SIKEM
(váll; [föld]hát):
1. A hivvita fejedelemnek, Hámornak a fia (1Mó 33:19; Jzs 24:32). Miután Jákob letelepedett Sikem városának (lásd a 4-es számút) a szomszédságában, a lánya, Dína barátkozni kezdett a városban lakó lányokkal. Sikem, akiről a Biblia azt írja, hogy „apja egész háznépéből őt tisztelték leginkább”, meglátta Dínát, „vele hált, és erőszakot követett el rajta”. Azután beleszeretett Dínába, és feleségül akarta venni. De Jákob fiai feldühödtek a történtek miatt, és „csalárd módon” azt mondták, hogy a lányaik csakis körülmetélt férfiakkal léphetnek házassági szövetségre. Ez jónak tűnt Sikemnek és apjának, Hámornak a szemében, így hát meggyőzték a sikemieket, hogy metélkedjenek körül. De még mielőtt Sikem férfi lakosai felépülhettek volna a körülmetélésből, Jákob fiai, Simeon és Lévi, megtámadták a várost, és megölték Hámort, Sikemet és az összes többi férfit (1Mó 34:1–31).
2. A Manassé törzséhez tartozó Gileád egyik fia. Sikem lett azoknak a sikemitáknak a családfője, akik nem összekeverendők Sikem kánaánita lakosaival (4Mó 26:28, 30, 31; Jzs 17:2).
3. A Manassé törzséhez tartozó Semida egyik fia (1Kr 7:19).
4. Egy ókori város, amelyet Náblusszal, illetve még pontosabban a közeli Tell-Balatával hoznak összefüggésbe (Zs 60:6; 108:7; KÉP: 1. köt. 530. o.). Tell-Balata a Gerizim-hegy és az Ebál-hegy között húzódó keskeny völgy k. végében fekszik, Jeruzsálemtől kb. 48 km-re É-ra. A településnek jó a vízellátása, és nem messze K-re van egy termékeny síkság. Az ókorban Sikem ellenőrzése alatt tartotta a k–ny. és az é–d. utakat, amelyek átszelték Közép-Palesztinát. (Vö.: Bí 21:19.) Katonai szempontból hátrányos volt, hogy Sikem nem hegyre épült, ennélfogva a város biztonsága az erődítményén múlott (Bí 9:35).
Amikor Ábrám (Ábrahám) először lépett az Ígéret földjére, elment „egészen Sikemig”, és letáborozott Móré nagy fáinak a környékén, ahol később épített egy oltárt (1Mó 12:6–9). Közel két évszázaddal ezután Jákob, Paddán-Arámból jövet, tábort ütött Sikem előtt, majd földet vásárolt ott. Jákob fiai, Simeon és Lévi, megöltek minden férfit a városban, amiért a húgukat, Dínát megerőszakolta Hámor fia, Sikem (1Mó 33:18–34:31). Jákob erre Isten utasítására elment Sikemből, de még előtte összeszedte a háznépe tagjaitól az összes idegen istent és a fülbevalókat, azután elásta azokat a nagy fa alatt, mely Sikem közelében van (1Mó 35:1–4). Idővel Jákob fiai a várostól nem messze legeltették a nyájaikat, méghozzá biztonságban, kétségtelenül azért, mert korábban „Istentől való rettegés” tartotta vissza a szomszédos népeket attól, hogy üldözzék Jákobot, és ez a rettegés valamelyest még mindig élt bennük (1Mó 35:5; 37:12–17).
Amikor Jákob leszármazottai, az izraeliták beléptek az Ígéret földjére azután, hogy több mint két évszázadon át Egyiptomban tartózkodtak, eltemették József csontjait „Sikemben, a mezőnek azon a részén, melyet Jákob Hámornak [a] fiaitól szerzett” (Jzs 24:32). Ám amikor István a zsidók előtt védekezett, azt mondta, hogy Józsefet ’abba a sírhelybe fektették, amelyet Ábrahám vett meg Hámor fiaitól Sikemben’ (Cs 7:16). Lehetséges, hogy István kijelentése hiányos volt. Ha kiegészítenénk, talán így hangzana a kijelentése: „Jákob lement Egyiptomba. Majd elhunyt, és ugyanígy az ősatyáink is. Átvitték őket Sikembe, és abba a sírhelybe fektették őket, amelyet Ábrahám áron vett meg, ezüstpénzen [és abba, amelyet] Hámor fiaitól [vettek] Sikemben” (Cs 7:15, 16). Az is lehetséges, hogy mivel Jákob Ábrahám unokája volt, a földterület megvásárlását Ábrahámnak mint patriarchális főnek tulajdonították. Ez azt jelentheti, hogy az ősatya nevével utaltak a leszármazottaira, ugyanúgy, ahogyan később Izrael (Jákob) és mások nevét is használták ilyen értelemben. (Vö.: Hó 11:1, 3, 12; Mt 2:15–18.)
Amikor az Ígéret földjén kiosztották a törzsi területeket, Sikem alighanem Manassé területére esett, ugyanis a Mikmetát nevű határvárostól kb. 3 km-re ÉNy-ra feküdt (Jzs 17:7). Mivel a Biblia szerint Sikem „Efraim hegyvidékén” volt, ezért efraimita beékelt város lehetett Manassé területén (Jzs 16:9; 1Kr 6:67). Majd a várost más efraimita várossal együtt a lévitáknak jelölték ki, és szentnek nyilvánították mint menedékvárost (Jzs 21:20, 21). Józsué, nem sokkal a halála előtt, egybegyűjtötte Izrael összes törzsét Sikembe, és arra buzdította őket, hogy szolgálják Jehovát (Jzs 24:1–29).
Józsué szövetséget kötött az izraelitákkal Sikemben arra vonatkozóan, hogy ragaszkodnak az igaz imádathoz, a város lakosai mégis imádni kezdték Baál-Beritet (Bí 8:33; 9:4). Emellett a sikemiek támogatták Abimélek (Gedeon bírónak és sikemi ágyasának a fia) törekvéseit, amelyek arra irányultak, hogy királlyá tegyék őt. Idővel azonban fellázadtak Abimélek király ellen. De Abimélek leverte a lázadást, lerombolta a várost, és beszórta sóval, ami azt jelképezhette, hogy a város örök pusztulását akarta (Bí 8:31–33; 9:1–49; vö.: Zs 107:33, 34; lásd: ABIMÉLEK 4.; BAÁL-BERIT).
Utóbb Sikemet újjáépítették. A város fontos szerepet kaphatott, ami abból látható, hogy Roboámot ott tették királlyá (1Ki 12:1). A királyság kettészakadása után Jeroboám, az északi királyság első királya, kiépítette Sikemet, és alighanem egy ideig onnan uralkodott (1Ki 12:25). Évszázadokkal később, i. e. 607-ben, azután, hogy a babilóniaiak elpusztították Jeruzsálemet, Sikemből férfiak mentek Jeruzsálembe, hogy imádatot mutassanak be (Jr 41:5).