123. fejezet

„Íme, az ember!”

PILÁTUS, akire mély benyomást tett Jézus magatartása, felismerve Jézus ártatlanságát, más módot keres arra, hogy szabadon engedje őt. Így szól a tömeghez: „Szokás nálatok, hogy a pászkaünnep alkalmával szabadon bocsássak nektek egy foglyot.”

Barabbást, a hírhedt gyilkost is éppen a börtönben tartják, ezért Pilátus ezt kérdezi: „Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek, Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak neveznek?”

A főpapok által felbújtott tömeg azt kéri, hogy Barabbást bocsássák szabadon, Jézust pedig öljék meg. Még mindig nem adva fel a reményt, Pilátus válaszul újra megkérdezi: „Melyiket akarjátok a kettő közül, hogy elbocsássam nektek?”

„Barabbást!” — üvöltözi a tömeg.

„Mit csináljak hát Jézussal, akit Krisztusnak neveznek?” — kérdi kétségbeesetten Pilátus.

Fülsiketítő ordítás a válasz: „Feszítsd őt oszlopra!” „Oszlopra! Oszlopra vele!”

Tudva, hogy egy ártatlan ember halálát követelik, Pilátus védeni akarja: „De hát mi rosszat tett ez az ember? Én semmi halálra való vétket nem találtam őbenne; megfenyítem hát és elbocsátom.”

Próbálkozásai ellenére a vallásvezetők által ösztökélt dühöngő sokaság tovább üvöltözi: „Feszítsd őt oszlopra!” A papok által szinte az őrjöngésig felzaklatott tömeg vért akar. És gondoljuk el, hogy csupán öt nappal korábban némelyek közülük valószínűleg azok között voltak, akik Királyként üdvözölték Jézust Jeruzsálembe való bevonulásakor! Jézus tanítványai ez idő alatt, amennyiben jelen vannak, hallgatnak és észrevétlenül maradnak.

Pilátus, látva, hogy felhívásai semmi jóval sem kecsegtetnek, hanem csak növelik az ordítozást, vizet vesz, megmossa kezeit a tömeg előtt, és ezt mondja: „Ártatlan vagyok ennek az embernek a vérétől. Ti lássátok!” A nép így válaszolt: „Az ő vére legyen rajtunk és gyermekeinken!”

Tehát a követelésüknek engedve — és inkább a tömeg kielégítésére törekedve, mintsem arra, amit helyesnek tart — Pilátus elbocsátja nekik Barabbást. Majd visszavezeti Jézust és hagyja, hogy megfosszák ruháitól és megkorbácsolják. Ez nem közönséges megkorbácsolás volt. A The Journal of the American Medical Association leírja a római megkorbácsolási módot:

„A szokásos eszköz egy rövid ostor (flagrum vagy flagellum), amely több egyedi, vagy különféle hosszúságú összesodort bőrszíjból áll, melyeken apró vasgolyók vagy hegyes birkacsontdarabok vannak bizonyos távolságra egymástól . . . Amikor a római katonák ismételten teljes erőből lesújtanak vele az áldozat hátára, a vasgolyók mély zúzódásokat okoznak, a bőrszíjak és a birkacsontok pedig bevágásokat idéznek elő a bőrön és a bőr alatti szövetekben. Az ostorozás folyamán aztán a zúzódások felsértik az alattuk levő izomzatot és rezgő véres húscsíkokat tépnek ki onnan.”

E kegyetlen megostorozás után Jézust a kormányzói palotába vezetik és egybehívják az egész katonaságot. Ott a katonák újabb gyalázattal halmozzák el: tövisből koronát fonnak, majd a fejébe nyomják. Nádszálat adnak a jobb kezébe és bíborpalástot adnak rá, amilyet a királyok viselnek. Ezután gúnyosan ezt mondják: „Jó napot, zsidók Királya!” Leköpdösik és az arcába csapnak. Majd kiveszik a kezéből a kemény nádat és arra használják fel, hogy a fejét üssék vele, még mélyebben verve bele a fejbőrébe megalázó „koronájának” hegyes tüskéit.

Jézus rendkívüli méltósága és ereje ezzel a rossz bánásmóddal szemben olyan mély benyomást tesz Pilátusra, hogy még egy kísérletet tesz a megmentésére. „Nézzétek: Kihozom őt hozzátok, hogy tudjátok, semmi hibát nem találtam őbenne” — mondja a tömegnek. Valószínűleg azt képzeli, hogy Jézus megkínzott állapotának látványa talán meglágyítja a szívüket. Ahogy ott áll Jézus a szívtelen csőcselék előtt, töviskoronával a fején és bíborpalástban, vérző, fájdalomtól megyötört ábrázattal, Pilátus ezt kiáltja: „Íme, az ember!”

Bár sebekkel borítva és megveretten, itt áll az egész történelem legkiemelkedőbb alakja, valóban a legnagyobb férfi, aki valaha élt! Igen, Jézus nyugodt méltóságot és higgadtságot tanúsít, amely olyan nagyságra vall, amelyet még Pilátus is kénytelen elismerni, mert szavai egyszerre fejeznek ki tiszteletet és szánalmat. János 18:39—19:5; Máté 27:15–17, 20–30; Márk 15:6–19; Lukács 23:18–25.

▪ Milyen módon próbálja Pilátus szabadon engedni Jézust?

▪ Hogyan próbálja felmenteni magát Pilátus a felelősség alól?

▪ Miből áll a megkorbácsolás?

▪ Hogyan csúfolják Jézust a megkorbácsolás után?

▪ Milyen további kísérletet tesz Pilátus, hogy elbocsássa Jézust?