberiségnek képes a javára fordítani váltságáldozatának előnyeit. De mégis csak azoknak adományoz „örökké tartó életet”, akiket az Atya helyesel. Az örökké tartó élet témájára építve fel imáját, Jézus így folytatja azt:

„Az jelent örökké tartó életet, hogy megismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.” Igen, a megmentés attól függ, milyen ismeretet szerzünk mind Istenről, mind a Fiáról. De ennél az ismeretnél is többre van szükség.

Bensőségesen meg kell őket ismerni, értelmes barátságot kell velük kötni. Úgy kell érezni, ahogyan ők éreznek bizonyos dolgok felől, az ő szemükkel kell nézni a dolgokat. És mindenekfelett igyekezni kell az ő páratlan tulajdonságaikat utánozni a másokkal való bánásmódban.

Jézus ezután így imádkozik: „Dicsőítettelek téged a földön és végrehajtottam a munkát, amelyet elvégezni rám bíztál.” Mivel elvégezte eddig a pontig megbízatását, és bízva jövendő sikerében, Jézus így könyörög: „És most te dicsőíts meg engem, Atyám, magad mellett azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt temelletted, mielőtt a világ létrejött volna.” Igen, most azt kéri, hogy kapja vissza a feltámadás által a korábbi égi dicsőségét.

Összegezve a földön teljesített főbb tetteit, Jézus ezt mondja: „Nyilvánvalóvá tettem a te nevedet azoknak, akiket nekem adtál a világból. A tiéd voltak és te adtad őket nekem, és ők megtartották a te szavadat.” Jézus használta Isten Jehova nevét a szolgálata során és bemutatta annak pontos kiejtését, de többet is tett annál, mint csupán nyilvánvalóvá tette Isten nevét az apostolok előtt. Kibővítette a Jehovával, az ő személyiségével és az ő szándékaival kapcsolatos ismeretüket és értékelésüket.

Jehovát önmaga felett állónak ismerve el, olyannak, akit ő maga is szolgál, Jézus alázatosan elismeri: „Nekik adtam a te beszédedet, amelyet nekem adtál és ők elfogadták azt és valóban megtudták, hogy úgy jöttem el mint a te képviselőd, és elhitték, hogy te küldtél engem.”

Megkülönböztetve követőit az emberiség többi részétől, Jézus ezután így imádkozik: „Nem a világ miatt kérlek, hanem azokért, akiket nekem adtál . . .  Amikor velük voltam, őrködtem felettük . . .  és megtartottam őket és egyikük sem pusztult el, kivéve a pusztulás fiát”, név szerint Iskariót Júdást. Pont ebben az időben teljestíti Júdás az aljas küldetését, hogy elárulja Jézust. Ezzel Júdás akaratlanul is beteljesíti az Írásokat.

„A világ gyűlölte őket” — folytatja Jézus az imáját. „Nem arra kérlek, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrködj felettük a gonosz miatt. Ők nem része a világnak, amiként én sem vagyok része a világnak.” Jézus követői a világban vannak, ebben a Sátán által megszervezett emberi társadalomban, de elkülönülnek attól, és mindenkor elkülönülve is kell maradniuk a világtól és annak gonoszságától.

„Szenteld meg őket az igazság által — folytatja imáját Jézus — a te szavad igazság.” Jézus itt „az igazság”-nak nevezi az ihletett Héber Iratokat, amelyekből állandóan idéz. De amire ő tanította a tanítványait és amit később ők írtak meg ihletés alatt mint Keresztény Görög Iratokat, hasonlóképpen „az igazság” volt. Ez az igazság képes megszentelni az egyént, teljesen megváltoztatni az életét, a világtól elkülönült személlyé tenni őt.

Jézus ezután „nemcsak ő érettük” imádkozik, „hanem azokért is, akik majd hisznek [őbenne] az ő szavaikra”. Jézus tehát azokért imádkozik, akik felkent követői lesznek és más jövőbeni tanítványokért is, akiket még be kell majd gyűjteni az „egy nyáj”-ba. Vajon mit kér mindezek számára? „Hogy ők is egyek lehessenek, mint ahogy te, Atyám, egységben vagy velem és én is veled . . .  hogy ők is egyek legyenek, miként mi is egyek vagyunk.”

Jézus és az ő Atyja nem betű szerinti értelemben volt egyetlen személy, hanem ők mindenben egyetértenek. Jézus azért imádkozik, hogy a követői ugyanilyen egységnek örvendhessenek és „a világ megtudja, hogy te küldtél engem és úgy szeretted őket, ahogy engem szerettél”.

Azokért, akik felkent követő lesznek, Jézus égi Atyjához könyörög. Vajon miért? „Hogy ahol én vagyok, ők is velem lehessenek, hogy láthassák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel szerettél a világ megalapítása előtt”, vagyis mielőtt Ádám és Éva első leszármazottai megfogantak volna. Jóval azelőtt Isten már szerette egyetlen-nemzett Fiát, aki Jézus Krisztussá lett.

Imája befejezéseként Jézus újra hangsúlyozza: „Megismertettem velük a te nevedet és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel te szerettél engem, őbennük is meglegyen és én egységben legyek velük.” Az apostolok számára Isten nevének a megismerése azt jelentette, hogy személy szerint is eljutottak Isten szeretetének a megismerésére. János 17:1–26; 10:16; Példabeszédek 8:22, 30.

▪ Milyen értelemben kapott Jézus ’hatalmat minden hústest fölött’?

▪ Mit jelent megismerni Istent és az ő Fiát?

▪ Milyen módon tette Jézus nyilvánvalóvá az Isten nevét?

▪ Mi „az igazság”, és hogyan ’szenteli az meg’ a keresztényt?

▪ Mennyiben egyek Isten, az ő Fia, és az igaz imádók?

▪ Mikor volt „ a világ megalapítása”?