Egy könyv minden embernek

„Nem személyválogató az Isten; hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik” (CSELEKEDETEK 10:34, 35).

 1. Hogyan felelt egy professzor, amikor megkérdezték a véleményét a Bibliáról, és mit határozott el?

A PROFESSZOR egyik vasárnap délután otthon tartózkodott, nem számított látogatóra. De amikor egy keresztény testvérnőnk látogatást tett nála, meghallgatta őt. A testvérnő a szennyeződésről és a föld jövőjéről beszélt — olyan témákról, melyek érdekelték a professzort. De mihelyt a testvérnő a Bibliára terelte a szót, a professzor szkeptikusnak tűnt. Ezért a testvérnő megkérdezte tőle, hogy mit gondol a Bibliáról.

— Jó könyv, értelmes emberek írták — felelte —, de nem kell komolyan venni a Bibliát.

— Ön olvasta már a Bibliát? — kérdezte a testvérnő.

A professzornak döbbenten kellett elismernie, hogy nem olvasta.

A testvérnő ekkor ezt kérdezte:

— Hogyan adhat hangot szilárd meggyőződésének egy olyan könyvről, amelyet még nem is olvasott?

Testvérnőnk a lényegre tapintott. A professzor elhatározta, hogy megvizsgálja a Bibliát, és majd utána alkot véleményt róla.

 2., 3. Miért csukott könyv a Biblia sok ember számára, és ez milyen nehéz feladat elé állít minket?

² A professzor nincs ezzel egyedül. Sok embernek van határozott véleménye a Bibliáról, jóllehet ő maga még sosem olvasta. Talán van Bibliájuk. Talán még irodalmi és történelmi értékét is elismerik. Sokuk számára azonban csak csukott könyv. Némelyek azt mondják, hogy nincs idejük olvasni a Bibliát. Mások pedig azon tűnődnek, hogyan lehetne egy ősrégi könyvnek jelentősége az életükben. Az ilyen felfogás igazán nehéz feladat elé állít minket. Jehova Tanúi szilárdan hiszik, hogy a Biblia „Istentől ihletett és hasznos a tanításra” (2Timótheus 3:16, 17). De hogyan tudjuk meggyőzni az embereket, hogy tekintet nélkül a faji, nemzeti vagy etnikai hovatartozásukra, meg kellene vizsgálniuk a Bibliát?

³ Vegyünk fontolóra néhány okot, miért érdemli meg a Biblia, hogy megvizsgáljuk. Ez a vizsgálódás felkészíthet minket arra, hogy érvelni tudjunk azoknak, akikkel a szolgálatunk során találkozunk, s talán meg tudjuk győzni őket, hogy figyelembe kellene venniük, amit a Biblia mond. Ennek az áttekintésnek ugyanakkor a saját hitünket is nagymértékben meg kell erősítenie, hogy a Biblia valóban az, amit állít magáról, vagyis hogy „Istennek beszéde” (Zsidók 4:12).

A világon a legelterjedtebb könyv

 4. Miért mondhatjuk, hogy a Biblia a világon a legelterjedtebb könyv?

⁴ A Biblia először is azért érdemli meg, hogy figyelembe vegyük, mert messzemenően az emberi történelem legelterjedtebb és legtöbb nyelvre lefordított könyve. Az első, mozgatható betűs géppel nyomtatott kiadás Gutenberg János nyomdagépéről került le több mint ötszáz évvel ezelőtt. A becslések szerint azóta négymilliárd példányt nyomtattak a Bibliából részben vagy egészben. 1996-ra 2167 nyelvre és nyelvjárásra fordították le a teljes Bibliát vagy egyes részeit.a Az emberi család több mint 90 százaléka saját nyelvén tud hozzájutni a Bibliának legalább bizonyos részeihez. Még csak meg sem közelíti egyetlen más könyv sem, legyen az akár vallásos, akár másfajta könyv!

 5. Miért várhatjuk el, hogy az emberek a világon mindenütt hozzáférhessenek a Bibliához?

⁵ A statisztikai adatok önmagukban még nem bizonyítják, hogy a Biblia Isten Szava. De minden bizonnyal elvárhatjuk, hogy egy Istentől ihletett írásos feljegyzéshez az embereknek a világon mindenütt hozzá kell jutniuk. Végül is maga a Biblia mondja, hogy „nem személyválogató az Isten; hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik” (Cselekedetek 10:34, 35). A Bibliának minden más könyvnél inkább sikerült átlépnie a nemzeti határokon, és áttörnie a faji és etnikai korlátokon. Tényleg minden embernek való a Biblia!

Fennmaradásának egyedülálló története

 6., 7. Miért nem meglepő, hogy tudomásunk szerint a Biblia eredeti irataiból egy sem létezik, és ez milyen kérdést vet fel?

⁶ Más oka is van annak, amiért érdemes megvizsgálnunk a Bibliát. Természeti és emberi akadályok ellenére is fennmaradt. Az ősi iratok között igazán egyedülálló története van annak, ahogyan fennmaradt a rettenetes nehézségek ellenére.

⁷ A Biblia írói a szavaikat nyilván papiruszra (ezt az ugyanilyen nevű egyiptomi növényből készítették) és pergamenreb (amely állatbőrből készült) jegyezték fel tintával (Jób 8:11). Ezeknek az írásra felhasznált anyagoknak azonban természeti ellenségeik vannak. Oscar Paret tudós ezt így magyarázza: „Mindezeket az írásra felhasznált anyagokat erősen megrongálja a nedvesség, a penész és a sokfajta féreg. Mindennapi tapasztalatból tudjuk, milyen könnyen tönkremegy a levegőn vagy a nyirkos szobában a papír, sőt az erős bőr is.” Ezért nem lep meg bennünket, hogy az eredeti iratokból tudomásunk szerint ma már egy sem létezik; valószínűleg már régen elporladtak. De ha az eredeti iratok nem tudtak ellenállni természeti ellenfeleiknek, akkor hogyan maradt fenn a Biblia?

 8. Hogyan maradtak fenn a bibliai iratok évszázadok folyamán?

⁸ Nem sokkal az eredeti iratok leírása után kezdtek kézzel írott másolatokat készíteni. A Törvény és a Szentírás egyéb részeinek a másolása valójában foglalkozás lett az ősi Izráelben. Ezsdrás papról például azt írták, hogy „bölcs írástudó [másoló, NW] vala a Mózes törvényében” (Ezsdrás 7:6, 11; vesd össze: Zsoltárok 45:2). A másolatokat azonban szintén mulandó anyagokra írták, végül ezeket is újabb, kézzel írt másolatokkal kellett pótolni. A másolásnak ez a folyamata évszázadokon át tartott. Mivel az emberek nem tökéletesek, vajon a másolók hibái megváltoztatták-e lényegesen a Biblia szövegét? Elsöprő bizonyítékok alapján mondhatjuk, hogy nem!

 9. Hogyan szemlélteti a maszoréták példája a bibliamásolók rendkívüli gondosságát és pontosságát?

⁹ A másolók nemcsak hogy rendkívül szakképzettek voltak, hanem mélységes tiszteletet is mutattak a másolandó szavak iránt. A „másolónak” fordított héber szó a számolással és a feljegyzéssel van összefüggésben. A másolók rendkívüli gondosságának és pontosságának szemléltetéséül vegyük példaként a maszorétákat, a Héber Iratok másolóit, akik i. sz. a hatodik és a tizedik század között éltek. Egy tudós, Thomas Hartwell Horne szerint kiszámították, hogy „az ábécé [héber ábécé] valamennyi betűje hányszor fordul elő a Héber Iratok mindegyikében”. Gondold csak el, hogy mit is jelent ez! Abbeli igyekezetükben, hogy ki ne hagyjanak akár egyetlen betűt is, ezek a hitbuzgó másolók nemcsak a másolt szavakat számolták meg, hanem a betűket is. Az egyik tudós számítása szerint állítólag 815 140 betűt tartottak számon a Héber Iratokban! Ez a gondos fáradozás nagyfokú pontosságot biztosított.

10. Milyen meggyőző bizonyíték van arra, hogy a héber és görög szövegek, amelyeken a modern fordítások is alapulnak, pontosan képviselik az eredeti írók szavait?

¹⁰ Valójában meggyőző bizonyíték van arra, hogy a héber és görög szövegek, amelyeken a modern fordítások is alapulnak, figyelemre méltó hitelességgel képviselik az eredeti írók szavait. Bizonyítékként bibliai kéziratok ezernyi kézzel írt másolata maradt fenn napjainkig, a becslések szerint 6000 a teljes Héber Iratokból vagy a részeiből, és mintegy 5000 a görög nyelvű Keresztény Iratokból. A sok meglévő kézirat gondos összehasonlító elemzése lehetővé tette a bibliatudósoknak, hogy megtalálják a másolók hibáit, és meg tudják állapítani, hogy mi volt az eredeti szöveg. A Héber Iratok szövegéhez fűzött magyarázatként ezért állíthatta William H. Green tudós: „Biztonsággal elmondhatjuk, hogy egyetlen más ókori könyv sem került el hozzánk ekkora pontossággal!” Ugyanígy bízhatunk a Keresztény Görög Iratok szövegében.

11. Miért maradt fenn napjainkig a Biblia az 1Péter 1:24, 25-öt tekintve?

¹¹ Milyen könnyen elveszhetett volna a Biblia, ha nem váltották volna fel az eredeti írásokat a kézzel írott másolatok a drága üzenetükkel! Fennmaradásának egyetlen oka van: Jehova az, aki Szavának Megőrzője és Védelmezője. A Biblia maga fogalmaz így az 1Péter 1:24, 25-ben: „minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull: de az Úr beszéde megmarad örökké.”

Az emberiség élő nyelveire fordítják

12. Milyen más akadályokkal került szembe a Biblia azon kívül, hogy évszázadokon át újramásolták?

¹² Már az is nehéz feladat volt, hogy a Biblia az évszázadokon át tartó újramásolás ellenére fennmaradjon, de egy másik akadállyal is szembe kellett néznie — azzal, hogy lefordítsák a jelenkori nyelvekre. Ahhoz, hogy a Biblia az emberek szívéhez tudjon szólni, a nyelvükön kell beszélnie. A Biblia lefordítása — több mint 1100 fejezetével és 31 000 versével — viszont nem könnyű feladat. Az évszázadok folyamán hitbuzgó fordítók mégis örömmel vállalták ezt a kihívást, s időnként látszólag leküzdhetetlen akadályokkal kerültek szembe.

13., 14. a) Milyen kihívással nézett szembe Robert Moffat bibliafordító Afrikában a XIX. század elején? b) Hogyan reagáltak a csvana nyelvet beszélő emberek, amikor megkapták Lukács evangéliumát a saját nyelvükön?

¹³ Vegyük például azt, hogyan történt a Biblia lefordítása afrikai nyelvekre. 1800-ban csak tucatnyi írott nyelv létezett egész Afrikában. Több száz beszélt nyelvnek nem volt írásrendszere. Ilyen kihívással nézett szembe Robert Moffat bibliafordító. Huszonöt éves korában, 1821-ben Moffat missziós telepet hozott létre Dél-Afrikában, a csvana nyelvet beszélő emberek között. Hogy megtanulja nem írott nyelvüket, elvegyült az emberek közé. Moffat kitartóan tanulta a nyelvet olvasókönyv és szótárak segítsége nélkül, végül el is sajátította, kifejlesztette hozzá a nyelv írott formáját, és megtanított néhány csvana embert ennek az írásnak az olvasására. Moffat 1829-ben, miután már nyolc évet dolgozott a csvana emberek között, befejezte a Lukács evangéliuma fordítását. Később ezt mondta: „Tudomásom van olyanokról, akik több száz mérföldről jöttek, hogy legyen példányuk a Szt. Lukácsból . . . Láttam, amint megkapják a Szt. Lukács részeit, elsírják magukat, a mellükhöz szorítják, és hálakönnyeket ejtenek, mígnem többüknek már ezt mondtam: »El fog ázni a könyve a könnyektől.«” Moffat beszélt egy afrikai emberről is, aki miután látta, hogy többen is Lukács evangéliumát olvassák, megkérdezte, mi van náluk. „Isten szava” — válaszolták. „Ez beszél?” — kérdezte az ember. „Igen — mondták —, a szívhez szól.”

¹⁴ Hitbuzgó fordítók, mint Moffat, sok afrikainak tették lehetővé, hogy először kommunikáljon írásban. A fordítók azonban még ennél is értékesebb ajándékot adtak az afrikaiaknak — a Bibliát a saját nyelvükön. Sőt mi több, Moffat megismertette a csvanákkal az isteni nevet, és fordításábanc mindvégig fel is használta ezt a nevet. A csvanák ezért úgy utaltak a Bibliára, mint „Jehova szájára” (Zsoltárok 83:19).

15. Miért mondhatjuk, hogy a Biblia nagyon is élő napjainkban?

¹⁵ A világ más részein hasonló akadályokkal találták szembe magukat a fordítók. Voltak, akik még az életüket is kockára tették azért, hogy lefordítsák a Bibliát. Gondolj bele, ha a Biblia csak az óhéber és ógörög nyelveken maradt volna meg, már régen „holt” lenne, mivel ezeket a nyelveket idővel gyakorlatilag elfelejtették a tömegek, a föld sok részén pedig egyáltalán nem is ismerték. A Biblia azonban nagyon is élő, mivel minden más könyvtől eltérően a világon mindenütt a saját nyelvükön „beszél” az emberekhez. Ennek eredményeként üzenete továbbra is ’munkálkodik azokban, akik hisznek’ benne (1Thessalonika 2:13). Egy angol bibliafordítás ezt így adja vissza: „Még mindig élő erő köztetek, akik hisztek benne” (The Jerusalem Bible).

Méltó a bizalmunkra

16., 17. a) Milyen bizonyítéknak kell lennie, hogy a Biblia megbízható? b) Mondj egy példát arra, hogy a bibliaíró Mózes őszinte volt.

¹⁶ Egyesek talán eltűnődhetnek azon, hogy vajon csakugyan meg lehet bízni a Bibliában? Olyan emberekre utal-e, akik tagadhatatlan, hogy éltek, olyan helyekre, melyek valóban léteztek, és olyan eseményekre, melyek igazán megtörténtek? Ahhoz, hogy megbízzunk benne, bizonyítékok kellenek arra, hogy gondos, becsületes írók vetették papírra. Ezzel elérkeztünk egy másik okhoz, hogy miért vizsgáljuk meg a Bibliát: szilárd bizonyítékok léteznek arra vonatkozóan, hogy pontos és megbízható.

¹⁷ A becsületes írók nemcsak a sikerekről írnak, hanem a kudarcokról is, nemcsak az erősségekről, hanem a gyengeségekről is. A Biblia írói ilyen felüdítő őszinteséget mutattak ki. Vegyük például Mózes egyenességét. Őszintén feljegyezte többek között, hogy ő maga nem volt ékesen szóló, ami az ő szemszögéből nézve alkalmatlanná tette arra, hogy Izráel vezetője legyen (2Mózes 4:10); feljegyezte azt a súlyos hibát, amely miatt nem mehetett be az Ígéret földjére (4Mózes 20:9–12; 27:12–14); bátyjának, Áronnak az elhajlását, aki együttműködött a lázadó izraelitákkal az aranyborjú szobrának az elkészítésében (2Mózes 32:1–6); nővérének, Miriámnak lázadását és megalázó büntetését (4Mózes 12:1–3, 10); unokaöccseinek, Nádábnak és Abihunak a szentségtörését (3Mózes 10:1, 2); valamint Isten tulajdon népének többszöri panaszkodását és zúgolódását (2Mózes 14:11, 12; 4Mózes 14:1–10). Az effajta őszinte, nyílt feljegyzés nemde azt mutatja, hogy komolyan gondot fordítottak az igazságra? Mivel a bibliaírók készek voltak rá, hogy kedvezőtlen információkat jegyezzenek fel szeretteikről, népükről, sőt saját magukról is, nemde alapos okot ad ez arra, hogy megbízzunk az írásaikban?

18. Mi igazolja a bibliaírók írásainak a megbízhatóságát?

¹⁸ A bibliaírók következetessége is szavahihetőnek igazolja írásaikat. Igazán figyelemre méltó, hogy 40 férfi írása a mintegy 1600 évet felölelő időszak alatt egybehangzó, még apró részleteket érintően is. De ez az összhang nem olyan gondosan kidolgozott, hogy azt a gyanút keltené, hogy összejátszottak. Épp ellenkezőleg, nyilvánvaló, hogy nem szándékosan egyeznek meg különböző részletek; az összhang sokszor egyértelműen véletlen.

19. A Jézus letartóztatásáról szóló evangéliumi beszámolók hogyan mutatnak rá, hogy az összhang nyilvánvalóan nem szándékos?

¹⁹ Szemléltetésül vegyünk például egy olyan eseményt, amely Jézus letartóztatásának az estéjén történt. Mind a négy evangéliumíró feljegyzi, hogy az egyik tanítvány kivonta kardját, és levágta a főpap egyik szolgájának a fülét. De csak Lukács említi meg, hogy Jézus „illetvén annak fülét, meggyógyítá azt” (Lukács 22:51). Vajon nem ezt várnánk el attól az írótól, akit „szeretett orvosként” ismertek? (Kolossé 4:14). János beszámolója elmondja nekünk, hogy az összes jelen lévő tanítvány közül Péter volt az, aki kivonta kardját, ami Péter hirtelen és lobbanékony természetét tekintve nem meglepő (János 18:10; vesd össze: Máté 16:22, 23 és János 21:7, 8). János egy másik, látszólag felesleges részletet is feljegyzett: „A szolga neve pedig Málkus vala.” Miért egyedül János adja meg a férfi nevét? Erre egy apró részlet ad magyarázatot, amelyet egyébként csak János beszámolója említ meg mellékesen — János „ismerős vala a főpappal”. A főpap háznépe is ismerte; a szolgák őt és ő is a szolgákatd (János 18:10, 15, 16). Az csak természetes tehát, hogy János megemlíti a sérült ember nevét, míg a többi evangéliumíró, akik nyilván nem ismerték azt a férfit, nem teszik. Mindezek a részletek figyelemre méltóan megegyeznek, jóllehet nyilvánvalóan nem szándékosan. Számos hasonló példát találunk az egész Bibliában.

20. Mit kell tudniuk a tiszta szívű embereknek a Bibliáról?

²⁰ Tehát megbízhatunk-e a Bibliában? Teljes mértékben! A bibliaírók őszintesége, valamint a Biblia belső következetessége az igazság tiszta csengését adja a Bibliának. A tiszta szívű embereknek tudniuk kell, hogy megbízhatnak a Bibliában, mivel a Biblia ’Jehovának, az igazság Istenének’ ihletett Szava (Zsoltárok 31:6, Komáromi fordítás). Vannak más okai is annak, hogy a Biblia miért olyan könyv, mely minden embernek szól, amint azt a következő cikkben tárgyalni fogjuk.

[Lábjegyzetek]

Hogyan válaszolnál?

◻ Miért várhatjuk el, hogy a Biblia legyen az a könyv, amelyhez a legkönnyebben lehet hozzájutni?

◻ Milyen bizonyíték van arra, hogy a Bibliát pontosan őrizték meg?

◻ Milyen akadályokkal kerültek szembe azok, akik a Bibliát fordították?

◻ Mi igazolja a Biblia írásainak a megbízhatóságát?