122. fejezet

Pilátustól Heródeshez és újra vissza

BÁR Jézus nem próbálja eltitkolni Pilátus elől, hogy ő király, megmagyarázza, hogy az ő Királysága nem jelent fenyegetést Róma számára. „Az én királyságom nem része ennek a világnak — mondja Jézus. — Ha az én királyságom része volna a világnak, szolgáim harcoltak volna, hogy ne legyek kiszolgáltatva a zsidóknak. Ámde az én királyságom nem ebből a forrásból való.” Jézus ezzel háromszor is elismeri, hogy van egy Királysága, bár az nem földi forrásból származik.

Pilátus azonban tovább sürgeti őt: „Nos, csakugyan király vagy-e?” Vagyis, király vagy-e annak ellenére, hogy Királyságod nem része ennek a világnak?

Jézus hagyja, hogy Pilátus rájöjjön: helyes következtetést vont le, és így válaszol: „Te magad mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúskodjak az igazság mellett. Mindenki, aki az igazság oldalán van, hallgat az én szavamra.”

Igen, Jézus létezésének ezen a földön az a valódi célja, hogy tanúskodjon „az igazság” mellett, különösképpen az ő Királyságával kapcsolatos igazság mellett. Jézus kész hű maradni ehhez az igazsághoz még az élete elvesztésének árán is. Jóllehet Pilátus megkérdezi: „Mi az igazság?”, mégsem vár bővebb magyarázatot. Eleget hallott ahhoz, hogy ítéletet mondjon.

Pilátus visszamegy a palotán kívül várakozó tömeghez. Nyilvánvalóan Jézussal az oldalán így szól a főpapokhoz és a velük levőkhöz: „Semmi vétket nem találok ebben az emberben.”

Ez a döntés feldühíti a tömeget és kezdik kitartóan bizonygatni: „Fellázítja a népet, amikor egész Júdeában tanít Galileától kezdve eddig a helyig.”

A zsidók éktelen fanatizmusa megdöbbenti Pilátust. Ezért, mivel a főpapok és a vének tovább ordítoznak, Pilátus Jézus felé fordul és megkérdezi: „Nem hallod, mennyi mindent felhoznak ellened?” Jézus azonban meg sem próbál válaszolni. Vad vádaskodásokkal szemben tanúsított nyugalma ámulattal tölti el Pilátust.

Miután megtudja, hogy Jézus galileai, Pilátus kiutat talál a rá háruló felelősség alól. Galilea uralkodója, Heródes Antipás (Nagy Heródes fia) éppen Jeruzsálemben tartózkodik a pászkaünnep alkalmából, ezért Pilátus elküldi hozzá Jézust. Korábban Heródes Antipas lefejeztette Alámerítő Jánost, és Heródes nagyon megijedt, amikor hallott a Jézus által véghezvitt csodatettekről, mert attól félt, hogy Jézus valójában János volt, aki feltámadt a halottak közül.

Heródes most nagyon örül annak a kilátásnak, hogy láthatja Jézust. Nem mintha Jézus jóléte érdekelné, vagy bármilyen kísérletet tenne annak érdekében, hogy megtudja, a Jézus ellen felhozott vádak igazak-e vagy sem. Inkább egyszerűen csak kíváncsi és azt reméli, hogy láthatja majd Jézus valamilyen csodatettét.

Jézus azonban nem hajlandó kielégíteni Heródes kíváncsiságát. Valójában egyetlen szót sem szól, amikor Heródes kérdezi őt. A csalódott Heródes és őrségének katonái gúnyt űznek Jézusból. Fényes ruhákba öltöztetik, és kicsúfolják. Azután visszaküldik Pilátushoz. Az eredmény: Heródes és Pilátus, akik korábban egymás ellenségei voltak, most jó barátok lesznek.

Amikor Jézus visszatér, Pilátus egybehívja a főpapokat, a zsidó vezetőket, valamint a népet, és ezt mondja: „Úgy hoztátok elém ezt az embert, mint aki fellázítja a népet, és lám, én megvizsgáltam őt ti előttetek és semmi alapot nem találtam azokra a vádakra, amelyeket felhoztok ellene. Tulajdonképpen Heródes sem talált, hiszen visszaküldte őt hozzánk; és íme, ő semmi olyat nem követett el, amivel rászolgált volna a halálra. Megbüntetem hát és azután szabadon engedem.”

Pilátus tehát kétszer is ártatlannak jelentette ki Jézust. Nagyon szeretné szabadon engedni, mert tisztában van azzal, hogy a papok csak irigységből adták őt a kezébe. De mialatt Pilátus továbbra is igyekszik Jézust szabadon engedni, egy másik még erőteljesebb indokot kap arra, hogy ezt tegye. Miközben ítélőszékében ül, a felesége üzenetet küld hozzá, és így sürgeti: „Semmit se tégy ezzel az ártatlan emberrel, mert sokat szenvedtem ma miatta egy [nyilván isteni eredetű] álomban.”

Mégis, hogyan engedheti szabadon Pilátus ezt az ártatlan embert, mivel tudja, hogy ezt kellene tennie? János 18:36–38; Lukács 23:4–16; Máté 27:12–14, 18, 19; 14:1, 2; Márk 15:2–5.

▪ Hogyan válaszol Jézus a Királyságával kapcsolatos kérdésre?

▪ Mi az „az igazság”, amely mellett tanúskodva töltötte el Jézus a földi életét?

▪ Milyen ítéletet hoz Pilátus, hogyan reagál rá a nép, és mit tesz Pilátus Jézussal?

▪ Kicsoda Heródes Antipás, miért örül annyira, hogy láthatja Jézust, és mit tesz vele?

▪ Miért akarja Pilátus őszintén szabadon engedni Jézust?